Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-223
283. országos fllés 1898. jannár 22-én, szombaton. •' Buzáth Ferencz: Polczner Jenő t. képviselő úr közbeszólására csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a magyar közjog szerint a püspök a törvényhozás egyik házának tagja, tehát nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy politikával foglalkozzék. (Nagy zaj és közbeszólások a jobb- és a szélső baloldalon: De nem akkor, a mikor bérmál/) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Buzáth Ferencz: Akkor, a mikor a püspök Déván megjelent, miként említettem, egyedííl és kizárólag a bérmálás szentségének kiszolgáltatása ezéljából jelent meg. Ehhez az eljáráshoz a politikának semmi köze; mert ha a politikának ehhez köze volna, akkor mérlegelnünk kellene a templombajárást is, és nem mehetne be liberális ember, a hol néppárti püspök vagy pap prédikál, viszont nem abba a templomba igaz, katholikus ember, a hol például liberális vagy pártonkívüli pap prédikál. (Nagy mozgás. Elnök csenget.) Pedig volt idő, t. ház, midőn a liberális politika a katholikus elvek feutartásából élősködött, sőt még Róma segélyét is igénybe vette. Úgy de az idők változtak és a fegyverek forgatása is változott. Midőn itt a püspök ellen tüntetést rendeztek, már első beszédem alkalmával megjegyeztem azt, hogy mi ezt úgy magyarázzuk, — és jogosan — hogy ott a katholikus vallás ellen intéztetett merénylet. És ezért kértünk elégtételt a megsértett katholikus egyház ellen intézett főispáni ós tanfelügyelői eljárással szemben, a melyen az ottani katholikus hívek is megbotránkoztak, és csak azok helyeselték a főispánnak és a tanfelügyelőnek az eljárását, a kik úgynevezett szabadkőművesek. (Derültség.) Hát, t. ház, miként beszédem elején is megjegyeztem, én és az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, úgy fogjuk fel ezt a dolgot, hogy egyedül és kizárólag azon eljárás alkalmával, midőn a főispán és tanfelügyelő tapintatlan eljárása következtében a püspök ellen tüntetést rendeztek, akkor— és ezt igenis ismét hangsúlyozom — a katholikus vallás ellen intéztek tüntetést, mert azon t. uraknak a nép érzelmeivel is számolniok kellett vo'na. Ugyanazért én, mert ez a válasz, a melyet a belügyminiszter úr adott, beleillik a liberális irányzat, de nem a kath. irányzat ke belébe, ennek következtében azt tudomásul nem vehetem. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Csak nagyon röviden kívánok az interpelláló urnak néhány kifejezésére reflektálni. Azt mondotta most a t. képviselő úr viszouválaszában, hogy előre tudta, hogy micsoda választ kap. Azt hiszem, hogy ő józan ember, s ezért fel is teszem róla. hogy képes megítélni, hogy milyen lesz interpellácziójára a válasz. Én azonban kimutattam, még pedig ex actis, hogy a képviselő úr rosszul volt informálva és már az interpelláezió megtétele alkalmával láttam, hogy elfogultságból teszi a képviselő úr az interpelhíczióját. De ha akkor nem lett volna is ez a meggyőződésem, az a néhány szó, a mit most mondott, és különösen az a kifejezése, a mely szerint a katholikus egyházon ejtett sérelemért igazságszolgáltatást nem lehet várni : a legnagyobbfokú elfogultságról tesz tanúságot. (Helyeslés jobbfelöl.) Mi az igazságnál nem azt kérdezzük, hogy keresztény vagy katholikus igazság, mi az abszolút igazságot keressük és azt is szolgáltatjuk ki, akárki kéri azt bárki ellen. (Helyeslés.) A mi azt illeti, hogy az az állítólagos tüntetés, a mi történt, nem a püspök személye ellen hanem a katholikus vallás elleni tüntetés volt: sajnálom, hogy e részben meg nem nyugtathatom öt. Azt hiszem, hogy mindazon tényezők, a kik ez idő szerint ott a közéletben forognak, sokkal komolyabb emberek, sokkal buzgóbb és jobb katholikusok, semhogy ilyent tehettek volna. Báró Szeutkereszty György főispán pedig abban az időben az erdélyi katholikus státus igazgatóságának tagja is volt. Buzáth Ferencz: Már nem az! Perczel Dezső belügyminiszter: igen, de én arról az időről beszélek, a mikor ez az állítólagos tüntetés megtörtént és akkor pedig a főispán az ig-azgató tanácg tagja volt. Már pedig valamely dolog megítélésénél mindig azt az időt kell választani, a melyben az esemény maga történt, nem pedig a jövőt, mert akkor nem is lehetett azt tudni, hogy lesz-e tagja az igazgatótanácsnak? Akkorra, mikor ezek a dolgok történtek, a melyekre az interpelláezió vonatkozott, ex actis állíthatom, hogy báró Szeutkereszty György tagja volt az erdélyi katholikus státus igazgatótanácsának. Másrészről sokkal komolyabb ember, épen úgy, mint Hollaky Arthur alispán, hogysem valamely tüntetésben, még pedig egyház vagy vallás elleni tüntetésben részt vehessen, vagy pedig, hogy ahhoz magát odaadná. Nagyon kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni: igen vagy nem? (Igen!) Azok, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak feláliani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Következnék a belügyminiszter úr válasza Fáy István képviselő úr interpellácziójára; minthogy azonban a képviselő' úr időközben interpelláczióját visszavonta: a válasz megadásának szüksége fenn nem forog. Következik a napirend utolsó tárgya: az igazságügyminiszter úr válasza Rakovszky István képviselő úr interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk!)
