Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-241
241. országos ülés 1898. február 15-én, kedden. <] De ha a népoktatási törvény revíziójáról szóló törvényjavaslatot még elő nem terjesztem is, gondoskodom arról, hogy a törvény keretén belül lehetőleg javítsuk az állapotokat. így például az osztatlan népiskolai tanterv kidolgozása már úgyszólva utolsó stádiumban van. Hogy ennek minő nagy fontossága van, azt méltóztatik tudni, mert — csak kerekszámot mondok — 17.000 iskola közül 13.000 osztatlan népiskolai tantervvel dolgozik. Az osztott népiskolai tanterv — mert természetes, hogy csak osztottról lehet átmenni az osztatlan tantervre — készen van, az osztatlan tanterv pedig rövid idő múlva el fog készülni. A népiskolai államosítás kérdését is fel méltóztatott említeni a képviselő úrnak. Az államosítás elvi oldaláról én már többszőr nyilatkoztam a házban, és azt hiszem, oly szabatossággal, hogy ahhoz semmi kétely nem fér. Méltóztatnak tudni, hogy az exkluzív államosítás híve nem vagyok. Ma nem is erről akarok beszélni, hanem mivel az állami iskolák felállítását is szóba méltóztatott hozni, én az állami népiskolák felállításánál követendő kultúrpolitikámat, úgy az állami népiskolák elhelyezésének kérdését is szükségesnek tartom itt a ház előtt ki fejteni. Én az állami népiskolák felállításánál a párhuzamos akcziónak vagyok híve, mely a magyar vidéken, mely a vegyes lakosságú vidéken, és mely zárt nemzetiségű területen egyaránt állít állami iskolát, ha erre szükség van. Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy a székelység alig volt versenyképes a Királyhágón túl. Két év előtt 22, ma 119 állami iskolája van, ezen tiszta magyar vidéken is szaporítottam tehát az állami iskolákat. (Helyeslés jobbfelöl.) A nagy magyar Alföldön százezerre megy a nem iskolázottak száma. Én ahhoz a tradiczióhoz, mely a közoktatásügyi miniszterek jelentéseit mindig jellemezte, hogy tudniillik mindig híven, semmit sem takargatva, szokta előadni az árnyoldalakat ép úgy, mint a fényoldalakat, kénytelen vagyok kiemelni, hogy a magyar faj az iskolázott tankötelesek tekintetében a harmadik helyen van. Ezer tanköteles közül iskolázott gyermek van a németek között 92, a tótok között 84 és a magyarok közt 88 százalék. Húsz túlnyomóan magyar vármegyében csaknem százezer a nem iskolázott gyermekek száma. Ezért, midőn az úgynevezett vegyes lakosságú, vagy zárt nemzetiségi területeken állítok fel iskolákat, ugyanakkor Csongrádmegyében is egész sorát állítom fel az iskoláknak. Hódmezővásárhelyen egészen rendeztem a tanyai iskolák ügyét, mert nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy a magyar faj kulturerejét is teljes erővel emeljük. (Általános helyeslés.) A mi a vegyes lakosságú községeket illeti, ezekre nézve is megvan a tervem. Vannak olyan községek, a hol a magyar elem kisebbségben, s vannak olyanok, a hol többségben van. Például kisebbségben van a királyhágón túli, a tiszabalparti és tiszamarosszögi vármegyékben 590 községben. Ezen községek közül 332-ben nincs állami iskola. Azon a területen, a hol a magyar elem többségben van, 343 ilyen község közül nincs állami iskola 221-ben. Ha Magyarország ethnoszát e szempontból nézzük, 550 iskolára van szükség. Az ország többi részeiben, eltekintve a most kijelölt résztő!, szintén körülbelül 550 iskola szükséges, úgy, hogy ezer iskola felállítása czéloztatik. Ezt öt évre felosztva, merem mondani, az állam minden nagyobb megterheltetése nélkül keresztül is lehet vinni. (Általános helyeslés.) A zárt nemzetiségű területeken igen örvendetes jelenség mutatkozik. Több román község van, a mely e részben áldozatot is hoz, s maga kéri az állami iskola felállítását, például Aradmegyében. (Tetszés.) Ahhoz a felfogáshoz is csatlakozom, melynek már kifejezést is adtam többször, hogy a kisdedóvókat bizonyos nexusba kell hozni az állami iskolákkal, azaz, a hol állami népiskola van, ott legyen kisdedóvoda is, úgy, hogy a kisdedóvó legyen az első fok, melyből azután a gyermek az állami iskola számára előkészíttetik. Az állami iskolák beléletének irányítása szintén egyik főgondoskodásom tárgya. Természetes tehát, hogy nemcsak az állami, hanem egyéb iskolák beléletéveí jg behatóan foglalkozna. S itt, az állami iskolák beléletére vonatkozólag minduntalan felburjánzó váddal kell szembeszállanom, a mennyiben tudniillik azzal is izgatnak az állami iskolák ellen, hogy vallástalanok. Érteném ez izgatást, ha népoktatási törvényünk azt mondaná ki, hogy az állami iskolákban nincs vallásoktatás; de hisz nálunk a törvény azt előírja és a hitoktatásra még a tankötelesek számaránya és az órák mennyisége szerint tiszteletdíjat is állapítunk meg, úgy hogy e czélra most 101.684 forintot fordítunk. Bár első pillanatra paradoxonnak látszik, mégis igaz, hogy jobb és rendesebb a hitoktatás az állami, mint a felekezeti iskolákban. Felekezeti iskolákban sokszor a kántort küldik el, hogy e feladatot végezze, míg az állami iskolában, a hol a pap tiszteletdíjat kap, maga végzi, még pedig behatóan. Azután kérdem, vallástalanok a mi állami iskoláink, a mikor kiadok egy rendeletet és azt mondom, hogy az ifjúságot vasárnaponként a templomba kell kisérniök a tanítóknak ? (Tetszés jobbfelőL) Mondhatom, hogy ez a vád semmiféle alappal uem bir. Minden intézkedésünkbe a vallás-erkölcsös nevelést és oktatást különösen lelkére kötjük úgy a tanítóknak, mint a tanfelügyelőknek és ezen intézvényes intézkedéseinkből is látható, hogy e tekintetben kifogást tenni egyáltalán nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl)
