Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-248
248. országos Ülés 1897. február 25-én, pénteken. 185 a miniszter úr, nem támadhat ebből nemzetközi konfliktus? Ha ez egy német állampolgárnővel történnék, hogy minden indok nélkül, tisztán gyanúból, a detektívek a betegágyból erőszakkal elővezették a rendőrséghez s ott hét órán kerül kínozták. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ezért is én vagyok felelős? Olay Lajos: Igen, mert két tekintélyes ellenzéki képviselővel paktumot kötve, elejtette a nyomozási elvet, hogy a büntető perrendtartás könnyen keresztül surranjon a házban. Ennek következése, hogy az erre hívatlan rendőrség kezében maradt az előnyomozás, holott annak ;iz ügyészség kezében kellene lennie. Ez a t. miniszter úrnak nemcsak hibája, hanem kényelem szeretete, mertén, ha igazságügy miniszter vagyok, (Derültség a jobboldalon.) — nem arrogálom magamnak, — ha nem is tartom magamat oly nagy jogásznak, mini a miniszter úr, ehhez a nagy elvhez kész lettem volna tárezámat kötni, de nem a 16. §dioz és nem ejtettem volna el azt a nagy elvet, mely körűi az egyéni szabadság biztosítékai s minden a mi szent megfordul. (Helyeslés a szélsőbalon.) A ki tudja, mi a kötelessége, a ki érzi, milyennek kell az igazságügyminiszternek lenni, az soha el nem ejthette volna ezt. Nagyon jól tudja a t. miniszter úr, — hiszen ő is megmondta, —hogy ez rossz és csak azért történt hogy az ellenzék ne obstruálja meg törvényjavaslatát, hogy az ellenzék két jogászférfiát kielégítse, feláldozta a legnagyobb elvet és a legszentségesebb jogot a brutális rendőri intézmény kezébe vetette. (Igás ! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ilyen szerenesés a keze az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak a bírói szerkezet terén is. A Kúria az egy oly magas színvonalon álló testület, a hova jutni senkinek sincs joga követelni, bármennyi esztendeig működött is a jog terén, hogy oda jusson: itt nem szabad a létrát nézni, itt le kell menni annyira, míg nem talál oda alkalmas embereket. Mert hisz, a mint mondottam a Kúriától függ az egész jogrend, a nép boldogsága megelégedettsége. Hisz ha a Kúriánál csupa olyan kiváló, csupa olyan teljesen megbízható egyének lennének, mint a milyeneknek lenni kellene, olyan 'téleteket, mint milyeneket mondottam, a Kúria nem hozna. De mit csinál a t. igazságügyminiszter úr? Azt mondja valamelyik lap, gondolom az ^Országos Hírlap«, hogy ö Szilágyi Dezső végrendeletének végrehajtója. Azt mondja erre Szilágyi Dezső, hogy ő ebből nem kér semmit. (Derültség.) Szilágyi Dezső t. elnök úr, mikor igazságügyminiszter volt, a Kúriánál mellőzte a bírák nagy számát. Voltak esetek — így például Csider, talán 53-ik volt és kinevezte, mert az kiváló I KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. jeles ember volt és szükség volt rá a Kúriánál — mellőzött vagy 23-at, mellőzött vagy 30-at. Mi történt? Jött az igazságügy miniszter úr, neki is kellett kineveznie kúriai bírákat s egyet sem nevezett ki az azután következő jelesekbíil, csak újabban, tavaly, úgy látszik megröstelve a dolgot. (Mozgás.) kinevezte a mellőzött bírák után következőket. Minden szisztéma, minden elv nélkül teljesen tönkre teszi a Kúriát, mikor oda nem a legkiválóbbakat nevezi ki. De nem csak evs r el teszi tönkre, hanem mivel a Kúria létszáma is kevés s a kúriai bírák nem képesek az oda beérkezett ügydarabokat feldolgozni, berendeli oda a táblabírákat, de hogyan? Ezek épúgy végzik a kúriai bírói teendőket, mint a valóságos kúriai bírók. S ő a nélkül, hogy megnézné, ki való abba a legmagasabb testületbe, megint a létra szerint behozza a leggyengébbeket, mert azok vannak legelői. A 40 között — elismerem — van sok kiváló is, de igen sok a gyenge ember, a ki a táblai teendők elvégzésére is alig képes. Ez a bírói függetlenség szempontjából is fontos, mert az a berendelt bíró, a ki érzi gyengeségét, vak eszközzé lesz és csakhogy a miniszter kedvét keresse, képes mindenre. Csak így lehetséges, hogy a kúriánál ily ítéleteket hoznak. Kevés olyan szerencsés kezű ember van a világon, mint a t. miniszter úr? így te z ő minden téren. Mikor Szilágyi Dezső volt miniszter, felkereste a legjelesebb embereket, s ha még oly fiatalok voltak is, a törvényszékek élére állította E jeles erőkben teljesen megbizott, úgyszólván azok nevezték ki a bírákat, mert a miniszter úr mindig azokat nevezte ki, a kiket ők ajánlottak. így számos törvényszék, mely azelőtt a legrosszabb volt, például a szabadkai, pár év alatt a legkitűnőbb lett. Sárfy Guidót például 32 éves korában törvényszéki elnökké tette. A mostani miniszter úr nemcsak nem követi ebbeu elődje példáját, hanem ellenkezőleg gyengíti a törvényszékeket. Még a pestit is annyira megrontotta, hogy szinte szégyenli az ember. Hát még mennyire megronthatta a törvényszékeket a vidéken ! Csak egy példát, Az említettem Sárfy Guidót, a kit Szilágyi Dezső 32 éves korában kinevezett törvényszéki elnöknek, ugyanő mint ritka kiváló embert kinevezte aztán főügyészhelyettesnek. A legjelesebb főügyész-helyettes volt az országban, legalább nála jelesebb nem volt. Most 38 éves — bizonyosan nem tudom, mert nem ismerem közelebbről — s a miniszter úr a helyett, hogy most, mikor üresedés volt, kinevezte volna főügyésznek, azt mondta: fiatal és azért nem nevezte ki! Erre Sárfy elment a közigazgatási bírósághoz bírónak. Lehet, hogy ott is beválik, de lehet, hogy nem, mert ez neki 24
