Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

241. országos ülés 1898, február 15-én, pénteken. fi ellenőrzési, tanulmányi és fegyelmi jogot kellő hatälylyal gyakorolhassa. TJgy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ha bármennyit áldozunk is népnevelési ügyünk emelésére, állami iskolák felállítására és felekezeti iskolák segélyezésére, mindaddig, míg az állam az iskolafentartókkal szemben most érintett jogát nem gyakorolhatja, mindaddig sem a hazafias irányt biztosítani, sem az államellenes üzelmeket megakadályozni képesek nem leszünk. (Úgy van! Úgy van ! jobbfelöl.) É^ épen azért, mert én az érintett bajok egyik főokát népoktatási törvényünk hézagosságában látom, örömmel vettem tudomást az igen tisztelt miniszter úr programmjának azon pontjáról, melylyel népoktatási törvényünk revízióját kilátásba helyezte ; és én nem kétlem, hogy a most érintett elvek az alkotandó törvényben alkalmas módon kifejezésre is fognak jutni. Azonban, t. ház, bármily fontos legyen is népoktatási törvényünk revíziója, teendőink sorozatát ez még távolról sem meríti ki. Nagy állami czélért küzdünk e téren, és ez nagy anyagi áldozatokat is igényel. Elsősorban kötelességünk arról gondoskodni, hogy a tankötelesek iskolába járhassanak, másodsorban pedig, hogy eddigi külterjes népnevelésieket fokozatosan javítsuk és ez úton az állatni 'és nemzeti összetartozandóságunkat az iskola által fejleszszük. Oda kell hatnunk, hogy a Magyarországon született minden gyermekbe már kisded 'korától kezdve a fejlődés minden stádiumában, a hazafiság érzésével azon tudat is beleoltassék, hogy ez országban a boldogulás és megélhetés egyik előfeltétele, a magyar nyelv elsajátítása képezi. A mi távolról sem azt jelenti, mintha e mellett bármely nemzetiség saját nyelvét nem kultiválhatná; sőt nagyon helyesnek találom a t. miniszter úr azon toleráns intézkedését, hogy még az állami iskolában is megengedi, hogy az állami tannyelv mellett, más nemzetiségi nyelv is oktattassék. (Helyeslés jobbfelöl.) • Azonban nagyon kívánatosnak tartanám, ha minden állami népiskola, egyszersmind kisdedóvodával és gazdasági ismétlőiskolával láttatnék el. Mert azáltal a tanköteles már kiskorától felserdült koráig állandó és czéltudatos oktatásban részesülne és ily úton sokkal nagyobb és állandóbb eredményt érhetnénk el, mintha egy helyen kisdedóvodát, másik helyen elemi iskolát, harmadik helyen pedig gazdasági ismétlöiskolát állítanánk fel. (Helyeslés jobbfelöl.) A kultuszminiszter úrnak a gazdasági ismétlőiskola felállítására vonatkozó rendelkezése mélyreható reformot jelent és a nép agrikultur foglalkozása, úgy a nevelés irányánál, valamint közgazdasági kihatásánál fogva fölötte szerencsés konczepezió; csak kívánatos volna, ha ezen irányzat minél szélesebb alapon vitetnék keresztül, hogy e rendszer jótékony hatásában minél többen részesülhessenek. Méltóztassék megengedni, hogy az igen tisztelt miniszter úr által beterjesztett jelentésre néhány rövid reflexiót tehessek. (Halljuk!) Első sorban a népiskolák fokozatos államosítását és felállítását illetőleg azt hiszom, hogy ezek terjesztése és fejlesztése különösen szegén}

7

ebb és nemzetiség lakta vidékeken igen nagy szükséget pótol, és az államosítás sorrendjére nézve különös figyelmet érdemelnének azon szegényebb megyék, hol az iskolába járók a tankötelesek 60 százalékát sem teszi ki, és a hol ezen felül más nemzetiségekhe való beolvadásnak vannak kitéve. A mi pedig ezen iskolák felállításának módját illeti, elismerem, hogy fontos érdek követeli, hogy a felállítandó épületek, az állam tekintélyének már külsőleg is megfelelőek legyenek; de én mégis azt hiszem, hogy sokkal jobb szolgálatot tennénk a népnevelés ügyének, ha bármily szerény, de minél több iskolát építenénk, mintha e költséges építkezés miatt kevesebbet állítunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az igen tisztelt miniszter úr figyelmét ezen körülmény sem kerülte ki és a kisebb építkezéseket — vállalkozó mellőzésével a tanfelügyelő ellenőrzése mellett — a gondnokság által kívánná teljesíttetni. Azt hiszem, hogy egy lépéssel még tovább lehetne menni és az építkezéseket a tanfelügyelő és államépítészeti hivatal ellenőrzése mellett, a községekre is reá lehetne bízni; mert úgy va gyök meggyőződve, hogy sok szegény község, mely képtelen önállóan iskolát állítani és feutartani, szívesen támogatná kézi- és igásnapszám ingyenes szolgáltatásával az iskola ügyét és ezen segítséggel és kellő jóakarattal 1500—2000 forinton, a szerény viszonyoknak megfelelő iskola felépíthető lenne. (Helyeslés jobbfélől.) Népoktatásunk egyik legfőbb hibája a néptanítók nagy hiánya; mint már felemlítettem, most is mintegy 700 iskola szünetel tanítók hiánya miatt, és légió ama tankötelesek száma, kik szintén iskola és tanító hiánya miatt, iskolába nem járhatnak. Ezen a bajon egyedül azáltal lehet és kellene sürgősen segíteni, ha újabb állami tam'tóképezdék állíttatnak fel, a meglévők pedig fejlesztetnek. Ezzel kapcsolatban, a felállítandó képezdék elhelyezésére nézve legyen szabad az igen tisztelt miniszter úr figyelmét arra felhívnom, hogy a nemzetiségi vidékeken felállítandó állami iskolákra való tekintettel, ajánlatos volna a képezdéket is ily vidékeken felállítani; mert ez által nemcsupán az ottani magyar központok erösit-