Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-240

240. országos ülés 1898. február lé-én, hétfőn. 413 tekintélyét akarják lerontani a nép előtt. Magamnak is kijutott ebből a megtiszteltetésből. Azt mondja a lap február lí-iki számában, hogy én, mint nagylétai református lelkész, elküldtem egy szegény mesteremberhez, hogy fizesse meg két forint egyházi adóját. Ezt sérelmesnek vette az illető, azt mondván, hogy hiszen nekem birtokom is van, papi fizetésem is van, mégis kívánom a szegény ember két forintnyi egyházi adóját. Egyebek között azt is mondotta, hogy én kárhoztattam azt, hogy a kisgazdának nehezebb a helyzete, mint a napszámosnak. De hát mindez most nem tartozik ide és csak azért hoztam fel, hogy ime, abba a tiszta községben is, a hol azt hittem, hogy a szoczializmusnak még csak jelenségét nem fogjuk látni, ott is akad egy politikus csizmadia, kerííí egy messze vidékről a szél által odasodort részeges kerékgyártó és kerülhet még egy harmadik czimbora is, egy dologkerülő részeges mesterember és ha ennek a lapnak a ezikkeit széthordják, könnyen hihető, hogy azok megmételyezik a becsületesen gondolkozó, külső és belső, elöljáróit tisztelő embereket is és ez által terjesztetik a konkoly. Épen azért ezen szoczialista sajtó megfékezésére nem azt mondom én, a mit itt hangoztattak, hogy a sajtószabadság korlátozása lesz a helyes, követendő eljárás, hanem ezen veszedelmes sajtó munkáját ellensúlyozni kell és ellensúlyozni fogják az egészséges irányban szerkesztett népies lapok és ehhez hasonló népies nyomtatványok és mert ezt a miniszter úr megtette, ezért üdvözlöm őt és hatást is várok eljárásától. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is lesz akkor közjogi ellenzék!) Hogy nem lesz közjogi ellenzék, ezt nem hiszem. Valamint azt sem hiszem, hogy a minisztérium által kiadott népies irányú lapokban a közjogi ellenzék rovására fognak czikkeket közölni. Kétségen kivííl áll, hogy igenis, ezen népies irányú lapok terjesztésénél figyelmet fognak fordítani arra, hogy mily szellem uralkodik továbbra is. De nagyon kicsinyes dolognak tartanám a kormány részérői, pedig ennek már több ízben sok tévedését a szemére lobbantotta, hogy ha akkor, a mikor erkölcsöket akar tisztítani és épekííl megtartani, a mikor a törvényes társadalmi rend fentartására akarja a közönséget felbuzdítani, hogy akkor ilyen eszközöket használjon ezen népies irányban szerkesztett lapokban. Én azt hiszem, hogy sokkal nagyobb gondja van most a kormánynak, semhogy politizálással és korteskedéssel foglalkozzék és ezen népies irányú lapokat az ellenzék kiirtására használja fel. (Mozgás a szélső baloldalon.) A következmények különben majd megmutatják. És hogy ha a kormány csakugyan úgy viselkednék és ezen népies irányú kiadványaival csakugyan ellenünk dolgoznék, akkor helyt állunk ismét és megteszszük a magunk kötelességét. Azt mondja a tárgyalás alatt levő fejezet harmadik tétele, hogy a kormány községi segélyalapok, munkás-segélyegy letek létesítésének előmozdítására, ily alapok, egyesületek támogatására százezer forintot vesz fel. Nagyon helyesen; eddig is így kellett volna eljárni. A községi segélyalapokat igenis meg kell szilárdítani a kormánynak áldozatok árán is, mert a községi segélyalapokból lehet a szegény munkásokat, az elégedetlen embereket segíteni és ezáltal, hogy azok segélyt kapnak, sok veszedelmes tendencziátó! vissza lehet őket tartani. Sőt én, t. képviselőház, én bátor volnék ajánlani a t. kormánynak, hogy midőn kilátásba helyezte, hogy 150.000 forintot fog évenkint segélyezésre fordítani, jobban tenné, ha ezt, vagy más összeget letérnie az önhibájukon kivűl vagyonbukottá, vagy munkaképtelenné vált munkások és földmívelők segélyezésére. Mikor a földmíves-osztály látja, hogy a minisztereknek nyugdíjuk, hogy a a kormány alkalmazottainak megélhetéséről gondoskodva van és a nehéz viszonyok között, elismerem, jogosan drágasági pótlékot nyernek, akkor méltán kérdi az a földmivesnép is, hogy hát az ő fentartáaáról ki fog gondoskodni, hogyha munkaképtelenné válik. Hiszem, hogy ha volna egy ilyen segélyalap és egyebek közt ahhoz köttetnék a segélyadás, hogy a szocziaiistákkal paktálni nem szabad, ellenkezőleg azok, a kik mindig a törvényes rend korlátjai közt tartják magukat, segélyt kaphatnak, ennek megvolna a maga hasznos következménye, Ezeket kívántam elmondani s kérem a miniszter urat, hogy ezeket a bajok orvoslásánál figyelembe venni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Darányi Ignácz földmívelósügyi miniszter : T. ház! Mindenekelőtt Rohonczy Gedeon t. képviselő úrnak kívánok egy fölvilágosítással szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr említette, hogy statisztikai adatokat kért a minisztériumtól, de azok nem állottak volna rendelkezésére. Erre nézve röviden megjegyzem, hogy ő, értesülésem szerint, igenis kért statisztikai adatokat az egyik miniszteri tisztviselőtől és szó volt arról, hogy ezen statisztikai adatok az illető miniszteri tisztviselő által csoportosítva adassanak-e át neki. Mikor azonban erről értesültem, azt találtam, hogy sokkal helyesebb, ha maguk a statisztikai évkönyvek átadatnak neki, megjelölésével azon tételeknek, a melyeket keres. E végre a minisztériumból egy alárendeltebb statisztikai tiszt meg is jelent a kitűzött időre a házban, de a képviselő ár nem fogadhatta, így