Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-248

248. országos ülés 1897. február 25-én, pénteken. 189 czéltudatosan és konczentrikusan kívánja hazánk jogépületének oszlopköveit lerakni, mégis úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen épület teljesen betetőzve csak akkor lesz, ha az átalános polgári jog a nemzeti szellemnek és a kor kívánalmainak megfelelő szabályozást fog nyerni. A polgári törvénykönyv sokkal átalánosabban, sokkal közvetlenebb módon és sokkal mély ebben nyúl bele a nép vagyoni és erkölcsi életébe, mint bármely más joganyag. A honpolgárok túlnyomó többsége a büntető jog által egyáltalán nem érintetik és azoknak nagy része a perjogtól egészen távol áll, nincs azonban senki, a ki bölcsőjétől egészen le a sirig, sőt még ezen túl is családi és vagyonjogi viszonyok által körülvéve nem volna. Innét van az, hogy egy polgári törvénykönyvnek kodifikácziója korszakot alkotó jelentőséggel bir minden nemzet jogtörténetében. Helyesen megalkotva nemcsak az illető nép társadalmi állapotáról és erkölcsi erejéről tesz tanúságot, hanem egészséges továbbfejlődésének kiapadhatlan kűtforrásává is váük. Még sokkal nagyobb jelentőséggel bír azonban, t. ház, a polgári törvénykönyv megalkotása nálunk. Nálunk ugyanis a jogéletünk számos terén annyira nélkülözött jogbiztonságot is meg fogja teremteni; évszázados mulasztásokat, óhajokat és törekvéseket hivatva lesz pótolni és teljesíteni. Egységes magyar jogot fog teremteni ott, a hol hazánk egységes és oszthatlan területén különböző jogok bírnak érvénynyel, még pedig oly jogok is, melyek idegen földből átültetve népéletünkben gyökeret verni nem birtak, e mellett széttagolt társadalmi viszonyoknak sok tekintetben összefogó kapcsát és a magyar jogtudomány müvelésének új éltető forrásátfogja képezni. Az ily nagyszabású munka megalkotásához a jurísztikus művészet és a jo gászi él egymagában véve még nem elégségesek. A tudásnak itt széles politikai látkörrel kell párosulnia, a törvényhozónak bele kell hatolnia a nemzet szívébe és lelkébe, meg kell figyelnie annak üterét, fel kell ismernie azon mozgató eszméket, melyek érvényesülésre várnak. Csak így lesz ezen törvény az, a mit a nemzet tőle vár: egy, a haladás színvonalán álló magyar modern törvénykönyv. És ha már most ezzel szemben, t. ház, azon kérdést vetem fel, vájjon a nálunk most készülőben levő munkálat meg fog-e felelni eme nagy feladatának? Ki fogja-e elégíteni azon várakozásokat, melyeket a nemzet legszélesebb rétegei hozzá fűznek? Összhangzásban lesz-e a nép jogi érzületével és jogi meggyőződésével? Minderre ma, midőn a törvénytervezet kész egészként még nem fekszik előttünk, határozott feleletet adni természetesen nem lehet. Még csak vázát, alaprajzát és körvonalait látjuk a munkálatnak, de magát a munkálatát még nem. Annyit azonban tiszta meggyőződésem szerint már most is mondhatok, hogy ezen munka oly szellemben, oly irányelvek szemmel tartása mellett és annyi körültekintéssel lett megindítva, hogy az esetre, ha tovább is így folytattatik és befejeztetik: a nemzet oly közkincs birtokába jut, a mely emlékoszlopává válik elsősorban azon férfiúnak, a ki ezen egész nagy munkát annyi hazafias buzgalommal irányítja, de dicsőségére fog válni mindazoknak is, a kik tudásukkal, tapasztalataikkal és intellektuális erejükkel ezen munka létesítésén fáradoztak. Nagy éideme az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak első sorban az, hogy a megindított munkát első pereztol fogva a teljes nyilvánosság ellenőrzése alá helyezte. Az igen tisztelt miniszter úr itt nyilván azon tudat által vezéreltetett, hogy nem lehet és nem szabad a nemzetet arra kényszeríteni, hogy az alkotandó törvénykönyvet egy jogászbizottság ajándokaként hallgatag fogadja el, hanem kell, hogy annak létesítésénél az egész magyar nép közreműködjék. A német birodalmi törvénykönyv első tervezetének visszavetését és részbeni kudarczát nem kis mérvben az okozta, hogy csak mint kész egész került a nyilvánosság elé. Az atheniaiak tudvalevően a szenátushoz beterjesztett minden törvényjavaslatot a népgyűlésben olvastatták fel, annak másolatát pedig a tiz hős emlékszobrára függesztették ki. Ezen idő alatt mindenkinek jogában állott a törvény fölötti megjegyzéseit a szenátusnál megtenni. Ezen eljárás adta meg az atheniai törvényeknek azon konzervatív jelleget és konzisztencziát, mely minden jó törvénynek nélkülözhetlen kellékét képezi. Modern alkotmányos életünk közepette ezen eljárás elavultnak jelentkezik, de az abban rejlő egészséges eszmét, mely az alkotandó törvény iránti tisztelet és bizalom egyik fontos biztosítékát képezi, ma sem szabad szem elől téveszteni. Ezen nézpontból indult ki az igazságügyi kormány akkor, midőn a törvényt előkészítő állandó bizotttág jegyzőkönyveinek és az ahhoz tartozó egész anyaggytíjteménynek közzétételét elrendelte. Az egész nemzethez intézett egyenes felhívás ez, hogy lépjen be a törvénykönyv megalkotásának műhelyébe, vizsgálja meg azon irányadó eszméket, melyeket a törvény könyv alkotásánál felhasználni kívánnak, hogy ki-ki tehetségéhez és tudásához képest működjék közre annak létesítésénél. Csak így lesz elérve azon nagy czél, hogy a törvénykönyv nem csupán egy tudós jogászczéh, hanem az egész nemzet emanácziója legyen. Világos kifejezést adott ennek az igazságügyi miniszter úr azon különben is jelentőségteljes beszédben, melylyel a törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság első teljes ülését megnyitotta, midőn azt mondta.