Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-244
244. országos ülés 1898. február 18-án, pinteken. 79 demokrata népnek az utat, melyen haladjon? (Úgy van! Úgy van! balfélfii.) Hát nem veszedelmes dolog, ha az, a ki a törvények őre, ilyen húrokat penget? Hisz akkor méltóztassék bennünket hazaküldeni és álljon mindegyik követ az ő népének élére és kezdjük meg a hajszát. (Zaj.) Áttérek egy másik tárgyra, a melyről Mócsy Antal igen tisztelt képviselőtársam tegnap szintén megemlékezett, az aposztatákra. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy felszentelt világi vagy szerzetes pap aposztatál, azt az igen tisztelt kultuszminiszter úr tárt karokkal fogadja . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem áll! Juriss Mihály: ... és — vigyáztam erre — rendesen katliolikus gimnáziumban helyezi el. Wlassics Gyula vallás-lés közoktatásügyi miniszter: Nem áll! (Egy hang a baloldalon: Voltak rá esetek!) Juriss Mihály: Akármennyi! Szeptemberben is megtörtént egy aposztata-szerzetessel, a kit az igen tisztelt kultuszminiszter úr az újvidéki gimnáziumba helyezett el. (Mozgás a baloldalon.) Hát az igen tisztelt kultuszminiszter úr azt gondolja, hogy ez nem sérti a katholikusokat ? (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Páder EezsÖ: Ez botrány! Juriss Mihály: Miért nem utasítja az illetőt azon felekezethez, a melyhez kitért? (Úgy van! balfelől) Hisz ott van a helye! Ha ezt egyes felekezetek vagy egyes iskolafentar1ók tennék, azon uem csodálkoznám, de ha az állam maga, mely ha szilárd akar lenni, erkölcsi alapon kell állania, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) maga nyit kaput az erkölcstelenségnek és esküszegésnek, az már aztán szomorú dolog. Hát az az ártatlan ifjúság nem kell-e hogy megrendüljön hitében, mikor ilyen embert állítanak az élére ? (Úgy van! balfelől.) Furcsa egy dolog az a becsület. Ha valaki szavát megszegi, azzal gavallérember szóba nem áll; ha valaki esküjét megszegi, attól fut minden ember. Lepsényi Miklós: Csak a liberális nem ! (Zaj és mozgás.) Juriss Mihály: Azt pedig, ki nemcsak esküjét szegte meg, hanem azt a korporácziót, azt a testületet, mely őt sok költséggel neveltette, oktatta, meg is károsította, azt akczeptálják, akczeptálják becsületes emberek, akczeptálják gavallérok, akczeptálja maga a kormány, szóval úgy néz ki a dolog, mintha a becsületnek két törvénykönyve volna, nem pedig csak egy. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Századokon keresztül a katholiczizmus nevelte a nemzetet. Katliolikus iskolából kerültek ki legnagyobb hőseink, a kik a hazát védelmezték s a kik készek voltak a hazáért meg is halni. Mégis az igen tisztelt, kultuszminiszter úr abban a memorandumában, melyet az autonómiai 27-es bizottsághoz beküldeni méltóztatott, ezeket a szavakat mondja: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »A katholikua iskolákat nem lehet a katholikusoknak átadni, azért, mert a nemzeti kultúra ezáltal veszélyeztetnék.« Hát, igen tisztelt kultuszminiszter úr, ilyen rágalom már régen nem hangzott. el a katholiczizmus ellen. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy állami gyámkodás nélkül a katholikusok nem képesek nemzeti szellemben nevelni az ifjakat! És mégis Komlóssy Ferencz igen tisztelt képviselőtársam, sajnálom, hogy nincs itt . . . (Egy hang a baloldalról: Itt van!) tegnap vagy tegnapelőtt dicshimnuszokat énekelt a miniszter úrnak és nagy reménységgel volt az iránt, . . . (Egy hang a baloldalról: Hogy püspök lesz! Derültség.) hogy jó kongruát és jó autonómiát kapunk mi katholikusok. No, a mi a kongraát illeti, az igen tisztelt kormány rokonszenvét legjobban meg lehet ítélni abból az eljárásából, hogy már akkor, a mikor össze kellett írni a kongruákat, szigorú büntetés terhe alatt meghagyta az igen tisztelt kultuszminiszter úr azt, hogy a káplántartást 200 forintnál többre uem szabad becsülni. No hát, igen tisztelt képviselőház, lehet-e egy embert becsületes élelemmel, borral, mosással, világítással, kiszolgálással, fűtéssel 200 forintból ellátni? Méltóztassék erre felelni! Igen tisztelt miniszter úr! Nekünk olyan kongrua nem kell, hogyha annak a fejében azt kívánják tőlünk, hogy szabadságunkat, függetlenségünket eladjuk. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain) Nekünk a mi függetlenségünk és szabadságunk többet ér, mint az ilyen kenyérmorzsa! Én azt, hogy itt ezen illusztris társaságban, az egész ország előtt, mert az egész ország van itt képviselve, szabadon nyilatkozhassam, nem adom az egész világért. * (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) A mi pedig az autonómiát illeti, hiszen a ki elolvassa azt a memorandumot, a melyről már szólottam, mindjárt tudja, hányat ütött az óra. Ha a t. kormány a katholikusoknak nem adja meg azt a jogot, hogy az autonómia jelöljön püspöki, vagy más magasabb javadalmakra ; ha meg nem adja, ha ki nem adja nekünk azt, a mi a mienk és ha nekünk nem ad jogot államfelügyelet alatt, szabadon rendelkezni iskoláinkkal, akkor tessék megtartani magának az autonómiát, nekünk az ilyen autonómia nem kell. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Az egyház autonómia nélkül is megélt és meg fog élni ezután is. (Derültség jőbbfelől.) És most vissza kell térnem Komlóssy Ferencz t. képviselőtársamhoz. Két nagy antiszemitát