Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

262. országos ülés Í898. márczius 16-án, szerdán. 101 1. Akarok nősülni, de az illető nő lutheránus vallású, a melyet nö'ííl akarok elvemii, és én római katholikus ember katholikus templomban akarok esküdni, de a losonczi főszolgabíró ezt nagyon ellenzi, s a bizonyítványt nem akarja nekem kiadni. Csakis azért, hogy a mi katholikus templomunkba akarok esküdni.« . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Katholikus pap megesketi? (Mozgás.) Molnár János: Hogyne esketné? Épen akkor, ha azt a reverzálist felmutatják. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Reverzálist követel!) Nem tudom, mit kérdeznek. (Nagy zaj.) Rakovszky István: Épen erről van szó! Elnök: Kérem, kérem, majd tisztába jön ez az iníerpelláczióban. (Derültség.) Molnár János (olvassa): »Csakis azért, mert katholikus templomban akarunk esküdni és hogy a gyermekeket akarom, hogy mind katholikusok legyenek.« , . . Rakovszky István: Hát nem szabad ? Hát nem engedik ? Molnár János: Ugy-e, hogy méltán mondhatom, hogy a katholikusokat üldözik még itt is. (Derültség a jobboldalon.) Törvényes, megengedett módon, a törvényben megszabott alakban akarják hitüket érvényesíteni és ime, itt az országházban nevetnek ezen. (Egy hang a jobboldalon; Ugyan ne beszéljen! Felkiáltások a baloldalon: Már pedig beszél! Olvassa) : . . . » Szegény 8veggyári munkás vagyok. Nekem nincs időm, hogy én SzamotercsrőlLosonezra járhassak, mert tőlünk Losoncz négy óra járás kocsin, s az költségbe keiííl, s a munkából nem mehetek. 4-edszer. Kérem alássan Losonczon úgy tettek velünk, mint valami bolonddal. Először a szolgabírótól elküldtek a közjegyzőhöz, onnét vissza a szolgabíróhoz, a • szolgabírótól a járás bíróhoz. A járásbíró megint a szolgabíróhoz, de minden fáradságunk érvénytelen volt, mert megint azt felelte, hogy ott van Málnapatakon Hock János plébános, hogy ott is van templom. Én erre azt feleltem, hogy én lutheránus templomba, sem lutheránus paphoz esküdni nem megyek, inkább csak úgy fogok élni vele, azaz az illető nővel, de katholikus hitemet nem tagadom meg.« Mikor e levelet megkaptam, megkértem Latkóczy Imre államtitkár urat, hogy intézkedjék. Szíves volt megígérni közbenjárását és úgy látszik, közben is járt, még pedig hathatósan, mert az ügy nagyon szépen lebonyolódott. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Nemsokára ezután ezt a levelet kaptam (olvassa): »Én alulírott szegény üveggyári munkás, nem vagyok képes, hogy miként háláljam meg azt, hogy pártomat fogni tetszett, hogy én már a mi katholikus templomunkban a jövendőbeli feleségemmel esküdhetek és katholikus hitünkben gyermekeimet nevelhetem. A mint méltóztatott irni, hogy Csonka István losonczi főszolgabíró úr kénytelen lesz a bizonyítványt kiadni, úgy ki is adta. Mondtam neki, hogy már annak egy éve, mióta keresem ezt s járok ezen ügyben, de rendbe nem jöhetek, mert mindenütt úgy utasítanak el, mint mikor a főbíró úrnál voltam először itt Losonczon. Az anyakönyvvezető a szolgabíróhoz, a szolgabírótól a királyi jegyzőhöz, a királyi jegyzőtől vissza a szolgabíróhoz, a szolgabírótól ismét a járásbíróhoz, s mikor harmadszor a főbíró úrnál voltam, azt mondta, hogy azért sem ad bizonyítványt, mert katholikus templomban akarok az illető lutheránus nővel esküdni. Erre a főbíró úr azt kérdezte, hogy voltak-e akkor is bizonyítványaim, mint jelenleg. Igenis voltak, hogy jöhettem volna bizonyítvány nélkül, hisz engem nem ismernek Losonczon, hogy én Sajgal József vagyok. Miért nem adta ki akkor a bizonyítványt, mikor először voltam itt a főbíró úrnál?! Mikor kértem tőle megint a házassági bizonyítványt, kezdett egy kicsit lármázni, de én csak annyit szóltam, nem jöttem én ide, hogy lármázzon rám, én jöttem a bizonyítványomért. Akkor fogtam a kalapom és a feleségemet kéznél fogva mondtam: gyerünk haza! Mikor már a kilincs a kezembe volt, akkor utánam jött és azt mondta, hogy hova megyek? — Haza, főbíró úr, mert én nem jöttem önnel veszekedni, azt sem akarom, hogy rám lármázzon, én jöttem a bizonyítványomért. 0 ekkor átlátván, hogy én megint komolyan veszem a dolgot, szolidan (Derültség.) kezdett velünk beszélni és kiadta a bizonyítványt.* Mikor a bizonyítványt megkapta a szegény munkás, követelte a munkamulasztási költségeket, a melyekre nézve én megírtam neki, hogy azokat követelje, mert joga van hozzá, ha négy órányi távolságról befáradván Losonczra, ott őt ok nélkül elküldik. (Zaj jobb felöl.) Hogy igazam volt, azonnal meg fogja hallani még a t. miniszterelnök úr is, a ki úgy látszik szintén azon véleményben leledzik, hogy nem köteles megfizetni, mert a fejét rázta az imént; (olvassa) : »A főszolgabíró azt kérdezte, tudom-e, menynyibe kerül a bizonyítvány. Azt mondtam — tudom — 1 forint 94 krajczárba. Ekkor megint kérdezett, hogy mennyit kívánok a munkamulasztásért? — Kérem, főbíró úr, 15 frtot; a munkamulasztást nem számítom, csak Losonczra fuvardíj t és a tanuk részére egész lelkiismeretesen, mert én nem akarom sem másnak, sem magamnak a kárát. Mikor ő ezt hallotta, azt mondta; egyezzünk ki; én kiállítom ingyen a bizonyítványt, de maga meg ne követeljen semmi kárpótlást a munkamulasztásért és Losonczra való kétszeri bejövetelért. No, főbíró úr, ha úgy van, nem bánom, legyen, a hogy ön akarja*. Elment