Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

íáreüins 17-éu, cstttörtSkSn. [ l g 263. országos ülés 18»8. m ez az esztendő fog a tényleges pénztári kezelés szempontjából deficzitbe jutni, világos bizonyságául annak, hogy az évek egymást kiegészítik, hogy a helyzet megítélésében reményekkel nem dolgozhatunk; ott tényekkel, összegekkel kell számolni ; ott nem csoportosíthatjuk és alakíthatjuk a számokat úgy, mint nekünk tetszik, hogy majd az előírást, majd a pénztári kezelést veszszük, hanem ott a végeredményeket a szerint kell megítélni, a mit az év végével a kezelés felmutat. (Úgy van! halj elöl.) Azt mondja a miniszter úr, hogy azért apadnak a feleslegek, mert az évek rosszak voltak. Nem áll, t. miniszter úr; az évek az adózás szempontjából évről-évre jobbak voltak. 1894-ben az összes bevételek 481 millió forintot, 1895-ben 483 millió forintot, 1896-ban 507 millió forintot tettek, és viszont a zárszámadási feleslegek folytonosan csökkentek, mert míg i 893-ban 36 millió forintnyi, 1894-ben már csak 14 millió forintnyi, 1895-ben már csak hat millió forintnyi, 1896-ban pedig már 1,600.000 forintnyi hiány mutatkozott, tehát mentül jobbak voltak az évek államháztartási szempontból, annál jobban csökkentek a zárszámadási feleslegek, és pedig egyszerűen azért, mert az államháztartás keretei évről-évre tágíttattak. 1893-ban a rendes költségvetést hét millió forinttal, 1894 ben 16 millióval, 1895-ben 26 millióval és 1896-ban 16 millió forinttal emeltük azokat. Ezek nyelték el a zárszámadási feleslegeket, t. ház, és nem a rossz esztendők; (Úgy van! halfélöl.) és ha el is ismerem, hogy a költségvetés rendes részében az emelkedések egy része az üzemekre esik, de ha az üzemekre eső részüket le is vonom, akkor is azt látjuk, hogy az államháztartás kereteinek egy jórészben improduktív tágítása volt az, a mely ezen feleslegeket elnyelte. Épen ezért, t. ház, ma sem állítok többet, mint a mennyit állítottam, azt tudniillik, hogy a feleslegeknek határvonalai ott vannak, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha túl- vagy előirányzat nélküli kiadások lesznek nagyobb arányokban, mint eddig voltak, akkor be fog következni akarva nem akarva a deficzites esztendő. Meglátjuk, hogy a jövő fejlődése e tekintetben kinek ad igazat? Most, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a gazdasági helyzetnek méltatására, mert ez, különösen az ország mai helyzetében, az országot sokkal jobban érdekli, és e szempontból szükséges is számot vetni a helyzettel azért, hogy azon gyógy eszközöket, melyek szükségesek a létező bajok leküzdésére, mielőbb kombináljuk. Én a kiegyezés problémáival foglalkozni nem fogok, legközelebb napirendre fognak azok kerülni s remélem, hogy akkor az ország gazdasági helyzetét abban az értelemben, abban a reláczióban, a melyben azt a kiegyezés érdekelni fogja, bővebben meg fogjuk világítani. Most csak a mai helyzet íefesíésével szándékozom foglalkozni adatok alapján, hogy lássa a ház és lássa az ország, hogy mi az a szituáezió, a mely gazdasági tekintetben ma az országban létezik. (Halljuk! Halljuk!) Tagadhatlan, hogy a kormány közgazdasági téren is sokat tett; tagadhatatlan, hogy az ország áldozatokat hoz úgy ipari, mint mezőgazdasági téren évenként, mert hiszen a költségvetések számszerűleg matatják azokat az összegeket, melyek ezekre a gazdasági czélokra fordíttatnak. Azonban ezek elegendők lehetnének egy kifejlődött, normális keretekben mozgó gazdasági élet folytonosságának fentartására, de alapvető intézkedéseket nem tartalmaznak. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A bajok közöl csak néhányat fogok felemlíteni, mielőtt konkrét dolgokra áttérnék. Fogyasztási adórendszerünk az első kiegyezés óta olyan, a mely Magyarországnak mezőgazdasági viszonyait teljesen megzsibbasztotta. Én nem tudom, hogy milyen lesz az új gazdasági kiegyezés, de azt merem állítani, hogy ha ezen a téren legalább azt nem biztosítják az országnak, hogy a fogyasztásnak az a része, a mely Magyarországra esik, .Magyarország által Jegyen megterhelhető, ez egy újabb súlyos baj lesz. Állítom, hogy ha fogyasztási adók tekintetében a viszony fenn nem állott volna, a mely 1867 óta fennáll Ausztria és Magyarország között, Magyarország ipari termelése, a mely a mezőgazdasággal szoros összeköttetésben áll, sokkal nagyobb arányokban fej • lődött és fejlődhetett volna. Nyersterményeinknek a külföldre való kivitele úgyszólván megszűnt. Mi ennek a főoka? Megengedem, hogy az európai gazdasági konjunktúrák is belejátszottak, de lényeges oka mindenesetre az, hogy az osztrák védvámos politikának az árát Magyarországnak kellett megfizetni a külfölddel kötött szerződésekben. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) A mezőgazdasággal kapcsolatos malomiparra — felfogásom szerint — most. készül egy nagy csapást mérni az őrlési engedély teljes eltörlése. Nem azt állítom, hogy szabályozásra nincs szükség, feltétlenül szükséges az, de annak teljes eltörlését, miként ezt az eszmét annak idején méltatni fogom, úgy a magyar mezőgazdaságra, mint a malomiparra is károsnak tartom. A petróleum-iparra hasonlóképen most szándékoznak egy nagy csapást mérui, ha ugyan már nem mértünk eddig is az által, hogy hire ment a petroleum-vám emelésének, a mi a magyar területen lévő petróleum-iparnak bizonyára nagyou ártalmas fog lenni. Es mit tettünk, t. ház, a mezőgazdasági