Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

256. országos ülés 1898. márczins 7-én, hétfőn. 385 magyar!« és ez benne van a szerződésben? (Derültség.) Vagy tudta az a miniszter úr, a ki ezt megcsinálta, hogy ez egyszerűen porhintés az emberek szemébe, tisztában lévén azzal, hogy nem lehetséges e hajózási társulat által a kívánt czélt elérni. Vagy pedig nem tudta és akkor a nevetségességet méltóztassék annak tulajdonítani, nem pedig az én egyszerű felszólalásomnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én igenis kijelentem, t. ház, hogy nekem határozott törekvésem és czélom volna az egységes magyar tenger- és folyamhajózási társulat megalakítása, mert csak akkor volnánk képesek oda vinni forgalmunkat, hogy az egyformán kielégítse az ország különböző részeinek érdekeit. És ne méltóztassanak azt úgy venni, mintha én ezáltal a Lloyddal való szerződés ellen kifogást tettem volna, mert én ezt egy árva szóval sem mondottam. Mindaddig, a míg nekünk nincsen erős társulatunk, a mely azokat a szolgálatokat is képes ellátni, a melyeket a Lloyd képes, nemcsak elfogadom, hanem ezért a sikerért a miniszter urat üdvözlöm is. T. képviselőház! Ezeket szükséges volt azért elmondanom, nehogy az én tegnapelőtti felszólalásom félremagyaráztassék. Még csak egy megjegyzést teszek. Kérdést intézett hozzám a miniszter úr, vájjon hiszem-e azt, hogy az Adria képes-e és hajlandó volna ezt a szolgálatot ellátni ? E tekintetben visszatérek arra, a mit mondtam; az Adriai társulatnak bizonyos szempontból kötelessége van velünk szemben, hogy a szolgálatát felajánlja, mert annak idejében, mikor a szubvencziót kapta, azt azért kapta, hogy ne legyen zavarban és megerősödjék. Hiszem, hogy azt megteszi kész örömmel az Adria, és hogy az Adriára nézve az előnyös volna, azt neki lehetetlen be nem látni, mert ezáltal más társulatokkal és kikötőkkel konkurrálni képes lesz. Mert visszatérek arra, hogy a Vaskapun át megnyílt út nemcsak a Keletre, hanem a Nyugotra való kivitelünket is előmozdítani hivatva van, sőt annyira, hogyha nem fogjuk mesterséges úton és helyes közlekedési politikával útját állani. Ezt minden körülmények között fentartani óhajtom, s azt hiszem az egész ország így gondolkozik. (Helyeslés balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar előadó: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat felett folyt vita folyamán Komjáthy Béla t. képviselőtársam a múlt szombaton elmondott igen érdekes és szakszerű felszólalásában szives volt ismételten rám hivatkozni, hozzám kérdéseket intézni s engem aposztrofálni, minélfogva én a parlamenti illemmel nem tartanám összeegyeztethetőnek, hogy nyilatkozataira és kérdéseire egyáltalában ne reflektáljak. Minthogy azonban a kereskedelmi miniszter úr imént elmondott szakszerű KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XITI. KÖTET. beszédében a Komjáthy Béla t. képviselőtársam által hozzám intézett legtöbb kérdésre megfelelt, azt hiszem, a t. ház iránti kötelességemet teljesítem akkor, a midó'n ismétlésektől tartózkodva, egyszerűén utalok a t. miniszter úr által tett nyilatkozatokra. (Helyeslés.) Két kérdésre azonban, hogy egészen röviden nyilatkozhassak, kikérem a t. ház becses figyelmét. Az egyik kérdés vonatkozott a tarifákra. E tekintetben Komjáthy Béla t. képviselőtársam egyenesen azt a kérdést intézte hozzám, vájjon láttam-e már az életben olyan normális tarifát, a melyet a hajózási társulatok cényleg meg is tartottak, alkalmaztak? Én úgy látom, hogy itt t. képviselőtársam részéről egy kis félreértés forog fenn. Komjáthy Béla t. képviselőtársam valószínűleg hallott, olvasott, tud arról, hogy az államok és egyes hajózási vállalatok között kötött szerződésekben rendszerint az a szokás, hogy egy maximális díjtételt állapítanak meg, azt mondván, hogy azon alál szabadon állapíthatják meg díjtételeiket, de azon felül nem fognak mehetni. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam a maga kérdését ezen maximális díjtételekre értette ; mert ha a normális díjtételeket értette, akkor azt kell kérdenem, tulajdonképen mik azok a normális díjtételek a tengeri hajózásnál? Tudjuk, hogy a szabad hajózásban a konkurrenczia bizonyos fluktuáczióban tartja a tarifát. Normális tarifa csak ott van, a hol az inczidentális konkurrenczia nem jön annyira tekintetbe. Vegyük például a magyar-horvát gőzhajózási társulatot a Fiume-dalmát forgalomban. Igenis, ezen társaságnak van egy normális tarifája, a mely szerint az, a ki szállítani akar, rendszerint tényleg feladja árúit. Á társulat azután néha, a mikor a verseny „megkívánja, vagy a midőn a kereskedelemügyi miniszter úr valamely export-forgalom emelése érdekében megkívánja tőle, egyes tételeit természetesen leszállítja, de rendszerint, például a társaság is a normális díjtételek alapján eszközli a lebonyolítást. A második kérdés, a melyre kötelességem — bár bocsánatot kérek, abszolúte nem akarok haza beszélni — (Halljuk! Halljuk!) szintén egész röviden reflektálni, arra vonatkozik, a mit szintén képviselőtársam említett, hogy tudniillik ezen keleti hajózási társaság létesítésével a fiumei kikötőnek fogunk konkurrencziát csinálni. Hát e kérdéssel foglalkozott a közgazdasági bizottság is. Legújabban —• és én ezért különösen ürülök, hogy itt a t. házban e kérdést szóba méltóztattak hozni — bizonyos politikai momentumok következtében odáig mentek már, hogy még egészen komoly tudományos társulatban is oly elméleteket hirdettek, hogy, mert Fiumében az autonomisták és liberálisok a helyi politika terén hajba 40