Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

241. országos fllés 1898. február 15-én, kedden. n Pedig a magyar természet nem veszi be azt a száraz, pedáns elméletet, azt a pedáns rendszert, a melyet az a német professzor követ iskolájában, hogy összegyűjt hangyaszorgalommal egy csomó adatot, azt jegyzékbe veszi, rubrikázza s azután tanítványainak felolvassa. A ki járt német egyetemen, igazat fog nekem adni ebben. Miben áll a német egyetemi oktatás? A tanár odaül a katedrára, előveszi jegyzőkönyvét s felolvassa a rubrikákba bevezetett adatokat s ezzel imponál a tanítványainak, hogy ő hány tudóst olvasott már össze. Ez az úgynevezett kérődzési rendszer, (Nagy derültség.) a mely csak adatokat gyűjt, de egy lépéssel sem viszi előbbre a tudomány ügyét, a mi az igazság keresésében áll, Hiszen valamely tudománynak a fejlesztése nem az adatoknak egyszerű beraktározásában áll, hanem a kutatásban, az egyéni tehetségek szabad érvényesülésében. Az a tanár törje együtt fejét az iskolában a tanítványaival, hogy ezek szokják meg már az iskolában az önálló munkát. Csak például hoztam fel, hogy öli ki az élet ern'teljességét a művészeti oktatásból a német szellem ezen úgynevezett iskolai rendszerével. Ez a különbség a franczia oktatásnak a versenyszabadsága, az egyéniségre fektetett művészeti oktatás és az úgynevezett német iskolai rendszer közt, szóval a franczia egyéniség és a német szisztéma közt. Csak azért töltöttem künn huzamosabb időt épen Fraueziaországban, hogy alkalmam legyen gyakorlatilag és tap asztala tüag megismerkedni az e két oktatás szelleme közt leyő különbséggel. Mondhatom, az a franczia tanár megvet minden elméletet. Bejártam a Beaux-Arts és Julién előadásaira, hallgattam a Louvre kurzusait, odamentem egyszerűen a tanítványok közé, mert azt akartam, hogy, ha hazámnak tehetek valami szolgálatot, tapasztalataimat a művészeti oktatás fejlesztéséről itt előadhassam. Hallgattam azt a franczia tanárt, a ki, mondom, megvet minden száraz elméletet, és csupán az elméleti ismereteknek a tisztaságára és világosságára törekszik; vonzóvá, érdekessé iparkodik tenni tárgyát, törekszik annak a művésznek a fantáziáját megtermékenyíteni, és minden szavában a nemzeti lelkesedés chauvinizmusa lüktet. Hallgattam Lemoniert, azt a, híres tanárt, a ki a Sorbonneban nyolcz-tiz tanár előtt, a kik vele együtt fejlesztik a művészet történelmének tudományát, a legmagasabb színvonalon álló előadást tartja. Itt a Beaux-Artsban, a növendékek közt, egyszerű iskolamesterré lett, a képeket mutogatta, egy kifeszített vászonra az antik dolgoknak a silhouettejeit vetette oda, megmutatta azokou a művészileg szépet, elbeszélte növendékeinek a téjp. görög isteneknek kalandjait, a melyek valaha aft a görög irót és művészt inspirálták; szóval, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. kiválogatta az a tartalmas anyagot, a mivel a művészhez kell szólani, és nem beszélt semmi fiktív részletet, a mivel csak az agyát terheli, de a mire az ő nietierjében egyáltalán szüksége nincs. Ép ily vonzó volt, t. ház, az anatómiai előadás is. A csontvázon megmutatta a tanár az alkati szépségeket, megmutatta az izmok fekvését, megmutatta, mit nézzenek meg benne, megmutatta, mi a művészeti szép, és nem terjedt ki semmiféle egyéb részletre, mert a franczia tanár a művészeti oktatásban mindig csak azt mutatja meg. a mi lényeges, a mi a figyelmet leköti, és vonzza. így tanított egykor Taine is, a ki odavezette tanítványait a Louvreba a milói Venus elé és így szólt a növendékekhez : Uraim, legyenek szívesek, üljenek le, nézzük e szobrot együtt. Majd azután, ha megérzik, hogy megmozdul önökben a lélek, mert ha van valakiben művészi érzék, az majd észre fogja venni, bogy melegül fel lassan a szive — azon az anyagon keresztül elősugárzó művészi szépen, akkor uraim, ha majd Önök is úgy meg lesznek hatva, mint én vagyok ebben e pillanatban, akkor sírjanak velem együtt. (Tetszés.) Ez a különbség a franczia művészeti oktatás szelleme és a német, úgynevezett kérődző rendszer közt. Az a német tanár a világért el nem mulasztaná megmagyarázni tanítványainak, hogy azt a milói Venust hol ásták ki, mely évben, kicsoda, egész órákat beszélne és köteteket idézne arról, hogy melyik tudósnak a véleménye szerint mi lehetett az oka, hogy ennek a szobornak nincs keze, szóval, arra fektetné a fősúlyt, a mit nem lát; és arról beszélne, hogy mi lehetett valaha .abban a kézben, annak a csonka alaknak a kezében, a melyet soh i senkisem látott, mert le van törve. T. ház! Az a franezia tanár a művészileg szépet iparkodik megmutatni; az a német tanár az oda nem tartozó felesleges részletet. Ezért megmosolyogná Tainet, a ki a tanári tekintély rovására elérzékenyedett és nem tudott mit mutatni a növendékeknek, mint csak a művészileg szépet, és tán azt sem tudta Taine, hogy annak a márványnak milyen volt a tömecs súlya és a keménységi fokozata. A hol Taine csak sirni tudott, ott ő azt beszélné tanítványainak, hogy melyik foherczeg udvarmesterének sógora volt az, (Derültség.) a ki legelőször azt a szobrot megnézte. De uraim, ez mind nem tartozik a művészeti oktatáshoz. (Úgy van! Ügy van! bálfelöl.) Minden komoly ember, a ki ezen ügyekkel foglalkozott és ezekben jártas, azt fogja mondani, hogy minden fölösleges adat és száraz elmélet, a mivel a művész fantáziáját megbénítják, nem hogy előre vinné, hanem egyszerűen visszaveti a művészi fejlődést. 3