Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

247. orsíégos fllés 1898. febrnär 24-én, csütörtökön. 153 Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa) : Balatonfüredi »Erzsébet-szeretetház«. Rendes ki dások, XX. fejezet, 32. ezím. Rendes hevételek, VII. fejezet, 17. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 3043 forint. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Dologi kiadások 13.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Fenyvessy Ferencz előadó: Kérem az átruházási jog szives megadását. Elnök: Az átruházási jog megadatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Bevétel 3100 forint. Elnök í Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): iparos tanulók iskolái. Rendes kiadások, XX. fejezet, 33. ezím. Rendes bevételek, VII. fejezet, 18. ezím. Kiadás 95.100 forint. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Bevétel 500 forint. Elnök : Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Állami felső kereskedelmi iskolák. Rendes kiadások, XX. fejezet, 34. czím. Rendes bevételek, VII. fejezet, 19. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok 105.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lakatos Miklós jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Elismeréssel adózom a miniszter úrnak azért, hogy t. kollégáitól eltérően a vita elején tájékoztató beszédet mondott, mi által sok, esetleges felszólalásnak elejét vette. A. t. miniszter úr beszédében azt mondta, hogy a kereskedelemügyi és iparügyi szakoktatásról nem kivan ezúttal bővebben szólani, azonban reméli,- hogy majd a részletes vita alkalmával lesz erre mód. Én erre alkalmat akarok adni, de más tekintetben is felszólaltam volna ennél a tételnél. Kereskedelmünk ugyains még mindig annyira nem magyar, a legnagyobb emporiumokban, mint Pozsony, Sopron, Temesvár és Brassóban, sőt magában a fővárosban is, hogy nagy szükség van egy müveit, magyar kereskedelmi elem kiképzésére, hogy ezek belevigyék a kereskedelembe a magyar szellemet. Sokan azt mondják, hogy magyarul korrespondálni nem is lehet, mert a külföldön nem értik a magyar nyelvet. Hivatkozom élő példára, olyan nagykereskedőre, a kinek üzlete egyike a legvirágzóbbaknak a fővárosban, a ki maga is képviselőtársunk, hivatkozom Brázay Kálmánra, a ki érdeklődik, menjen be az ő irodájába, meg fogja látni, hogy Hollandiába, Amsterdamba, Rotterdamba és Hamburgba semmi más nyelven KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. megrendelés nem megy, mint kizárólag csak magyar nyelven (Éljenzés.) és sohasem volt egy eset sem, hogy visszaküldöttek volna neki a megrendelését, hogy nem értik. Miért? Mert tudták, hogy pontosan fizet. A kereskedőnél az a fő, a jó hitel, a pontos fizetés, nem akadály ott a magyar nyelv, az csak ürügy s a nemzeti érzelem hiánya, ha valaki azt állítja, hogy magyar megrendeléssel nem kaphat árúkat a külföldön. Ha Brázay Kálmán megrendeléseit megértik Amsterdamban, Rotterdamban és Hamburgban, meg fogják a többieket is érteni Bécsben, mert hiszen, fájdalom a legtöbben csak Bécsből táp. lálkoznak. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon) T. ház! A felsőbb kereskedelmi képzés ügye átmeneti stádiumban van jelenleg hazánkban. Keveset foglalkozott még ezzel az ügygye] a ház, azért engedtessék meg nekem, hogy épen mivel átalakulási stádiumban van ez az ügy, hozzászólhassak nem az egészhez, a mi nagyon is tág terjedelmű volna egy beszéd keretében, hanem hogy hozzászólhassak annak általános irányához és a tanárképzés kérdéséhez külön is. Felsőbb kereskedelmi iskola —- közöttük tíz úgynevezett akadémia is — általában véve harminezhét létezik ez idő szerint hazánkban. Olyan gyorsan termelte őket az üzleti szellem, továbbá mert aránylag kevesebbe is kerülnek és így az iskolafentartó testületek, kereskedelmi kamarák stb. kívánságára az állam hozzájárul és így a materialisztikus irányban követve a kor jelszavát, egyre-másra, talán egy kis tervszerűség nélkül is állították fel az ország különböző vidékein ezeket az iskolákat. Boldogult Trefort Ágoston miniszter úr iránya kedvezett ezek létesítésének. Ha valaki Trefort Ágoston érdemeit nem akarja elvitatni, úgy én legkevésbbé akarom; de volt bizonyos irányzata, a mely irányzat az ő azelőtti foglalkozásában gyökeredzett. Ha valaki Trefort Ágostont régóta ismerte, úgy én épen azon szerencsések közé tartozom, Még a hatvanas évek előtt a báró Kemény Zsigmond szerkesztette »Pesti Napló«-nál éveken át együtt dolgoztunk. 0 és Lónyay Menyhért voltak a mi közgazdasági rovatvezetőink és Íróink. Trefort Ágoston a tiszai vasút kiépítése körűi buzgólkodott és tanulmányai többnyire mind a közgazdasági téren mozogtak és ott sok üdvös eszmét pendített meg. Természetes tehát, hogy egy miniszter, egy különben nagyon tehetséges, nagyon szellemes és világlátott ember, mikor par excellence nemzetgazda létére a közoktatásügyi tárczát kapta, a közoktatás irányzatát is a nemzetgazdaság terére vezette, a mennyire csak lehetett, és a realisztikus, a materialisztikus irányt iparkodott a tanításban létrehozni. Igaz, hogy ebben az időben hátrább voltunk még ebben a tekintetben 30