Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

Ul. országos ülés 1898. feb igen nagy károkat szenvedne. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy nem az a döntő, hogy holdanként mennyi a pénzbeli eredmény, hanem hogy métermázsáuként mennyi és hogy ilyen rossz eredménye a t. képviselő urnak még nem volt soha. Bocsánatot kérek, végeredményében mégis az a döntő, hogy holdanként mennyi a pénzbeli eredmény, (Igaz! Úgy van! jobbfeUl.) Tévedni méltóztatik a t. képviselő úr abban is, hogy neki ilyen vagy ennél csekélyebb értékű dohánya még nem volt. Az előttem álló kimutatásból, kiderül, hogy 1895-ben métermázsánkin t 13 forint 91 krajczár volt a képviselő úrtól beváltott dohány ára, most pedig 14 forint 60 krajczár volt, (Derültség jobbfelöl.) tehát még ezen specziális esetben sem áll, a mit a t. képviselő úr mondott. Végííl a t. képviselő úr kifogásolja az; én eljárásomat és azt mondja : más választ várt volna tőlem a gazdák és termelők érdekében. Ne méltóztassék soha elfelejteni, t. képviselő úr azt, hogy" a dohánytermelési engedély privilégium és hogy ha a kincstár és az állami közegek kötelesek is a privilegizált dohánytermelők érdekeit igazsíg szerint méltányolni, sohasem szabad nekik megfeledkezni ezen 13.000 privilegizált dohánytermelő mellett azon 16 millió érdekeltről sem, a kiknek dohánytermelési engedélyük nincsen. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Gulner Gyula: T. képviselőház! Én ugyan nem értettem a t. miniszter úr szavainak végét, a mit a 16 millióra vonatkozólag mondott, de gondolom, azt mondotta, hogy a dohánytermelő közönség, a privilégiumot élvez, ne hagyja figyelmen kivííl az ország egyéb lakosságának az érdekét. T. pénzügyminiszter úr erre válaszom az : először, hogy a dohányjövedék az államnak nettó 29,600.000 forintot hoz; tessék a költségvetést megnézni, az idei költségvetési előirányzat 29,600.000 nettót hoz. Jól tudom, hogy ez egyéb tényekből is alakúi, nemcsak a dohánybeváltásból, jól tudom azt, hogy a kincstár a folyó évben 8,000.000 forintot szán a belföldi dohánybeváltásra, tehát ez az, a mit a t. pénzügyminiszter úr privilégiumnak nevez, ez a 8,000.000 forint, a melyet a dohánytermelőknek ad. Ha a t. pénzügyminiszter úr azt hiszi, hogy például az országnak minden részében lehet dohányt termeszteni, nekem nem lesz semmi kifogásom az ellen, ha a t. pénzügyminiszter úr megengedi >ruár 24-én, csütörtökön. J7Q azt, hogy a dohánynyal szabadon kereskedhessünk. Nekem nem lesz kifogásom egy más beosztás ellen sem, de azt a törekvést nem akczeptálom, hogy mert esetleg a hazai termékek nem örvendenek olyan kelendőségnek, mint esetleg eddig, ezt a dohánytermelőkkel fizettesse meg a t. pénzügyminiszter úr, és nem akczeptálhatom azt az álláspontot, hogy dohänymonopoliumunknak mindig és mindig emelkedő eredményt kell mutatni, úgy, hogy 1867-ben, mikor átvettük a dohánymonopóliumot, 9—10 millió volt a nettójövedelem, ma pedig 29.600.00 J forint. Tudom én azt, t. pénzügyminiszter úr, hogy akkor, mikor a kerealiak termesztése sok nehézséggel jár és nyomott árak mellett történik, az ma nem közömbös dolog, hogy valaki dohányt termeszthet vagy nem termeszthet-e, de ez nem azt jelenti, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy azért, mert valaki dohánytermelési engedélylyel bir, a minek nem a t. pénzügyminiszter úrtól függő körülmény csak az oka, mert van nagyon sok terület, a hol hiába akarna a t. pénzügyminiszter úr dohányt termelni, nem lehetne, még olyan minőséget sem, mint azokon a vidékeken, a hol most-dohányt termelnek, hanem igenis, t. miniszter úr, össze kell egyeztetni a termelő érdekét a kincstár érdekével, nem szabad a kincstárnak kihasználni az ő erősebb helyzetét, az ő erősebb jogát arra nézve, hogy a termelő teljesen ki legyen neki szolgáltatva. (Zaj. Ellenmondások a jobbodalon. Igaz! Ügy van ! a baloldalon.) Tudom, hogy ha itt a kartell-malmokról volna szó, meg a börzéró'l vagy a czukorprémiumokról, (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) vagy valami bank-törvényjavaslatról, akkor nagyobb figyelembe részesítené a t. képviselő uraknak egyrésze ezt a felszólalást, de csak azért, mert a földmívelők érdekéről van szó, (Zaj jobbfelöl. Úgy van! balfelöl.) tehát ez mellékes dolognak látszik. (Ellenmondások jobb felöl. Zaj.) Ismételten kijelentem, hogy nem veszem a választ tudomásul. Elnök*. Feheszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát, igen va<íy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház tudomásul vette. A másik interpelláczióra adandó felelet, mely napirendre ki van tűzve, miután az idő előhaladt, a holnapi ülésre marad. A holnap 10 órakor kezdődő ülés napirendjén lesz az igazságügyi tárcza. Az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 2 óra 15 perczkor.) 23'