Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

j 20 2(i3> országos ülés 1898. márczius 17-én, csütörtökön. is tették ezen kötvényeket, és igy az állam bevételi forrásait is csökkentették. Ez, t. ház, — bocsásson meg a t. kormány — sem nem pénzügyi, sem nem gazdasági politika. Mindent áthárítani arra a kis exiszteneziára, annak a helyzetét nehezítené és lehetetlenné tenni, kogy áj erőre kapjon és kibontakozzék mostani helyzetéből, ez sem nem egészséges, sem nem bölcs dolog. (Helyeslés a haloldalon.) T. ház! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ámbár az ország közgazdasági viszonyaira vonatkozólag még igen sok — gondolom, megfelelő alapokon és adatokon nyugvó — megjegyzések lennének tehetők, de ezekre bő alkalmat fog szolgáltatni nékem az a kiegyezési tárgyalás, a mely felé közeledünk; most teliát én a közgazdasági élet egyéb ágazatainak helyzetével tüzetesebben foglalkozni nem akarok. Megengedem, hogy az a kép, a melyet rajzoltam, önöknek ma is sötét; megengedem, hogy e felett önök ma is mosolyogni fognak; de, t. ház, fájdalom, az nevet legjobban, a ki utoljára nevet, és látom, hogj^ nem az ország lesz az, a ki utoljára nevet. Nevethetnek talán azok, a kik a politikát csinálják, s a kit akként vélekednek, hogy a ki utánam jön, tegye be az ajtót, mit törődöm a jövővel, élek a jelennek, és csak azon munkálkodom, hogy a míg a kormányzat az én kezemben van, nagyobb megakadás ne történjék. Ámde én azt tartom, hogy valamint az országok bajai nagyon észrevétlenül keletkeznek, nagyon lassan növekednek, úgy ha azok egyszer megnőttek, a segítség ezekkel szemben már sokkal nehezebb, mintha idejekorán megtörténtek volna azon intézkedések, a melyek a bajoknak nagyra növekedését megakadályozhatták volna. Nem tudom, látják-e önök vagy nem, hogy az a meder, a melyben az ország bajai folynak, meglehetősen csordultig van. Vigyázzanak önök, hogy ki ne törjön, mint az árvíz, mert ennek romboló hatása elől kitérni nagyon nehéz lesz. Pedig én úgy vélekedtem egész életemben, hogy ha egy országot csak politikai csapások érnek, de abban az országban elég erő van ezen csapások kiheverésére, akkor a baj még nem nagy, de ha egy országot, különösen országunkat anyagi, közgazdasági csapások érik, ha az országnak az az ereje, a melynek segélyével kibontakozhatik súlyos bajaiból, megcsappan vagy megtörik, akkor nem tudom, hogy mi lesz az országból, a mely számánál és erejénél fogva különben is kicsiny és a melynek ép ezért kettős érdeke lenne, hogy saját helyzetére, viszonyaira és jövendő fejlődésére felügyeljen. Én, t. ház, erre figyelmeztetni a t. házat kötelességemnek tartom ma is. Ugyanezért mielőtt a politikai helyzetnek néhány vonással való ecsetelésére rátérnék, kérem a t. házat, siessen foglalkozni e kérdésekkel, siessen megfontolni, hogy nem elégségesek az olyan apró-cseprő intézkedések, mint például itt egy apaállat, egy más tenyészanyag avagy más hasonló dolog, a mi magában véve igen üdvös és hasznos lehet és bizonysága is a földroívelésügyi miniszter úr gondosságának; most nagyszabású akczióra van szükség, hogy gyógyíttassanak azok a bajok, melyek nagy részben okai az ország mai izgatott állapotának is. (Élénk helyeslés balfelöl,) Most azonban még csak néhány vonásban akarok még megemlékezni a politikai helyzetről, melynek néhány akkordját már beszédem bevezető részében érintettem. Nem szívesen teszem, mert a legnagyobb averziót érzem, valahányszor az ország közállapotával kell foglalkoznom. Az undor fogja el az embert, (Hosszantartó, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ha látja azt a helyzetet, melyben az ország laborál. Az az alap, melyen az ország élete ez idő szerint nyugszik, nem más, mint a czinizmus, a romlottság az erőszak és a rövidlátás. (Zajos helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Nem czinizmus-e, midőn a törvényhozásban, az ország színe előtt látjuk kicsavarni az élő törvények nyakát, midőn így jár el az igazságügy-miniszter a sajtótörvényre, a belügyminiszter a gyülekezési jogra nézve ?! (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem ezinizmus-e, hogy az egész törvényhozási működésnek egyetlen erkölcsi momentumát a többség eszméje képezi ? Veszedelmes egy eszme ez. erkölcsi tartalom nélkül. Hiszen ha a többség minden ethika nélkül, jogosult mindenre, akkor mi különbség van, ethikai tekintetben — mondjuk — a t. kormány kormányzati politikája és azon bujtogató anarchikus elemek működése között, melyek kint az országban mozogmdi és az országot lángba borítani akarják? (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Hisz ők is a többségre hivatkoznak és ők is ugyanazzal az ethikával járnak el, melylyel a kormány eljár, hogy kijátszsza 'a törvényt, és az igazságot, és melylyel nemcsak jogot, hanem igazságot sem ad! Pedig ez a kormányzati szellem, a mely megnyilatkozik a kormány minden egyes nkcziójában. A többségnek, t. ház, erkölcsi tartalommal kell bírnia, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert különben sem nem imponál, sem jogot nem meríthet arra, hogy az ország élén álljon, és ha kell, erőt gyakoroljon és gyógyítson í Mondja meg a t. ház, hogy mi ethika van abban az eljárásban," midőn példának okáért a t. igazságügyminiszter úr, a kinek jogkörére van bízva a büntető törvények végrehajtása, a