Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-256
256. orsnágos ülés 1898, W március 7-én, hétfőn. 387 javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? A mennyiben a ház igenlőleg határoz, az esetben Komjáthy Béla képviselő ár határozati javaslata mellőzve vau. Kérdezem tehát a házat, hogy elfogadja-e a törvényjavaslatot általánosságban, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a javaslatot általánosságban elfogadja, ehhez képest Komjáthy Béla képviselő úr határozati javaslata mellőzve van. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Ezt csak mint adalékot hoztam fel, de különben is, ha Magyarország térképére tekintünk, lehetetlen, hogy valaki, a ki kereskedelmi viszonyainkat ismeri, állításaimat kétségbe vonja. Hisz malmaink nagyrészben vizek mellett vannak elhelyezve és természetes, h olcsó vizi utakat fogják igénybe venni. Hisz a budapest-galaczi vonalon 28 krajezárért tudtuk akkor a lisztnek métermázsáját elszállítani, mikor önköltségeinket alig számítva, a fiumei vasúton csak 58 krajezárért vagyunk képesek. De egyéb terményeink is — hisz egész Erdély oda van utalva- s különösen, ha a Marost egy kissé szabályozzuk, hogy szállításra alkalmas legyen — Eszakmagyarország és az Alföld összes terményei inkább fogják megtalálni utjokat nyugot felé Gralaezon, mint Fiúmén keresztül. S ha ez így van, lehetetlen, hogy ennek a kikötőnek megerősítésében ne találjuk konkurrensét Fiúménak. Fiúméra nekünk szükségünk van nemcsak kereskedelmi szempontból, hanem a magyar államvasutak szempontjából is. És midőn Fiume, kikötőjére 17,689.000 forintot költöttünk az újabb alkotmányos éra alatt, mindenki, a ki a képviselőházban ezen nagy kiadásokhoz szavazatával hozzájárult, bizonyíthatja, hogy Magyarország kereskedelmi érdeke azáltal is befolyásolva volt, hogy nekünk a magyar állam megizmosodására és a jövőre való tekintettel, meg kell hoznunk ez áldozatot, mert nekünk Fiume közvetlen tengerpartjára szükségünk van. Tehát én óva intem a t. képviselőházat s magam is óvatos vagyok olyan elhatározásban, a mi Fiúménak forgalmát és ez által tekintélyességét és hasznát csorbítaná. De ha még ezek, a miket elmondottam, nem állanak is, annyi tény, hogy bármennyire vágyakozunk a kivitel tekintetében forgalmunk emelésére, — mert vágyakoznunk is kell: — miben legyen nekünk kivitelünk? JMajor Ferencz t. képviselőtársam felszólalásában felhozta, hogy kocsikban milyen nagy a kivitelünk. Igaz, hogy ez magyar találmány, mert Mátyás király idejében már itt voltak. De ha megnézzük azon statisztikai adatokat, bizony nagyon kevés az, a mit exportálunk a Keletre. És milyenek a kiviteli állapotaink? itt van a statisztika. Kiviszünk Görögországba a legutóbbi kimutatások szerint (olvassa); 20.317 métermázsát, európai Törökországba 52.366 métermázsát, ázsiai Törökországba 47.011 métermázsát. De mikor mindezeket összeadjuk, azt látjuk, hogy eenek a legnagyobb része a ezukorra esik, a mely pedig más irányban is megtalálja útját, mert a ezukor maga 64 000 métermázsát emészt fel e számokból. Van kivitelünk, nem mondom, viszünk ki fát, vasat stb., a mint már említettem is, de kiviteli forgalmunk 49* Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása, és pedig a czím. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Hock János jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy néhány perczig a ház türelmét igénybe veszem, de azt hiszem, ezzel kötelességet teljesítek. Az igen tisztelt előadó úr, az én tegnapelőtti beszédemre reflektálván, azt mondotta, hogy én határozott tévedésben vagyok, midőn azt állítom, hogy a Galaeznál létesítendő magyar kikötő és azon út, melyet általa igénybe veszünk, konkitrrense lenne Fiume forgalmának és úgy tüntette fel, mintha ez egy rémkép le/me. Én e mellett határozottan megmaradok és minthogy megmaradok, kötelességem, hogy azt a t. ház előtt lehetőleg bebizonyítani megkíséreljem. Én azt hiszem, midőn itt bizonyítani akarok valamit, klasszikusabb, igazabb, súlyosabb tanura nem hivatkozhatom, mint épen az igen tisztelt miniszter úrra. A t. miniszter úr emlékezni fog arra, hogy 1896-ban, mikor a buda pesti malmok redukálni akarták a maguk őrlését; midőn nagyon helyesen a t. miniszter úr abból indult ki, hogy ez az országra hátrányos lenne és elismerésre méltó módon minden lehetőt megtett, hogy a malmok ezt keresztül ne vigyék, ugyanakkor nemde a t. miniszter úr volt az, ki bizonyos szállítási kedvezményeket eszközölt ki úgy a vasutaknál, mint az Adriánál, hogy az export meg ne akadjon. Vájjon, ha nem lehetett volna félni a galaczi úttól — pedig nem volt annyira igénybe vehető, mint ma — kérdem a t. előadó és a t. miniszter úrtól, miért volt szükséges a malmokhoz intézett miniszteri iratban határozottan kikötni, hogy én mindezt megteszem, egy feltétel alatt: hogy nem vizi utat, hanem ezen fiumei vasúti összeköttetést szabad csak igénybe venni.