Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

3gQ 256. országos ülés 1898. maratta 7-én, hétfőn. hogy a tarifa megállapításánál a legtávolabbról is ingerencziát gyakorolhassanak rája. E tekintetben minden hajózási társaság a tökéletes függetlenséget tartja fenn magiinak, még a legnagyobb mért kben szubvenezionált társaság is. És hogy sikerült ilyen olcsó tarifát kikötni, igen természetes, a.tengerhajózási társaság azt mondta, hogy rövid időre ezt megteheti, de állandóan, a midőn a szállítási tarifák folytonos fluktuáeziónak vannak alávetve és meglehet, hogy nagy mértékben fognak emelkedni: ily kötelezettséget átvenni nem lehet. Ezzel az állásponttal pedig szemben áll azon tény, hogy három évre ezen legolcsóbb tarifa van kikötve s az semmiféle változásnak alá nem eshetik, a mi biztosítja azt, hogy termékeink elhelyezése gyö keret verhet a Keleten. (Helyeslés a jobboldalon.) De olyan nagy szerencsétlenség az, a mi ki van kötve e tekintetben, hogy három év múlva bizonyos revízió helyet találjon; mikor világosan ki van kötve, hogy azon tarifáknak is, a melyek majd később állapíttatnak meg — mint ez magától értetődik — 30°/o-kal olcsóbbaknak kell lenaiök a társaság által alkalmazott minden más tarifánál. És enuek a megállapítása nem is jár olyan nehézséggel, miként azt Komjáthy Béla és Major Ferencz t. képviselő úr is kiemelte; hiszen a tarifák úgyszólván börzeczikket képeznek, a melyek jegyeztetnek, közzététetnek és folyton evídencziában tartatnak s akkor a midőn a vállalkozó társaságnak minden ténye és cselekedete épen a subvenezió következtében a kormánynak folytonos felügyelete s ellenőrzése alatt áll: lehetetlen, hogy az oly dolgokkal lépjen elő, melyek a valóságnak nem felelnek meg; lehetetlen, hogy az oly követelésekkel lépjen fel, a melyek a szerződés határozmányai szerint indokoltaknak nem találtatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben felhozatott az is, hogy ezekkel az olcsó tarifákkal három év múlva úgy járunk, hogy a magyar czikkek, a magyar termékek elvesztik azokat a piaezokat, a melyeket az olcsó tarifákkal megszereztünk s azokat át fogják venni az idegen államok termékei. A ki azonban figyelemmel végigolvasta a szerződést s az ahhoz csatolt indokolást, az ezt a kifogást alaposnak nem ismerheti el, mert itt a tarifák megállapítása három faktortól függ: a keleti tengeri hajózási tái sas íl gtól, a folyamhajózási társaságtól és a magyar államvasutaktól. E tarifák azon helytől kezdve, a hol a magyar államvasutakra az árú feladatik egészen a rendeltetési helyig állapíttatnak meg és tisztán csak a kivitelre nézve érvényesek. Azon nehézségek és aggodalmak tehát, a melyeknek gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr adott kifejezést, már ezen körülménynél fogva is tökéletesen elesnek, mert a tarifák semmi esetre sem találnak az importban alkalmazásra. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Nem is mondta!) De igenis mondta, hogy annak leszünk kitéve, hogy beözönlik majd a külföldi áiú. Különben gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr azt is előhozta, hogy miután nem lesz mit vinnie e társaságnak, tehát majd oda fog fejlődni a dolog, hogy ezen, a magyar állam által szubvencionált vállalat, a román és orosz búzát fogja azon helyekre vinni, a hol a magyar búzával konkurrál és ott olcsóságánál fogva is Je fogja nyomni ennek árát. Hogy fog-e vinni vagy nem: azt nem tudom. De akár visz, akár nem, annak e tekintetben semmiféle kihatása nem lesz, mert ez a társulat is, miután nincs kötelezve azon úgynevezett ruinozus vámtarifákat alkalmazni, a melyekről szó volt épen az olcsóság szempontjából, csak oly tarifák mellett fog szállítani, mint akármely más hajózási vállalat és akár e társaság hajója, akár más társaság hajója viszi azt a búzát: az végeredményében utóvégre is tökéletesen mindegy. Polónyi Géza: A Gagarin orosz pénzen szállít, ez pedig magyar szubvenczióval. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Nem magyar szubvenczióval, hanem ugyanazon tarifával, a melyet minden más hajónak fizetnie kell és így semmivel sem lesz olcsóbb az a gabona rendeltetése helyén, mint hogy ha ez nem szubvenczionált társaság volna. Azt hiszem, hogy mindezekből kellő értékükre redukáltam azon ellenvetéseket, a melyek a Keleti Tengerhajózási Társulatra nézve tétettek. De hiszen sokkal nagyobb szempontból tétetett kifogás az egész törvényjavaslat ellen, tudniillik abból, hogy a kormány egész intézkedése ötletszerű és hogy a magyar érdekeket csak úgy lehet megóvni, ha nemcsak egy egységes tengerészeti, hanem általában egységes vizi hajózási társaságot alakítunk, mely összes hajózási érdekeinket lesz hivatva szolgálni úgy a folyókon, mint a tengeren. S ez egy elvi szempont, a melylyel, azt hiszem, érdemes lesz bővebben foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy vájjon ötletszerű e vagy sem, a kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontja, úgy hiszem, helyesen és igazságosan csak akkor ítélhetjük meg, hogy ha mindazon viszonyokat és körülményeket kellőleg ismerjük, a melyek közt a kormány magát arra határozta, hogy akcziót létesít. Arra pedig, hogy a kormány az akczióba lépjen, elsősorban az szolgált indokul, hogy a Lloyd-társasággal 1891-ben megkötött szerződés 1898. Julius havában lejár és így az intézkedés szabadsága a kormányra nézve megnyílt. A Lloyd igen tetemes érdekeket közvetített az országra nézve. Közvetítette egész keleti forgalmunkat, nemcsak a Középtengeren és a