Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

58 243. országos ülés 1898. február 17-én, csütörtökön. tem, a ki a pártnak egy szerény tagja voltam és közte, a ki az egész pártnak a feje, ereje, aka­rata, minek tulajdonítsam én azt? Vagy annak, hogy semmibe sem vesz engem, vagy hogy azt akarja velem megéreztetni, hogy te egy nulla vagy, egy lekötött, egy megfizetett ember és éreztetni akaíja ezt velem. Nyugodt, békés idők­ben talán ez az emberben oly nagy felháboro­dást nem idézne elő, s ide nem fajult volna a helyzet de most, midőn nekem vannak alapos indokaim, hogy aggódjam hazámért és aggo­dalom tölti el a kebelemet, akkor ágy látom magamat, mint a Madách színdarabjában azt a numerust, a kinek a keze le van kötve, a kinek az elméje azonban szabadon repül, de azt még esak tanács alakjában sem érvényesítheti. Midőn látom s meg vagyok győződve, hogy a tisztelt kormánynak, úgy a múltban!, mint ezentúli intézkedései kicsinyesek, (Igaz I Úgy van! a szélső baloldalon.) és gyengék arra, hogy a nagy agrár-szocziális forradalom evoluczióit odakinn elnyomják, meggyőződésem szerint nagy lelkiismeretlenség lett volna tőlem, ha ezen tu­datra ébredve, kötött kézzel hallgattam volna; ez az én szerény nézetem és véleményem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az eddig elmondottakban magyarázatát ad­tam az 5000 forintnak, most jön a három millió. (Halljuk! Halljuk!) Mikor e három millió ajkamról elrepült (Derültség balfelöl.) és leesett önök közé, felfogtak, mint a parazsat és most dobálóz­nak vele. Lehet, hogy kevesebbet, lehet, hogy töb­bet mondtam a kelleténél, de egyet konstatálnom kell és ez az, hogy ez a parázs a lefolyt két év alatt már többször felrepült a t. ellenzék padjaiból. Hivatkozom a ház naplóira. Nem újság ez. De súlyt kölcsönöz ezen három millió fo­rintról szóló állításomnak az, mert onnan (a jobb­oldalra mutat) nem mondta ezt soha senki, (Úgy van! balfélől.) és mert én a magam 5000 forintjá­val ezen állítás valószínűségét megerősíteni lát­szottam. Épúgy, — és ezt kötelességem megmon­dani, — a mint az urak mondották ezt innen, ugyan­olyan jogon mondhattam én is felháborodásomban amonnan. (Ügy van! balfélől,) Én is úgy hallot­tam, valószínűleg ugyanazon forrásból, a honnan önök hallották. (Úgy van ! balfelöl.) Tényleg három millió volt-e az összeg: nem tudom, (Felkiáltások balfélől: Több!) lehet, de az összeg nagysága nem határoz. (Úgy van! balfelöl.) Hisz ez a je­lenség oly különös, hogy a társadalom például tud valamit, még a vak is látja, de ha ezt onnan egy még kormánypárti mondja, az akkor na­gyobb hiba, mint míg csak a t. ellenzék állította. (Mozgás.) Én ezt mondottam, mert hallottam, de bizonyítani nem tudom, azonban hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy igaz. (Tetszés bal­félől.) Más volna az, ha a kezemen ment volna keresztül ezen összeg, mert akkor állíthatnám, hogy erre le tudom az esküt tenni; de én sem szavamat, sem eskümet azért nem adhatom, csak hiszem. (Derültség jobbfelöl.) De tovább megyek, és t. képviselő urak valószínűleg olvasták a t. szabadelvű párt nagy­érdemű elnökéhez intézett levelemet. (Igen!) Egyénileg igenis kötelességemnek tartottam bocsánatot kérni az indiszkréczióért, mert az is volt, de mint törvényhozó erre nem vagyok kö­telezve. (Élénk helyeslés balfélől.) Mint ilyennek, mert összeütközésbe jött hazafiúi meggyőződé­sem a kormány eljárásával s mert egy czélt akartam elérni hazám érdekében, ez ment az indiszkréczióért mint törvényhozót. Zmeskál Zoltán: Ugy-e, nem tetszik? Kubinyi Géza: Nekem nem! (Mozgás.) Rohonczy Gedeon: Legyen szabad azért ezek után még valamit mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Már az előbb Sima Ferencz képviselő úrral szemben ugyebár megvédtem azt az állás­pontot, és megmagyaráztam azt, hogy nagy a különbség az eladott parlament és a közt, hogy egy parlament többsége nagyobb, rendelkezésre álló alkotmányos költségek által, tehát nem egé­szen jogos alapon, de a pénz értéke által kerül ki. Egyet azonban nem szabad felejteni. (Hall­juk! Halljuk !) Ha én ezt az állítást, ezt a szikrát kidobva, azzal élni akarok, akkor vagy be kell annak, a ki azt elkapta, ismernie — úgy mint én beismertem — hibáját arról az oldalról is, vagy pedig ne tessék hozzányúlni, mert külön­ben megégeti önmagát. Sima Ferencz: Helyes! Rohonczy Gedeon Miért? Mert ez a társadalmi szokás egyforma minálunk. Minden párton gyakorlatban van. csakhogy itt, (a jobb­oldalra mutat) itt van a hatalom, az erő, itt több a mód és eszköz ; ott nincs hatalom, csak egyesek jóindulatából és egyesek jóakaratából gyűlhet össze egy bizonyos alkotmányos összeg a pártok kasszájába, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely gyakorlat minden alkotmá­nyos pártban exisztál, épúgy a független­ségi párton is. (Mozgás és zaj a szélső bal­oldalon.) Mert hogyha ezt túlszigorúan vennők, akkor a legnagyobb tehetségek — mert vagyon­talanok — majd soha nem érvényesülhetnének és teljesen ki volnának innen a parlamentből zárva. Itt egy disztinkcziót kell megtenni, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Ha az a gyanú merül fel, hogy a kormány, mondjuk: czímek eladása ré­vén szerezte e 3 milliót. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) — kérem, ezen álláspontot védeni, ez már nem az én dolgom, ezen állításomra talán felelni fog a t. miniszter­elnök úr, (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon; Dehogy fog!) mert ez, az ő dolga ...

Next

/
Thumbnails
Contents