Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

256. országos ülés 1898. m&reütas 7-én, tiétfSn. 383 eltér a t. képviselő úr ált id említet összegtők De hát ez mint tévedés esúszván be beszédébe, nem foglalkozom vele bővebben. Menjünk tovább. Mi most 800.000 forintot fizetünk a tengerhajózási társaságoknak szubvenczió fejében. Ausztriában, melyet t. képviselő úr követendő példaként tüntet fel a tengeri forgalom szempontjából, azt látjuk, hogy csak egy tengerhajózási vállalat van, a Lloyd, de az kap fix három milliót, azonkívül még más illetéke ket, úgy, hogy az összes szubvenczió megközelíti a négy milliót. Ha mi is egységes tengeri hajózási vállalatot akarunk létesíteni, kétfélekép tehetnők: vagy úgy, hogy az a vállalat látná el mindazt a szolgálatot is, melyet jelenleg a Lloyd teljesít számunkra, vagy a nélkül. Mindkét esetben hogy áll a helyzet? Ha úgy veszszük, hogy azt a szolgálatot is ellátná, melyet a Lloyd teljesít számunkra, oly nagy hajóparkról kellene gondoskodni, minő most a Lloydnak van. S ezt máskép nem teljesíthetné, mint ha oly szubvencziót is kapna, mint a Lloyd. Azt talán nem kívánta a képviselő úr sem, hogy azt a két járatot, a Velencze-Aneona közöttit és a dalmát partokra irányúiét is e vállalat teljesítse. De ha igen, azt a szubvencziót is meg kell neki adni, a melyet most e járatokért adunk. Mindebből kitűnik, hogy ily egységes hajózási vállalatot csak mintegy 4,800.000 forint szubvenczióval lehetne létesíteni. Ez pedig nagy különbség ahhoz az áldozathoz képest, melyet hasonló szolgáltatásokért most hozunk, kivált ha még azt is kontemplálom, a mire a képviselő úr czélzott, hogy a járatokat terjeszszük ki még oda is, a hol ma nincs járatunk: Mexikóba, Laplatába, déli és közép Afrikába, mert akkor még újabb áldozatokat kellene hoznunk és semmivel sem volnánk jobban kiszolgálva, mint most vagyunk. Vagy úgy érti a képviselő úr, hogy legyen egy magyar tengerhajózási vállalat a Lloyd mellett és azt a szolgálatot, melyet jelenleg a Lloyd teljesít, ne bízzuk erre a tengeri hajózási vállalatra? Akkor arra az eredményre jutunk, hogy hagyjuk meg az Adriát úgy, a mint van, mert most két vállalat közt van megosztva a forgalom, kivéve azt az egy forgalmat, melyről a törvényjavaslat szól, tudniillik azt, mely a Balkán-félszigetre és Levantéra irányúi s melyre nézve külön tarifák is lesznek megállapítva. Mert ezt a forgalmat az Adria olyan feltételek mellett, minőkkel a magyar keleti tengeri hajózási társaság vállalkozott, nem lenne hajlandó elvállalni. Igaz, hogy akkor egy magyar hajózási vállalatunk volna; de legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy így nem bírnék elérni azon czélokat, melyeket el akarunk érni s nem szereznök meg a keletet piacznak. így állván a dolog, ha arról van szó, hogy melyik módban van ötletszerűség, abban-e, a melyet a törvényjavaslat kontemplál, vagy abban, a melyet Komjáthy képviselő úr ajánl, azt hiszem az ötletszerűség minden kritériuma inkább az utóbbiban található meg. (Helyeslés jobbfelöl) Mindezeknél fogva kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni s a határozati javaslatot visszautasitani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: T. ház! Szavaim értelmének és intencziójának helyreigazítása miatt kérek szót. A t. miniszter úr azt állította beszédében, hogy én állást foglaltam a magyar keleti hajózási társaság ellen, különösen azért, mert annak kevés alaptőkéje van, tehát gyenge és a czélt, melyet kitűztünk, elérni nem fogjuk. Én ezt egy árva szóval sem mondtam, erre nem is gondo'tam. Ellenkezőleg azt mondtam, a mit ma Károlyi képviselő úr is hangoztatott, hogy hiába szubvenczionáljuk mi azt a társulatot, mert kelet felé, fájdalom, kivitelünk nincsen; tehát fizetünk ok nélkül, meit a mostani csekély kivitelt ily áron istápolni nem szabad. Én abból indultam ki, hogy ha nekünk van is kivitelünk keletre, — magam is óhajtom, hogy legyen, azt előmozdítani és fentartani kívánom — azt én nem akarom, hogy ezen czél előmozdítására konkurréncziát csináljunk oly kikötőnek, a melyre máris oly sokat költöttünk. Az eltérés köztem és a t. miniszter úr közt az, hogy a t. miniszter úr határozottan azt az álláspontot foglalja el, hogy a Vaskapun keresztül vezető út keletre irányuló kivitelünk egyedüli útja. Ez egy határozott tévedés. Ellenkezőleg, ezen az úton fogjuk a fiumei kikötőnek a legnagyobb konkurréncziát csinálni, mert nyugotra irányúié kivitelünk is leginkább ezt az utat fogja fölkeresni. Ha jól tudom, Kovács képviselő úr is tett ma e részben egy megjegyzést. Az ország legnagyobb része, egész északi, keleti és nyugoti része folyó-rendszerünknél fogva úgy áll összes nyersterményeivel, hogy azt a Danán keresztül fogja oda vinni s ezáltal Fiúménak igen nagy konkurréncziát csinálunk. Tehát akkor, midőn ezen társulat ellen állást foglalok, nem azon szempontból teszem ezt, a melyet a t. minister úr hangsúlyozott, hanem teszem azért, mert óhajtom, hogy egész forgalomunk közvetítése egy társulat kezében összpontosíttassék, és hogy keleti érdekeink kielégítése a nyugotra irányuló kivitelben Fiúménak, a melyre sokat költöttünk, ártalmára ne legyen. Azt mondta az igen tisztelt miniszter úr, I hogy én azt állítottam, hogy nagy a segély,