Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

60 248. országos ülés 1898. február 17-én, csütörtökön. fiskálták, a postáról elvitették, és hogy én őket megnyugtatókig bocsátottam volna el és azonnal táviratilag intézkedtem az iránt, hogy nekik a nyomtatványok kiadassanak. Erre kívánom röviden megadni a választ azzal, hogy nálam az íigrárszoczialistáknak, még mióta miniszter vagyok, soha semmiféle küldöttsége nem járt. Nálam volt a szoeziáldemokratáknak nem most, hanem mintegy öt év előtt egy küldöttsége, de most legalább semmiféle küldöttség sem nem járt nálam, sem én nem adtam azoknak semmiféle választ és ígéretet nem tettem. Valószínű', hogy azok a szegény emberek szintúgy, mint a tegnap említett esetlen, egy erreaczélra, Isten tudja, micsoda pénzenbérelthelyiségbe és felfogadott ál miniszterhez vezettetvén, attól kaptak választ, hogy félrevezettessenek, és hazamenvén, másokat is még tovább butítsanak. Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni. Elnök: Következik már most a napirend, a közoktatási tárcza költségvetésének (írom. 310) a tárgyalása. Kin van a sor? Hock János jegyző.' Major Ferencz! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Major Ferencz: T. ház! Sajnálom, hogy az igen tisztelt ház figyelme és érdeklődése oly kevés gondot igyekszik fordítani a közoktatásra, a mely pedig,azt hiszem,minden mostani bajainknak alapját képezi. Nem szándékozom ez alkalommal közoktatásunknak irányelveiről szólni. A jelen esetben majdnem kizárólag felsőbb oktatásunkkal, az egyetemmel óhajtok foglalkozni, (Halljuk

I Halljuk') mert az hiszem, hogy ez hőmérője egy nemzet kulturális fejlődésének és egyúttal mértéke annak, hogy milyen mérvben birja az illető nemzet a művelt világnak becsülését. Mielőtt azonban ezen bírálatba bocsátkoznám, nem zárkózhatom el azon sürgős kívánalom elől, a melyet már a magyar tudomány régen hangoztat, és a mely úgyszólván pártkülönbség nélkül követelményként állíttatik fel, és a mely épen a múlt napokban Zsigárdy Gyula képviselőtársam által olyan helyesen volt okadatolva, hogy ahhoz én is szívesen csatlakozom. Mert hiszen ha körülnézünk, t. ház, látjuk azt, hogy a szomszéd kulturnemzetek milyen hatalmas és számos góczpontokat teremtenek a tudománynak, melyekből a nemzet ereje

% kulturális nivója oly hatalmasan kidomborodik. így látjuk azt, hogy a szomszédos Olaszországban 25 egyetem hirdeti a kultúrát, a kis Svájczban hét, Németországban 22 s így tovább. Ezzel szemben, t. ház, nekünk bizony csak két egyetemünk van, a hol a magyar állameszme megtestesülését találja, hol a nemzet ereje kell, hogy kidomborodjék, kell, hogy fölényt biztosítson a magyarságnak a nemzetiségek fölött, és bemutassa Magyarországnak kulturális fejlettséget a művelt Nyugat előtt. Pedig, t. ház, ha megnézzük Magyarország térképét, önként szemünkbe ötlik az, hogy hány hely van még, a hol szívesen látnák, sőt nagy kötelességet mulasztunk, hogy ott nem teremtettünk ily tudományos góczpontokat, a hol össze kellene gyúrni az összes nemzetiségeket, s a hol épen a tudomány fáklyájával kellene lelkesedést kelteni, hogy lássák, hogy nem nyers erővel, hanem a tudomány erejével vívja ki a fölényét a magyarság a magyar állameszmének. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És mégis, a midőn én azt belátom, hogy több ily góczpontot kellene létesítenünk, esetleg Pozsonyban, Kassán, Aradon, a hol mindenütt úgyszólván mindennapi kenyér lenne a magyarság, a magyar kultúra fejlődése; mindennek daczára jelenleg én nem vagyok azon helyzetben, hogy azt mondjam, hogy a jelen körülmények közt egy harmadik egyetem állíttassák fel. Megindokolom, miért? Azért, mert, hogy egy harmadik egyetem feíállíttassék, annak az első követelménye az, hogy a meglevő egyetemek oly helyzetben legyenek, tudományos intézetei oly felszereléssel bővelkedjenek, a mely ezen egyetemeken kívánnivalót nem hagy hátra, a hol nagyszámú tudósaink minden alkalmat megtalálnak arra, hogy tudományos készültségöknek megfelelőleg a magyar kultúrát felemeljék, Önálló kísérletezés alapján. Ha azt vizsgáljuk, vájjon a két egyetem fel van-e szerelve, bir-e mindazon intézményekkel, melyekkel birnia kellene, úgy azt kell felelni, hogy nem bir s így lehetetlen, hogy két fel nem szerelt egyetem mellé még egy harmadikat állítunk fel, a mely még kevésbbé lesz felszerelhető s így két tökéletes egyetem helyett három tökéletlen egyetemünk legyen. Minthogy én ezt állítom, legyen szabad a bizonyítás terére is lépnem. Csak egy pillantást vetek a budapesti egyetem körében történt építkezésre. Előre is kijelentem, hogy ezek régi hibák és mulasztások és nem a mostani kormányt terhelik. De hogy ezt a kérdést megvilágíthassam, vissza kell mennem a múltba és azon hibákat is fel kell hoznom, melyek meggátolták, hogy a mostani kormányzat talán jóindulata mellett is a kardinális hibákat kiköszörülhesse. Legyen szabad megpihenni a budapesti központi egyetemen. A ki részt vett ott az előadásokon, láthatta, hogy ott a tantermekben legföllebb 250 — 300 hallgató férhet el. Ha pedig megnézi a beiratkozást a queszturában, látni fogja, hogy a jogi egyetemen egy-egy tanárnak 600—800, 1000- 1200 hallgatója van. Pedig kell, hogy