Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

132 264. országos ülés 1898. márczius 18-án, pénteken. zsidók is kivették a maguk részét a nagy munkából. A mi már most Mócsy Antal t. képviselő urnak azt a kérdését illeti, hogy mit tett az egyesület a földmívesképzés terén, legyen szabad megjegyeznem, hogy az utolsó években mintegy 70 növendéket képezett ki a földmívelői pályára, a kiket részben gazdaságokban helyezett el a kellő gyakorlat megszerzése ezéljából, részben a budai vinczellér-képezdékben, utóbb az állami földmíves-iskolákban képeztetett ki tökéletesen. Az egylet sajnálja, de én is sajnosán érzem, hogy eddigelé ezen a téren nagyobbmérvíí tevékenységet nem fejthetett ki* ennek elsősorban az anyagi eszközök hiánya, másfelől a közviszonyok voltak okozói. Hiszen a 60-as évekig olyanok voltak a földbirtoklási viszonyok, hogy akkor zsidók nem szerezhettek földbirtokot, s ez már magában véve is hosszú időn át akadályozta az egylet működését. Később a közgazdasági irányzat oda fejlődött, hogy Magyarországnak iparos állammá kell fejlődnie, s akkor azt hitte egyesületünk, hogy legjobban cselekszik, ha összes erejét a gazdasági czéíokra konczentrálja. És hogy folytonosan arra törekszik, hogy a füldmívelés terén is nagyobb tevékenységet fejtsen ki: legyen szabad idéznem az egyesület 1895. évi jelentését, a mely így szól: »A mi a földmívelést illeti, egyesületünkre nézve, mely a kézmíívesképzés terén nyilvánvaló szép eredményeket ért el és félszázados tevékenység után ez irányban miszszióját nagyrészben teljesítette, immár elérkezettnek látjuk az időt, hogy kitűzött feladatának másik részét is, a földmívelésnek hitfeíeink körében való terjesztését jobban és jobban megvalósítani igyekezzék. Tudatában vagyunk — úgymond a jelentés — azon jelentékeny nehézségeknek, melyekkel ezen a téren részint a megkívántató nagyobb eszközök hiánya, részint a fenforgó különleges viszonyok miatt meg kell küzdenünk, de most már, midőn a magyar zsidóság reczepeziója ténynyé vált, nem lehet sürgősebb, nem lehet hazafiasabb feladatunk, mint azon törekvés, mely hitfeleinket e földhöz a hazaszeretet újabb kapcsaival hozzáfűzni, mely a zsidóság produktív munkásságát a mezőgazdasági foglalkozásokra, a földmívelésre is irányítani igyekszik.« És valóban, t. ház, kezdeményezés folytán a földmívesképzés tárgyában bizottságok küldettek ki, a melyek sokat és behatóan foglalkoztak a kérdés megoldásával s a tanácskozások már odafejlődtek, hogy az egyesület ezt a nagy czélját is, melynél bizalommal számít hitfeíeinek eddig is tapasztalt áldozatkészségére, hathatós eszközökkel megvalósítandja. E/eket kívántam azokra, a miket Mócsy Antal képviselő úr tegnap elmondott, válaszolni. Felszólalásának egyéb részére azonban már Rosenberg Gyula képviselő úr által felhozott okokból ezúttal nem kívánok válaszolni. Csak annyit jegyzek meg, hogy tiszta meggyőződésem szerint a magyar zsidóság nem szorult arra, hogy a hazafiság dolgában Mócsy Antal úrtól oktatást elfogadjon. (Helyeslés jobhfelöl.) Mócsy Antal: T. ház! Személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása végett pár szót kérek. A mi az előttem szólott képviselőtársamnak legutóbbi nyilatkozatát illeti, mely szerint tőlem hazafiságot az izraeliták nem tanulnak, arra én nem akarok hasonló modorban válaszolni; csak azt mondom, hogy egész felszólalás inak erre vonatkozó irányzata az volt, mintha én egyáltalában kétségbe vontam volna a zsidók hazafiságát. Én ezt nem tettem, sőt minduntalan arra utaltam, hogy ismerek köztük derék jóravaló embereket, a kiket becsülök. De a t. képviselőtársam felszólalásomnak azt a részét, a melyre ő válaszolni vállalkozott, tisztán félreértette, mert én nem azt a kérdést és kérést intéztem hozzá, hogy arra nézve adjon felvilágosítást, hogy az izraelita iparost és földmívelőt képező egyesület a földmívelés terén hány urat képezett, hanem hogy hány kisbérest alkalmazott a különböző birtokokon? Mert a különféle földmívelési intézetekből kikerült izraelita ifjak szorosan véve nem földmívelő munkások lesznek, hanem inkább felügyelők, intézők. Azt azelőtt is tudtam, hogy működnek a földmívelés terén izraeliták, de csak mint urak, felügyelők, kiknek tisztök parancsolni; én pedig azt kérdeztem és kértem, hogy arra nézve adjon felvilágosítást, hogy azok közfíi a sok-sok zsidó árva gyerekek közül hányat alkalmaztak valóságos kisbéresnek ? Erre nézve nem adott választ a képviselő úr. Lakatos Miklós jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Előttünk fekszik az imént letárgyalt félmilliárdos költségvetés. Ez a félmilliárdos költségvetés nem nekünk való. ennek súlya alatt összeroskad ez a szegény nemzet. Engem a legjobban megdöbbent e költségvetést tekintve, ama körülmény, hogy óriási kiadásaink legnagyobb részét inproduktiv kiadások nyelik el. Ilyen inproduktiv kiadás nálunk a had agyi költségvetés és az államadóságok kamatja. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Olyannyira igénybe veszik ezek óriási költségvetésünket, hogy azután a legszükségesebb kulturális czéíokra alig marad valami. Igaz ugyan, hogy más államoknak is van hadügyi budgetjiik és államadósságuk, még pedig jóval több, mint nekünk. Ámde a mi reánk szerencsétlenség, az más államokra nézve gyakori esetekben szerencse.