Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

241. országos Hlés 1898. február 15-én, kedden. 23 a mi megvénhedett, kiélt Európánk szintén egy új népáramlatot fog látni, mely délre szorítja majd, és az isteni Gondviselés, melynek itt is ujját látom, azért hagyta talán lakatlanul KözépAfrika termékeny vidékeit, hogy legyen a leszorított fajnak hol laknia. Reclus a szláv fajt jelöli meg, mint a mely elsöpri a mai Európát. Nem vitatkozom vele, ele bizonyos, hogy ez látszik ama felfrissítésre hivatott, nyers kovásznak, mert még sem államilag, sem társadalmilag degenerálva nincs. Bizonyos, hogy az a pusztító áradat, mint minden népvándorlás, a mi szerencsétlen hazánkon vonul majd keresztül. Fegyveres ellenállásról akkor már szó nem lehet; De lehet kultúráiról. Vezethetünk a művészetben, mert a tudomáuyilag, technikailag haladottabb külföldön akkor már a művészet hanyatlani fog. Akkor oda szegezhetjük a sodró ár ellen nemzeti egyéniségünket a ntíívészetben. így a jövő világ fejlődésére a mi fajunk is valami hatást gyakorolhat majd. Ezért szeretném már a dajka-tejjel bevinni a gyermekbe a művészet szeretetét; de ez már a részletek dolga, a melynél most meg nem állhatok. Egyelőre helyeslem a t. miniszter űr azon álláspontját, hogy a mííérzéket be kell vinni a közönségbe, csakhogy ezt az iskolában kell kezdeni, a hová. egyúttal be kell vinni a nemzeti sovinizmust is. Uraim, ne ütközzenek meg ezen, inkább vádoljanak ezzel a sovinizmussal! Bárcsak átönthetném faji lelkesedésem egész tüzét minden magyar ember gondolkozásába és észjárásába. (Éljenzés balról.) Ha élni akarunk, t. ház, erre a sovinizmusra, mint fajunk összetartó erejére, okvetlen szüeségünk van. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ez a sovinizmus az, mely a magyar fajnak megadja kulturális karakterét, a melyben minden más nemzettől különbözik. És a sovinizmus semmi más, mint egy nemzet joga, hogy magának Önálló létet követeljen. (Zajos helyeslés balról.) Sajnos, ez a sovinizmus az önök politikai rendszeréből egészen kiveszett, sőt abból kiküszöbölve lett. Sajnos, hogy az önök politikai szellemének iskolája ezt oktalanul megbélyegezte és a közoktatás rendszeréből úgyszólván kiirtotta. Nem csodálom, hisz annak a pártszellemnek exponense pár év előtt még azt hirdette Nagyváradon, hogy tanuljon a nemzet lemondani! Nohát, t. ház, a mikor lelkesedés helyett abdikáczióra, mikor nemzeti sovinizmus helyett lemondásra tanítják ezt a nemzetet: ezzel a nemzettel nagyot alkotni soha senkisem fog. Pedig egyik vezéralak, vagyis Tisza Kálmán volt, a ki ezt mondotta, meglehet, hogy tévedésből, vagy úgy ejtete ki e szavakat, hogy a gondolat nem követre azokat, de ennél nagyobb vétket államférfi hazája ellen nem követett el. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés balfelöl.) Higyjék meg nekem, kulturailag nagyot egy nemzet csak a sovinizmusával teremthet, Hogy csinálták meg egykoron a magyar irodalmat, a magyar irodalomtörténetet? Nyilt példa, mindenki tudja. Kazinczy biztatott, lelkesített és minden tollhoz nyúló embernek publikumot szerzett, s aztán hirdette, hogy van magyar irodalom. Hitt benne és ráfogta, hogy van, a mi még akkor nem volt. Hogy csinálta meg Schedel a magyar irodalomtörténetet? Összeszedett minden haszontalan darab papirost s a legprózaibb dologra is ráfogta, hogy költői alkotás, és megvetette ezzel alapját a magyar irodalomtörténetnek. (Tetszés.) Inkább van szükségünk Horváth Istvánokra, a kiknek szemében Ádám és Éva is magyar volt. Hinni kell tudni annak is, a ki idővel ezt a magyar művészetet meg fogja csinálni. Elmondom egykor, hogy miképen. A rész-' letekkel most nem akarom untatni a t. házat. Előre is kijelentem, hogy ki fogok dolgozni egyéni inicziativámból egy programmot, és azt előterjesztem a kultuszminiszter urnak, s ha ő azt esetleg pártpolitikai okokból visszautasítaná, felebbezni fogom tőle a magyar társadalomhoz. Most csak a riadót akartam megfújni e hasban, mert éreztem, hogy ezzel a magyar kultúra ügyének teszek szolgálatot. Lesz-e eredménye? Nem tudom! (Élénk helyeslés balfelöl.) De egyet kijelenthetek, t. hág, hogy én Isten által adott összes tehetségeimmel, fajszeretetem sovinizmusának teljes lelkesedésével fogok dolgozni, hogy a magyar képző művészet megteremtessék. Agitálni fogok e házban, agitálni fogok a sajtóban, és a művészegyesületek közgyűléseiben mindaddig, a míg eredményt felmutatni nem tudok; mert egy ország csak akkor lehet boldog, ha közéletében és művészetében nincsen hazugság. (Tetszés balfelöl.) Ezt a szegény magyar társadalmat sem ejtette volna annyira hatalmába az önérdek és a haszonlesés kultusza, valamint a politikai korrupezió, ha a közszellemnek egy kis művészi tartalma, ízlése, és nemes gondolkozása lett volna. (Ügy van! a baloldalon.) Azért pusztult ki a közéletből az eszményiség, azért sülyedtünk a pocsolyába, mert művészetünk szárnyait megnyirbáltuk és aztán nem tudtunk mivel a magasba emelkedni. Nem tudtuk orvosolni társadalmunk szervezetében az. anyagi fekélyeket, mert nem ápoltuk benne eléggé az istenit, a szépet, a nemeset. (Tetszés balfelöl.) De mindennek meg kell változni, ha attól az új korszaktól, a melyről önök beszélnek, valamit még remélni akarnak. Ha egy Ruskin meg tudta csinálni abban a közönbös Angliában a képzőművészet fellendülését, az Isten nekem is fog erőt és tehetséget