Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

u Ml. országos fiíés 1808. február 15-én, kedden. nem sok dolog azonban az, a miben Magyarország a külfölddel konkurrálhat: eddig is csak egy pár nagy mesterünknek a neve az, a kik az európai míívészeti világban Magyarországnak dicsőséget szereztek. (Igás! "Ügy van! jobbfelöl.) Én az akadémia felállításában egy szabad versenyre alapított, lehetőleg minél kevesebb sablonok között mozgó, korrigáló tanárokkal ellátott iskolát értek. (Helyeslés.) Hiszen ez van kifejtve tavalyi expozémban, az van benne mondva, hogy egy szabad versenyre alapított iskolát értek alatta, mely előminta után, úgynevezett akt-rajzolással, kompoziezió-gyakorhitokkal foglalkozik. Tehát akármilyen sablon után indulni, vagy elfogadni azért, mert ez Münchenben vagy másutt így van, nem tartanám helyesnek. (Helyeslés.) Sőt én az elől nem zárkózom el, — és ez fontos dolog a míívészi oktatás tekintetében — hogy az építészeket bizonyos kapcsolatba hozzuk a festészeti és szobrászati iskolákkal.- (Élénk helyeslés.) Az építészet is épen az, a minek művészi szellemtől kell áthatva lennie. Igaz, hogy Münchenben nincsenek az építészek bevonva az úgynevezett művészakadémiai képzésbe, de ez magában még nem döntő ok. (Helyeslés és tetszés.) De tovább megyek. Nem zárkózom el az elől sem, ha az illetékes tényezők ehhez hozzájárulnak, hogy a nagy külföldi művészeti központokon esetleg magyar festőknek, szobrászoknak magyar otthonokat teremtsünk. Én nagy hiánynak tartom, hogy a nagy művészi központokon eddig nincsenek magyar otthonok, hiszen, ha ott együtt vannak a magyar ifjak, egyik a másikat buzdítja, ellenőrzi s mégis abban a nagy művészi milieuben él; de hozzáteszem, hogy természetesen csak olyanokat küldenék ki ezekbe a magyar otthonokba, a kik itthon a szabad versenyre alapított iskolában sok díjat nyertek, a mihez tisztán csak tehetség és szorgalom, de nem protekczió útján jutottak. (Élénk helyeslés.) Ezen művészeti kérdésekben egy nagy ankétet kivánok tartani, lehetőleg rövid idő alatt. Látom, hogy Madarász József képviselő úr folyton jegyezget. Azt hiszem, azt jegyezgeti, hány idegen szót használok. Félek, nagyon sok lesz. (Élénk derültség.) Mondom, nagy szaktanácskozmányt fogok tartani, a melyben ezeket a kérdéseket megbeszéljük, és előre mondom, hogy semmiféle Babionos felfogás mögé nem rejtőzöm, hnnem a lehető legjobbat és Iegezélszerűbbet akarom. Melegen óhajtom, sőt ambieziómat helyezném abba, ha a művészi élet terén nagyobb lendületet tudnánk teremteni, különben is anyagelvies korunkban a művészeti termékeket úgyszólván mindennapi kenyérré kellene tenni; hisz a művészet összhangja teszi az embereket boldogokká, elégedettekké, ez a műveltségnek igazi világa. Hanem nekünk közönséget is kell nevelnünk, (Igaz ! Úgy van!) és e czélra meg is ragadok minden rendelkezésünkre álló eszközt — azért hoztam be a művészeti intézetekbe a felolvasásokat is. Ismétlem, műértő és műpártoló közönséget neveljünk, mert az még nem lehet, hogy a magyar művészet kizárólag csak az államra támaszkodjék, az állam küldje ki külföldre a művészeket, az állam hozza vissza, ez vegye meg a képeit, egy szóval mindig csak az állam legyen az, mely a művészetért tesz, áldoz, működik. A magyar társadalomnak, a magyar közönségnek e tekintetben való nevelése meg fogja hozni a jó eredményt, mert ha egyszer érzi, hogy a művészet szükséglet, fogja keresni a műtárgyakat és akkor a magyar művészet fellendül. Ajánlom a tételt elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! A kultuszminiszter .úr egy nagyobbszabású beszédben, úgyszólván, expozét tartott a közoktatásügy minden ágazatáról. Legérdekesebben foglalkozott végűi a művészet kérdésével, mely nálunk most napikérdés és általában a közönséget is érdekli. Elmondott ideáiban sok érdekes, rendkívül sok életrevaló van, s ha az nem marad meg egyszerű programúinak és egyszerű képviselőházi beszédnek; hanem effektuáltatik is az életben, remélem, hogy alapját vethetjük meg a mi művészeti haladásunknak. A társadalmi közszellem pedig nálunk mindaddig nem lesz erőteljes és egészséges, míg egy hatalmas kulturávamlat nem lüktet benne, mert hogy a politika nálunk néhány év alatt oly pusztítást tudott véghez vinni a közéletben, annak egyetlen oka a társadalmi közszellemnek általános elgyengülése volt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A pártérdekeknek rideg szempontja belevitte a közszellembe az erkölcsi ragálynak egy mérgező csiráját, az önzést, az érdeket, a haszonlesést, így veszett azután ki közéletünkből az eszmék kultusza, a mely tényleg nem áll másban, mint a hazaszeretet önzetlenségében és a közügyekért való lelkesedésben. Itt van Magyarországra nézve a veszedelem! Más nemzet is élt már súlyos politikai megpróbáltatások között, de a válságok ezen nehéz idejében a nemzet intelligensebb eleme visszavonulhatott mindig a nemzeti kultúra erős sánczaiba -és reménykedve várta, mig a feje fölött elvonul a pusztító zivatar. Addig pedig élt az eszmények kultuszának, élt főleg a művészetnek, s ez volt az a bárka, a hová menekült a politikai vizözön elől. Talán a magyar közszelem sem sülyedt