Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-263
104 26a. országos fllés 1898. márczius 17-én, csütörtökön. s irányadó hatalmát, neesak megtartsa, hanem abban terjeszkedjék és gyarapodjék. A magyar nemzeti politika feladata, hogy a magyar nyelv e hazában úgy elterjedjen, hogy annak ismerete nélkül még a müveit társadalomban se foglalhasson senki helyet. A magyar nemzeti politika feladata, hogy e hazában ne nemzetközi, hanem magyar műveltség fejlődjék, a mint az angol, német, olasz, franezia nemzetnek is megvan a maga nemzeti, faji műveltsége. A magyar nemzeti politika feladata, hogy az idegen ajkú nemzetiségek e hazában arra a tudatra ébredjenek, hogy ez államban csak mint magyar nemzeti államban találják fel boldogulásukat. (Helyeslés balfelöl.) Á magyar nemzeti politika feladata, hogy az államunk minden polgára át legyen hatva a magyar nemzeti eszmétől. A magyar nemzeti politika feladata, hogy az állam minden külső nyilvánúlásában kidomborodjék és megnyilatkozzék a magyar nemzeti eszme. Nem feladata a magyar nemzeti politikának, hogy más fajokat elnyomjon, másokat nyelvüktől, nemzetiségüktől, faji jellegüktől erőszakosan megfoszszon. A történelemben van ugyan rá elég példa, hogy a hatalmasabb fajok a gyengébbeket elnyomták, eró'szakosan beolvasztották. A magyar nemzet ezt sohasem tette és jövőre sem fogja tenni, de saját fölényünket biztosítani, az állam külső és belső nyilvánúlásaiban a nemzeti jelleget kidomborítani, intézményeink, kormányzatunk, műveltségünk által a nemzetiségek szívét és elméjét meghódítani, beléjük a magyar állam szeretetét csepegtetni : saját jól felfogott érdekünk, létérdekünk. De hát miként űzzünk magyar nemzeti politikát? A kié a föld, azé a hatalom, azé az ország is. (Helyeslés a baloldalon.) ez régi, megezáfolhatatlan igazság. 1848 előtt a föld majdnem kizárólag a magyar nemesség birtokában volt. Ezé volt a ha'alom, ez volt maga a nemzet. Ennek az osztálynak meg voltak nagy hibái, de meg volt a hazára nézve az a megfizethetetlen erénye, hogy — egyes múló korszakok kivételével, a midőn leginkább a főnemesség nemzetietlenedéit el — ízében, porában magyar volt, hazaszeretet hevítette szívét. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És megvolt még amaz erénye is, hogy daczára annak, hogy a föld tekintetében konzervatív volt, nagy fogékonysággal bírt a szabadelvű eszmék iránt, úgy hogy azokat még külön, saját érdekei rovására is iparkodott meghonosítani, miként ezt a 48-iki nagy alkotások mutatják. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Csakhogy ezek a nagy alkotások készületlenül találták a nemzetet. A rajok következett sötét korszakban a nemzetnek nem volt ideje és ereje az átmenet nehézségeit, leküzdeni. A régi nemesség nagy része elhullott, földje gazdát cserélt és az elnyomatás sötét korszaka nem iparkodott ezt megakadályozni, sőt itt-ott elő is mozdította, mert a magyar nemességben az összbirodalom megalkotósára irányuló törekvésének legveszedelmesebb ellenségét látta (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Következett ezután az alkotmányos korszak kezdete, midőn igen helyesen az lett jelszóvá: ipart és kereskedelmet kell teremteni, hogy az ország vagyonosodjék. Ez az eszme uralta akkor nemcsak az egész kormányzatot, de a társadalmat is. Hogy a földbirtoknak is vannak bajai, avval senki sem törődött, sőt annyira kéjelegtek a szabadelvűségben, hogy törvény által biztosíttatott az uzsora szabadversenye. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Magára hagyták a földbirtokot és igen sok törvényhozási intézkedés csorbát ütött a föld állandóságán. De a nemzet ezen sem okúit. Hoztunk ugyan törvényeket, melyek ezt az irányzatot némileg megakadályoztak, hoztunk az uzsorát korlátozó, üdvös törvényeket, létesítettünk oly intézményeket, melyek a földbirtok jövedelmezőségét, a magasabb gazdasági kultúra elterjedését hivat vák előmozdítani, de egy, a földbirtok érdekeit általában felkaroló politikát nem folytattunk, hanem a kormányzat egész határozottan átcsapott oly irányzatba, mely a sokak által kétségbe vont, de eredményeiben sajnosán létezőnek bizonyult nemzetközi nagy tőke romboló hatásának martalékul dobta oda a földbirtokot, a minek következtében a fellépett mezőgazdasági válság elpusztította a földbirtokos osztálynak még megmaradt részét is, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) úgy, hogy mint oldott kéve kezd széthullani. (Helyeslés a baloldalon.) Valóságos kisajátítási eljárás indult meg a földbirtok ellen és valóban mozgósítva van a föld. Távol áll tőlem, t. ház, mintha én a régi nemességet tartanám a haza egyedüli megmentőjének, nem akarom a régi nemesi előjogokat sírjukból felsiratni, azonban hogyha az elpusztult középosztály helyett támadt volna egy új középosztály, mely vagyonát ipar, kereskedelem, művészet és tudomány által szerezvén, ezt földbirtokba akarja helyezni, akkor nem lenne semmi baj, mert meg vagyok győződve, hogy ez hazafiság, magyarság dolgában nem állna mögötte a régi középosztálynak. De sajnos, hogy a gazdát vesztett földbirtoknak aránylag csak kis része jutott ilyen kezekbe. Hanem mit látunk, ha az ország telekkönyveit és virilistáinak névjegyzékét átvizsgájjak ? Ijesztő számban új, idegen hangzású neveket. Félreértések és gyanúsítások elkerülése véget sietek kijelenteni, hogy én nem félek az idegen hangzású nevektől; jól tudom, hogy számos idegen hangzású névvel biró család él ebben az országban, a mely épen oly jó hazafi,
