Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

gg 262. országos ülés 1898. márezius 16-án, szerdán. táloldal és épen a t, izraelita polgártársaink neküak semmiféle szemrehányást nem tehetnek, mert hiszen a mi liberálisaink és az osztrák liberálisok szintén egyetértőleg, izraelita polgártársaink pedig meg épen a világnak összes izraelitáival szövetkezve iparkodnak a kereszténységet gyengíteni, iparkodnak a kereszténységet a liberalizmus szolgájává tenni. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mi meg, a kik úgy vagyunk meggyőződve, hogy az egyén, a társadalom és az állam boldogulásának igazi, biztos és szilárd alapja épen a kereszténységben áll, a keresztény vallás korlátain és hazánk törvényeinek korlátai közt alkotmányos fegyverekkel igenis törekszünk arra, hogy ennek az országnak törvényhozása és összes intézményei újra keresztény alapokra legyenek fektetve, mert így lesz boldog a magyar, beleértve még az izraelitát is, (Derültség a jobboldalon.) mert csak így nem kerül a sor az ultima ratióra. Zmeskál Zoltán: Rossivalnak a püspöki süveget is az »Alliance Izraelita* fogja kieszközölni! (Derültség.) Elnök: Zmeskál Zoltán képviselő urat rendreutasítom. Mócsy Antal: Én azonban az ilyen értelmű reakeziót, azaz a kereszténységhez való visszatérést ezen kormánytól, ezen kormányzati rendszertől nem várhatom Tulajdonképen ötven évvel ezelőtt volt kimondva a zsidók emanczipácziója, akkor gondolom Széchényi azt mondta: Emanczipáljátok a zsidókat, de ki fogja a magyarokat a zsidók alól emanczipálni ? (Felkiáltások balfelől: Eosszival!)Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ez a kormány nem fog arra közreműködni, azért a szőnyegen forgó törvényjavaslatot neki meg nem szavazom, hanem azt kiáltom: Éljen a keresztény Magyarország! (Éljenzés a baloldal hátsó padjain.) Perczel Béni jegyző: Rosenberg Gyula! Rosenberg Gyula: T. képviselőház! Szíves engedelmével ós elnézésével csak néhány rövid szóval kívánok azon beszédre, melyet Mócsy Antal képviselő úr most elmondott, felelni, egyszerűen azon okból, hogy az ily beszéd és az abban megnyilatkozott tendenczia ellenmondás nélkül e házban egy napig se hangozzék el. Én nem tartozom azok közé s e tekintetben bátran hivatkozhatom e házban levő barátaimra, a kik akkor, ha egy zsidó vagy akár a zsidóság ellen valamit mondanak, ha valami kifogásokat hoznak fel ellenük, mindjárt antiszemitizmust látnak abban. De hogy a képviselő úr szavaival éljek, felforr bennem is a vér és fellázad bennem — büszkén mondom — nem a zsidó, hanem a tetőtől talpig magyar ember minden jobb érzése, ha azt látom, hogy akkor, midőn e hazában olyan kevesen vagyunk, hogy itt-ott nyíltan törnek ellenünk a hazában benn lévő ellenségeink is, hogy akkor megnyilatkozik a tendenczia, a mely az ország lakosságának körülbelül egy milliónyi, intelligeacziában talán nem is a legszegényebb részét a magyarságból erővel ki akarja közösíteni s odaállítja a magyarral szemben, mint ellentétet, a zsidót. Én a magyarral szemben, mint ellentétet a zsidót el nem ismerem, s nem fogom elismerni soha. (Helyeslés a jobboldalon.) E hazában a zsidó nem más, nem lehet más, nem szabad, hogy más legyen, mint zsidóvallású bár, de magyar. Ennek így kell lennie, és nem szabad máskép lennie. (Helyeslés jobbfelől.) Én ismerem Magyarország zsidó intelligencziájának — mondhatom — túlnyomó részét, és ennek ismeretiben állítom, hogy ez így is van. Elismerem készséggel azt is, hogy talán a zsidó lakosság egy részében, különösen az ország bizonyos vidékein, ezen tény külső nyilvánulása érdekében még a zsidóság értelmi részének sok tennivalója van. De azért kérve-kérek mindenkit, kérek minden jobbérzésü magyar embert, hogy a zsidóság intelligencziája által érzett ezen feladat teljesítését ne nehezítsék meg. Már pedig csak megnehezítése ennek, hogy ha az ilyen azután természetes fejlődésében szidalmazássá és piszkolódássá fajuló felszólalások... (Közbekiáltások balról: Nem piszkolódott!) Egy szóval sem mondottam, hogy Mócsy Antal képviselő úr szidalmazott vagy piszkolódott volna, azt nem mondottam, hanem rendszerint ez a kezdete, és ha csirájában el nem fojtják, lassanként, mint a görgeteg növekedik és ott végződik, hogy olyan jeleneteket szül, mint a minőket undorodva látunk Ausztriában. Én nem szándékozom Mócsy Antal t. képviselő úr beszédére a zsidóság ellen felhozott vádak egész sorozatára most érdemileg reflektálni; megtehetném, de nem teszem meg azért, mert nem tartanám helyesnek, hogy itt zsidó-vitát provokáljunk vagy tovább szőjjünk. Ha szükség lesz, a mennyiben a néppárti képviselő urak a jó magyarsággal megegyeztethetőnek és helyesnek fogják találni, hogy Magyarországon, a hol úgyis annyi bajunk van, zsidókérdést csináljunk, akkor állok elébe. Ha el fog érkezni az az időpont, hogy sajnálatomra ebbe is bele kell menni, én részemről kész leszek és belemegyek, és talán maga a képviselő úr is, hogyha objektíve fogja megítélni, hogy vájjon azon állítások és vádak, melyeket felhozott, nagyban, egészben igazak, helyesek-e, és ezek ellenében mérlegeli azon adatokat és számokat, melyeket én fogok felhozni, be fogja látni maga is, hogy helytelen és rossz úton jár. E kérdésben csak egy helyes, egy magyar