Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

72 225. orsaágos Ülés 1898. január 28-án. szerdán. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) A személyes szabadság itt Budapesten a szó legszorosabb értelmében közpréda a budapesti rendőrhatóság részéről. Itt fogatnak el 8 tartóztatnak le embereket a törvény nyilt megsértésével. Hogy ne én beszéljek e tekintetben, hanem Mikszáth Kálmán t. képviselőtársam, a ki már csak azért is, mert ahhoz a párthoz tartozik és egyébként is, mindenesetre kell hogy tekintély legyen a t. többség részéről, ő maga, az ő lapjának épen a mai számában a következő dolgokat írja le a budíi pesti rendőrségről. (Halljuk! Halljuk!) Ezeket, mint szemelvényeket, csak azért mutatom be a t. háznak, hogy meggyőződjék, vájjon a személves szabadság nem szabad préda-e Magyarországon? Azt mondja nevezetesen ez a lap a rendőri hatóság eljárásának kritizálására, a melyben provokative emeli ki, hogy » Államrendőrség és szabadság« . . . hogy: »0n ellen nincsenek ugyan adataim, de mégis itt tartom.« Mondja meg Arányi Miksa t. képviselőtársam, hogy ha 8 véletlenül a rendőrség ezen rendkívüli figyelmében részesülne, mit szólna hozzá? Tehát ezt mondja. ^Nincsenek ugyan semmi adataim, de azért önt itt tartom.« Ezt egy rendőri tisztviselő teszi, és az a rendőri tisztviselő még most is hivatalnoka a rendőrségnek. Ha mi a belügyminisztert meginterpelláljuk, hogy uram, mikép lehetséges az, hogy a személyes szabadságon így gázolnak keresztül, akkor azt íogja mondani, hogy a vizsgálatot elrendelem, sőt már elrendeltem, és a mint beérkeznek az adatok, rögtön felelni fogok. A mint az adatok beérkeznek, azt mondja, hogy a legkorrektebben járt el az illető hivatalnok. Azt mondja ez a lap (olvassa): »hisz mindez, hogy milyen egyénekről van szó, az nem határoz, itt az elvi és a törvényességi szempont dönt. A mi pedig a Benkő Rózsi-féle esetet illeti, elég, ha rámatatunk arra, hogy a budapesti királyi törvényszék e nagy garral folyamatba tett bűnügyet tényálladék hiányával napokon át fogva tartott egy embert, a kit a törvénykezési gyakorlat értelmében még akkor sem lehetett volna lecsukatni, ha az állítólagos feljentésben foglalt tényállás való lett volna.« Feljelentenek egy ügynököt, hogy 300 forintig meg akart zsarolni egy bankárt. Beállít hozzá reggel 6 órakor egy detektív és azt mondja, hogy rögtön öltözködjék, mert vinni akarja a főkapitány sági hivatalba. Ez azt feleli: Kérem, én budapesti polgár vagyok ; 9 órakor ott leszek a főkapitányi hivatalban. Ez nem elég! A dedektiv nem enged, hanem azonnal kocsiba ülteti és viszL Azt mondja neki a kapitány, hogy: Ön ellen panasz tétetett, tehát önt detektív útján így elb'vezettetem. Sajnálom, hogy a t. belügyminiszter ár nincs jelen, de remélem, hogy a költségvetés tárgyalásának folyamán alkalmat vesz magának arra, hogy számot adjon arról, vájjon egy alkotmányos és szabad államban élünk-e, a hol minden polgár a törvényes védelemben részesül és minden polgárral szembea egyforma mértékkel alkalmaztatik a személyes szabadság védelmére szolgáló minden jogoltalom. Ha ez így megy Budapesten, méltóztassanak elképzelni, hogy a személyes szabadságnak mekkora értéke van künn a vidéken a főszolgabíró urak előtt, a kik az ellenőrzés tekintetében még kevésbé állanak ilyen közelálló felügyelet alatt, mint a budapesti rendőrség. A költségvetés részletes tárgyalásánál a kormányzatnak minden ágánál az illető tételeknél módjában lesz a t. háznak ezt megvitatni, de remélem, hogy az ellenzék részt is vesz azon kötelesség teljesítésében, hogy a legszigorúbb bírálat tárgyává tegye mindazt, a mit bírálni kell. Az általános vita során csak nagy körvonalakban kívánok rámutatni a kormányzat azon fogyatékosságaira, a melyek engem arra a lelkesűltségre hangolni nem bírnak, a melyet tegnap itt Arányi Miksa t. képviselőtársunk kijelentett, hogy miután a kormányzat ma a legelismerésrc méltóbb fokon áll, a kormány iránt feltétlen bizalommal viseltetik és így a költségvetést minden tételében megszavazza. Tegnap itt gróf Zichy János t. képviselőtársam meggyőződéstől meleg beszédében olyan kijelentéseket tett, a melyeket némi korrekczió nélkül nem Nagyhatok. Nevezetesen azt mondja, hogy ha a kormány vallás-erkölcsi szempontból nagyobb gondviselésben tartaná az állampolgárokat, akkor a szoczializmus nem terjedne annyira Magyarországon, és a szoczializmus terjedésével szemben quasi a sajtószabadság és a gyülekezési jog korlátozására utal; habár nem lett is kellőképen kidomborítva beszédében, mégis azt kell kiolvadnom belőle, hogy a szoczializmus terjedésével szemben ő kész a kormánynak bár mekkora pouvoirt adni arra, hogy a szólásszabadság, sajtószabadság és a gyülekezési jog ezen a téren megszoríttassék. Hogy ha egy államban alkotmányos szempontból és a közszabadság szempontjából az alkotmányos élet integritására akarunk hivatkozni, akkor ott elsőrendű feltétel egyrészről a sajtószabadságnak teljes megóvása, másrészről a szólásszabadság és a gyülekezési jognak teljes épségben tartása. E tekintetben a t. belügyminiszter úrnak a képviselőház semmiféle korlátlan szabadságot nem engedhet, sőt a tárgyalások folyamán majd rámutatunk azon mérhetetlen visszaélésekre, a melyeket épen a mostani belügyminiszter honosított meg Magyarországon, hogy tetszése szerint engedélyezi a gyülekezést, a testületek -