Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-242
4b 242, országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. ráczióra gondolok, a melyet nevelni, erősíteni, biztosítani lehet, s melyet a hazaszeretetben S Istenben való hitben nevelni lehet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) És meg vagyok győződve, olyan generáczióval szemben, mely megerősödött, a haza földjéhez ragaszkodik, Istenben bízik, egy ilyen generáczióval szemben meg fog törni minden szocziális izgatónak törekvése. Mert nem fogja bennük megingathatni a haza iránti vonzalmat és ragaszkodást. Meg vagyok győződve, hogy az ilyen ifjúsággal szemben inkább maguk az izgatók fognak az országból távozni, mert ők lesznek azok, a kik nem fognak munkát kapni. (Mozgás.) Jól tudom, hogy a mit általánosságban mondok, az érdekességben sokat nyerhetne a részletek felhozásával, de én részletekbe nem akarok bocsátkozni. A szocziális áramlat ellensúlyozása érdekében itt, az egyes tárczáknál már elég bőven szóltak. A kormány jelezte a maga álláspontját; különösen a földmívelésügyi miniszter úr kiadott egy kielégítő programmot, és ha a napi . szükségletekkel számolva, azt még ki fogja bővíteni, meg vagyok győződve, hogy czélt is fog érni. Én a kultusztárczánál csak azt az irányt jelzem, melyet a nevelés szempontjából szükségesnek tartok a szocziális kérdés megoldására. (Halljuk!) A hazafias tanító és a hazafias pap, ezek állanak előttem; ők azok, a kikben meg lehet, a kikben meg kell bízni; ők azok, a kik azt az érzéket, melyet a szoczialisták gyengítenék, hivatvák erőssé tenni; ők azok, kik az ifjúságot hazaszeretetre és Istenhez való ragaszkodásban hivatvák nevelni. Elsőrangú kötelessége tehát az államnak a hazafias tanítót és a hazafias papot erőssé tenni. (Helyeslés jóbbfélől.) Mert csak akkor, ha ők maguk is erősek, fogják a jövő generácziót erősnek nevelni. Bástyákat nem lehet futóhomokra építeni; fegyvert nem szokás viaszból kovácsolni ; ezért a magyar hazának és a magyar államiságnak ezen védelmezőit és őreit j nem szabad gyengéknek, erőtleneknek meghagyni. Itt hárul egy nagy nemzeti kötelesség a kultuszkormányra, mert ha segítségére akar lenni az összkormánynak a szocziális kérdés megoldásánál, akkor egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy legbiztosabb fegyverei a hazafias tanító és a hazafias pap. Ezeket gondjaiba kell fogadnia, mert ezen hatalmas kettős erővel biztosan védheti az ifjúságot az izgatók mételyei ellen. Nem is szabad a tanítót és a papot különválasztani. Mert valamint a villamos erő két különböző villamos áram összekapcsolása alkalmával pattan ki, úgy a kulturális nagy erő előállítására szükséges a papot és tanítót összekapcsolnunk. Azért ha a kultuszminiszter úr gondoskodik a papokról a kongrua alapján, gondoskodjék a tanítókról is fizetésemelés útján, hogy a megélhetés biztos alapján állva, megvédhessék a magyar államiságot a szoczialista és más izgatók ellen. Bizom a kultuszminiszter úr bölcs í( előrelátásában, erős magyar fajszeretetében. 0 együtt érez a tanítóval, kollegát lát benne, felkeresi őket otthonukban, a kaszinóban, nem restéi a »Néptanítók Lapja« munkatársává szegődni; írt is oda e kérdésről. Ezért erős benne bizalmam. S mivel már eddigi egyes rendeleteivel kimutatta, hogy a valláserkölcsi irányú nevelés barátja; hiszem, hogy ha a napirenden levő kérdéseket, a kongruát, az autonómiát s a tanítók fizetésemelését szerencsésen megoldja, és ez által erőssé fogja tenni a magyar államot s meg fogja állapítani azt a jó viszonyt, a melyre az egyháznak és az államnak, különösen ma, szüksége van. Én a békés viszonyok barátja vagyok, a pax alapján állok s azért e költségvetést szivesén megszavazom. (Élénk helyeslés és éljenzés jóbbfélől. Sokan a jobboldalról üdvözlik a szónokot.) Elnöki Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök Az ülést újra megnyitom. Miután még többen vannak felírva és három interpelláczió van bejelentve, azt javaslom, hogy a vita folytatását a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjére tűzzük ki. (Helyeslés.) Ha ehhez hozzájárul a ház, akkor a vita folytatása a holnap 10 órakor kezdődő ülésre van halasztva, melynek az lesz egydíüi tárgya. Következnek már most az interpellácziók. Az első Molnár János képviselő urnak interpelláeziója a levélhordók és postamesterek ügyében. Molnár János: T. ház! Egy idő óta a miniszter urak szinte áradoznak a vallás iránti szeretettől, vagy helyesebben mondva: annak emlegetésétől. Tegnap Wlassics Gyula, tegnapelőtt pedig Darányi Ignácz miniszter úr erősködtek, hogy ők így, meg amúgy pártolják a vallást, de verbis ergo quantum vis. Midőn azonban a pozitiv vallásról van szó — a melyet Darányi Ignácz miniszter úr szűkkeblüségnek nevez — midőn arról van szó, hogy az állampolgárok vallásos kötelezettségeiket teljesítsék, akkor a t. miniszter uraknak a fülei siketek, ajkai némák, kezei bénák, úgy hogy a vallás is méltán elmondhatja felőlük azt, a mit az Úr mondott régente az izraelitákról, hogy: ez a nép csak ajkaival tisztel, de szíve távol áll tőlem, íme erre a bizonyíték! A minap, midőn a t. kereskedelmi miniszter úrnak tárczáját tárgyaltuk, felszólaltam és kimutattam, hogy a levélhordók és postamesterek között akárhányan vannak, a kik hónapokon, éveken, sőt évtizedeken
