Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

70 225. országos Illés 1898. január 26-án, sierd&n. a melyben önérzet van, a mely önmaga szabja meg politikai tevékenységének öntudatosan az irányát és a mely a benne rejlő erkölcsi erővel és politikai súlyával magának a kormánynak megszabja az irányt cs tevékenységének határvonalát; hanem az egy többség, a mely parlamentáris szempontból teljesen elvesztette minden jogosultságát arra, hogy a nemzet a különben szokott és tartozó tisztelettel fordulhasson felé. T. ház! Sajátságos egy jelenség az, a mi e tekintetben a t. miniszterelnök úr által vezetett kormány részéről úgy a parlamenttel szemben, mint fiz egész ország közvéleményével szemben meghonosíttatott. Mit jelent az? Azt mondják az urak, hogy van ott meggyőződés a túlsó oldalon, hogy az urakat politikai meggyőződéi vezérli, hogy az urak hivatottak és képesek a kormány tevékenységének ellenőrzésére és megkorrigálására ott, a hol arra szükség van; azt mondják, hogy épen olyan függetlenül szabad önöknek gondolkozni, cselekedni és az állam kormány tényeibe befolyni, mint a parlament ezen oldalának? Hiszen ez talán csak nem igaz. Hiszen ha megtörténhetik egy parlament életében az, hogy egy szakminiszter egy nálánál sokkal eszesebb, tudósabb, sokkal nagyobb nevű és a közvéleményben és a nemzet közérziiletében sokkal nagyobb numerust képező politikai férfiút egyszerűen törölhet azért, mert egy szakbizottságban egy törvényjavaslattal szemben saját meggyőződésének saját tudása alapján kifejezést mert adni és fel merte állítani a maga véleményét tisztán és hamisíttatlanúl; ha ezért egy miniszter torolhat a szakbizottságból tekintélyes tudós érdemeket szerzett férfiakat és nincsen kellő erkölcsi érzet a parlament többségében arra, hogy egy ilyen eljárással önmagának szerezzen elégtételt, mert valamint Emmer Kornélt és Chorin Ferenczet ki lehetett törölni abból a bizottságból, épen úgy kitörölnék onnan Szilágyi Dezsőt, a t. ház elnökét is, ha benn ülne véletlenül mint egyszeríí tagja ennek a parlamentnek; mert nincs szükség most már az igazságügyi bizottságban nagytudományú, nagyértelmíí és nagylátköríí, szabad, tiszta meggyőződéssel gondolkozó férfiúra, hanem szükség van oly emberre, ki a t. szakminiszter úrnak minden gondolkozás nélkül fejet bólintó bizottsági tag. Ez a parlamenti életnek nemcsak meghamisítása, hanem a parlamenti életnek ez már megszűnését jelenti. Gúny ez; és jól mondta itt tegnap gróf Zichy János t. képviselőtársunk, hogy ha ez a rendszer folyik tovább, akkor a magyar parlamentre nincsen szükség, mert ez a parlament, a mely ekkora erkölcsi érzékkel bír, a mely nem képes az ő testén ütött ilyen sebet operálni, ez a parlament a kormányzat minden visszaélésének és bűnének csak fedezésére szolgál, de nem kellő korrigálására. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, számbeli súlyunk kiesiny hozzá, de a parlamenti többség megtehetné, ha számbeli súlya mellett megvolna a kellő politikai önérzete, hogy ne engedje a parlament tekintélyét így e

gy szakminiszter szeszélyéhez sülyeszteni le, különösen akkor, mikor az a szakminiszter, ha ott Nagyja a bársonyszéket, két nap múlva nem tud róla senki, legfölebb azt emlegetik, a mi hibát csinált, vele szemben pedig a boykottált férfiak neve állandóan ott marad, mint köztisztelet tárgya, és bizalomképen a közvélemény lelkületében és közérzületében. Azt mondta itt tegnap Arányi Miksa t. képviselőtársunk, hogy terhe van ugyan az országnak, de gazdaságilag, kulturális szempontból az állam nagyarányú fejlődést mutat. Tagadhatatlan, e felett vele nem vitatkozik senkisem. De egy nagy kijelentésre is szorítkozott a t. képviselő úr. Azt mondta, hogy e harminez év alatt ki lett építve Magyarország alkotmányos élete. Hát, t. képviselőház, ha csak az imént jelzett körülményre mutatok is rá, hát alkotmányos életünk kiépítését jelenti ez? Ha Arányi Miksa t. képviselőtársunk ilyen arányokban állapítja meg nekünk az alkotmányosságban integritását: akkor az ő alkotmányos theoriáit sem theoreticze, sem in praxi Magyarországon el nem fogadja senkisem. Hisz kétségtelen, ha Arányi Miksa t. képviselő úrnak igaza volna, ha ez a 30 esztendő arra szolgált volna, hogy épúgy az egymást felváltó kormányok, valamint az Isten kegyelméből 22 esztendő óta uralkodó úgynevezett szabadelvű párt azt a mérhetetlen hatalmat, mely rendelkezésére áll, alkotmányos életünk teljes kifejtésére használta volna fel: akkor bármily sivár volna is pénzügyileg az állam költségvetése és bármily mértékben nehezednék a közteher az egyes adózó polgárra, sokkal vigasztalóbb volna : sokkal szivei ebben viselné bármelyik állampolgár a terhet, mert én érzem azt, hogy a meghozott áldozattal és teherrel szemben az állam a közigazgatás, igazságszolgáltatás s a közkormányzat minden terén őrzi, védi és istápolja polgári jogaimat és érdekeimet, akkor bármilyen nagy is az a teher, szivesebben viselem, kevésbbé jajdul fel bennem a panasz, de feljajdul, t. ház, még kis teher mellett is, ha akár a közigazgatás terén, akár az igazságszolgáltatás vonalán s akármelyik ágában az államkormányzatnak azt tapasztaljuk, hogy az állampolgár nem egyéb, mint közönséges anyag, a mely lelkét, állampolgári lényét nem érvényesítheti úgy, mint a hogy az egy igazi szabad intézményekkel felruházott és igazán liberális szellemben kormányzott országban lehetséges. Akkor, midőn az állam költségvetése fek*