Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
116 245. országos ülés 1898. február 19-én, szomlbaton. kegyelet, a melylyel a 48-as honvédség iránt viseltetnünk kell. Elnök: Az interpelláczió közöltetik a miniszterelnök úrral és a belügyminiszter úrral. Molnár Antal jegyző: Zmeskál Zoltán! Zmeskál Zoltán: T. ház! Mindenekelőtt legyen szabad röviden megjegyeznem, hogy én akkor, midőn valakinek viselt dolgairól beszélek legyen az e házban, vagy e házon kívül, mindig nagyon szeretem, ha az illető, a kiről beszélni akarok, jelen van. És mert ezúttal az illető nincs jelen, kijelentem, hogy ez engem nagyon is feszélyez. Én azon voltam: ha előbb lett volna szerencsém Komlóssy Ferencz képviselő urat látni, de nem volt itt az ülés kezdetén, megkértem vagy inkább megkérettem volna őt, hogy t. hasonmását, Rossival t. képviselő urat lett volna szíves már a házba elővezetni, illetőleg bemutatni. (Általános, élénk derültség.) T, ház! Nem voltam ebben a helyzetben és nem marad más hátra, mint Rossival István és társaira teendő megjegyzéseimet már most, ha máskép nem megy, egészen fesztelenül és nyíltan elmondani itt a ház előtt. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Mielőtt az igen tisztelt belügy-, igazságügy-, és vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz benyújtandó interpelláeziómat egész röviden megindokolnám, legyen szabad egész határozottan kijelentenem, hogy épen nekem, ebben az esetben legalább, eszem ágában sem volt, illetőleg eszem ágában sincs, akár a t. kormányt, akár a t. túloldalt bosszantani, vagy épenséggel azon párt részére, a melyhez szerencsém van tartozni, reklámot csinálni. Mert, t. képviselőház, azon ügyet, a mely interpelláczióm tárgyát képezi, legalább a magam részéről a ház olyan közös ügyének tartom, hogy semmisem, kivéve Komlóssy Ferencz és Rossival István t. képviselő urakat, Ő pártjukkal együtt, a melyet talán képeznek, nincsen a háznak egyetlenegy tagja sem, a ki a felett, a mit elmondandó leszek, nevetni volna képes, vagy gúny tárgyává tehetné a nélkül, hogy önönmagát és pártját ne kompromittálná. (Nyugtalanság jobbfelől. Halljak! Halljuk!) T. ház! Meg vagyok róla győződve, már is tisztában méltóztatnak lenni arra nézve, hogy mai interpelláczióm tárgyát nem képezheti más, mint a két előző, sajnos emlékezetű várnai választásnnk harmadik, remek kiadása. Nem tartoznék szorosan a dologhoz, hogy én itt megemlékezzem az első és második választásról, de mert bizonyos tárgyi összefüggés vau az első, második és harmadik közt, lehetetlen hogy csak néhány szóval is, úgy az elsőre, mint a másikra ne reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az első emlékezetes várnai választás .. . (Felkiáltások: Várnai!) Én addig állok és várok türelemmel, a míg önök zajonganak, ha reggelig tart is; nekem tökéletesen mindegy. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csönget.) Kellemetlen a dolog, hiszem, a mit hallani méltóztatnak, de nem tehetek róla. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk már no!) Az első várnai választás (FelkiíUások jobbfelöl: Várnai! Várnai!) azért nevezetes, mert rendkivűl rövid lefolyású volt, és hogy az azt vezető elnök — pedig nem tót ember, hanem tizenhárom próbás magyar ember — Trencsén város érdemes főjegyzője, megnyitván a választást ós körííl lévén véve két század katonaság, meg nem tudom hány szakasz csendőrség által, anuyira megijedt az 1600 békésen álló választó sokaságától, hogy a faképnél hagyta az ámuló katonaságot és választókat, megszökött és futott annyira, hogy mire Zsolnára ért, menten mosásba kellett adni fehérneműit. (Zajos derültség. Felkiáltások jobbfelől: Rendre!) Elnök: Azt hiszem, kérhetem a képviselő urat, hogy hasonló metaforáktól tartózkodjék. (Derültség és helyeslés.) Zmeskál Zoltán: T. ház! Meghajlom az elnök úr figyelmeztetése előtt, de én nem mondtam, hogy mit értek az alatt; én talán izzadságot értettem. (Derültség.) Elnök: Ezért a képviselő urat rendreutasítom, (Élénk helyedés jobbfelöl. Nagy zaj a baloldalon.) Zmeskál Zoltán: T. ház! Az elsővel végeztem. A második várnai választást a t. ház és az egész ország jól ismeri és azért ismétlésékbe nem akarok bocsátkozni. Egy körülményről azonban még sem szabad megfeledkeznem, és ez az, a miről tudomással bírni nem méltóztatnak, hogy a második várnai választás alkalmával, a hírhedt választási elnök — nevét nem említem — a választás napját megelőző délután bejövén Várnára — jelen volt pedig ott, ha nem csalódom, a képviselő urak egyike vagy másika is — és a várnai kerület körorvosáuál elszállásoltatván, azt cselekedte meg, hogy éjnek idején a szavazó lajstromokat három példányban meghamisítva lemásolta. (Igás! Úgy van! balfélöl és felkiáltások: Gyalázat!) Ezt bizonyítani képes is vagyok. Ezt az első és második választást csak azért említem meg, hogy áttérhessek a harmadikra és lássa a t. ház, hogy mi különbség van a furfangban az egyik ós a másik választás közöst, mit tudnak Trencsénmegye főispánja és az ő satellesei kieszelni? A harmadik választás érdekel bennünket leginkább, s erre áttérve, a választást két részre kell osztanom. Az egyik maga a választási aktus, a másik pedig a választási mozgalom. A választást magát véve, a szavazás éjiéi utánig kissé vontatva ugyan, de oly korrekté ment,