Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

56 224. országos ülés 1898- január 25-én, kedden. a költségvetésnek megszavazása nem jelent bizalmat a kormány iránt. Ez volt a mi álláspontunk a múlt évben és ez felfogásunk a jelenben is. Minthogy azonban a múlt évben, ugyancsak a költségvetés tárgyalása alkalmával a miniszterelnök úr azon nézetének adott kifejezést, hogy a budget megszavazása egyszersmind bizalmat jelent a kormány iránt és ezen szerintünk téves felfogást a politikai közvélemény is elfogadta, végre minthogy a mi bizalmatlanságunk a kormány iránt azóta lehetőleg csak növekedhetett; azért, t. ház, a legfeltétlenebb bizalmatlanságunk nyilvánítása czéljából a kölstégvetésl még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. (ÉUnk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Hock János jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A politikai szokást követve, jogom volna ugyan kérni a t. ház becses engedélyét arra, hogy beszédemet holnap mondhassam el, mindazonáltal nem élek ezzel a szokásos joggal és nem kérem a t. ház engedélyét erre azért, mert én beszédet ezúttal nem is óhajtok tartani. A legutóbbi vita alkalmával ugyanis, midőn a vámügyet vitattuk, felszólalni kötelességemnek tartottam, meggyőződésemet kifejezendő egy bővebb beszédben, úgy legközelebb is, a múlt héten, midőn a ház az újonczmegszavazás, vagy megtagadás jogát megtagadta, kötelességünknek tartottam megbízásából pártomnak, hogy a közös hadsereg részére, mint mindig tettük, ezúttal is, az ujonczokat indokolással megtagadjuk és bővebb beszédben fejtettem ki érveimet. Ma azonban, bármily biztatók, csalogatók és hívogatók volnának rám nézve a körülmények, nem akarom ezt teuni. Vajmi bo teret nyújtana csak az előttem szóló képviselő úrnak beszédében megpendített egy eszméje is, a mikor a túlsó oldalra mutatva, az ott növekvő szervilizmusról szólt, és hogy ez a szervilizmus mennyire ki van terjedve, mennyire hatolt a társadalomba, mennyire foly be a politikai élet átalakítására, mennyire dekadeneziába esett harminc?: év óta, a mint mondotta, stb. Ezek a részek olyanok, a melyek igenis bő elmélkedésre szolgáltatnak, fájdalom, szomorú, de való anyagot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Készben azonban ezen dolgokat a közállapotoknak — úgy a közjogi, mint közgazdászán állapotoknak — megvilágításával együtt a legközelebb lezajlott második provizóriumos javaslat vitája alkalmával ezen párt szónokai elég bőven előadták és lesz még szá mos esetben alkalmunk, hogy ugyanezeket az eszméket más alkalommal is fejtegessük. A mi pedig a pénzügyi részét illeti a költségvetésnek, Horánszky Nándor t. képviselőtársam itt egy nagyon alapos beszédbern pénzügyi szempontból, pénzügyi argumentumokkal és számokkal mutatta ki, hogy mennyire fikczió ez a költségvetés, és hogy mennyire készen kell lennünk arra mindnyájunknak, hogy deficzittel fog záródni a folyó év. Én különben is részemről csekély tehetségemet más téren próbáltam meg érvényesíteni, a mennyiben a munkafelosztás századában élvén, természetes, hogy nagyon elbízott ember volna az, a ki magáról azt akarná elhitetni, hogy mindenhez ért és mindenben jártas. Én ily elbizottsággal nem dicsekedhetem, nem is akarok soha, és őszintén bevallom, hogy pénzügyi szempontból szakszerííleg bonezolui a költségvetést azzal az apparátussal nem birom. Nem vagyok annak a bizottságnak tagja, melynek tagjai hivatvák erre. Hanem igenis mint a véderőbizottságnak tagja, az ott előforduló kérdésekkel kötelességem szakszerűen foglalkozni. De vakmerőség volna tőlem, a ki a pénzügyi bizottság tagja nem vagyok, ha pénzügyi oldaláról akarnám ezen költségvetést bonczolni. Mindenben, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam e tekintetben elmondott, azokat figyelemmel hallgatván, a mennyire laikus ember ítélhet, azokat a dolgokat valódiaknak tartom, és azokban az aggodalmakban, a melyeket ő kifejtett, mint hazafi, részemről is osztozom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy daczára ennek, én ezen alkalommal mégis felszólalok, teszem ezt azon párt megbízásából, a melyhez tartozni mindazon időtől fogva, a mióta a politikával foglalkozom, szerencsém van. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ezen párt, a függetlenségi és 48-as párt, beható tárgyalás alá vette a mai helyzetet, valamint a költségvetést, és arra a meggyőződésre jutott, hogy a következő rövid nyilatkozatot tegye, illetőleg tétesse általam a parlamentben. (Halljuk ! Halljuk!) Nevezetesen, hogy miután a jelen kormány a második provizórium javaslatának tárgyalása alkalmából a nemzetnek még az 1867-ikí törvényekben biztosított jogait is czélzatos, mondhatnók, hamis értelmezéssel egészen kiforgatta és e törvények világos rendelkezéseinek ellenére azok ellen valóságos államcsínyt követett el, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) — czélzuuk különösen a 68. §-ra, melyet életbe nem léptettek — elannyira elkövette ezt az államcsínyt, hogy a politikai helyzet ma már — legyünk őszinték, uraim, — valóban alkotmányosnak többé nem tekinthető, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva a függetlenségi és 48-as párt elhatározta, hogy ezen kormány további fenmaradását a hazára nézve veszedelmesnek tartván, iránta a legteljesebb bizalmatlanságát fejezi ki, (Helyeslés a sttélsö baloldalon.) számára az