Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-233

238. országos ülés 1898. február 5-én, szombaton. 271 gúnyoltassék ki az által, (Zaj 'johbfelől. Halljuk! Halljuk!) hogy ha a polgárság egy része ide kérvényt intéz, kérvényük egyszerűen irattárba tétessék, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a haszontalan papirosok kosarába tétessék bele. (Úgy van! Úgy van! a széls'ő baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én csak azt bátorkodom megjegyezni az előadottak utáu, hogy — a mint azt Kossuth Ferencz t. barátom az iménti szavai helyreigazítása czímén történt felszólalásában kifejezte — egyikünknek se jutott eszébe, a mit a t. miniszterelnök úr neki és nekünk általában imputál, hogy ezt a fontos kérdést itt a házban ilyen inczidentaliter megvitassuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a t. miniszterelnök úr maga is elismerie a kérvényezési jogot, a mint el is kell ismerni, mert törvényeinkben gyökerezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) örüljünk annak, midőn a nép hozzánk, az országgyűléshez fordul bajai orvoslása végett és óhajai kifejezése czéljából (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem a szocziatisták izgatására hallgat, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalán.) hanem innen a parlamenttől várja a viszonyok javulását. De ha mi csak egyszerűen az irattárba vetegetjük a kérvényeiket és gúnyolódunk felettök, igen könnyen a szoezialisték karjaiba fogjuk zavarni azt a különben hű, jó adófizető népet, a melynek munkája nélkül az állam egyáltalában fenn nem állhat. De különben is nincsen ok itt holmi kicsinybevételre és nem tudom holmi Tóth Istvánoki ól gúnyos beszélgetésről, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert vannak például oly kérvények, köztük itt van gróf Benyovszky Sándor t. barátom kerületéből egy, melyet 1600 ember irt alá, tehát elég tekintélyes része az ország első vármegyéjének, Pest megyének, kívánja, a kiknek legalább hazafisága iránt kétség nem forog fenn, és a kik jogos téren járnak, a mikor kérvényezési jogukat véve igénybe, a házhoz fordulnak, s annyit megérdemelnének, — s mi nem kértünk többet, semmit — hogy a papírkosárba való helyezés helyett, a mi mintegy elriasztaná őket a jövőre attól, hogy a képviselőházhoz forduljanak, a kormánynak adassanak ki a kérvényeik. Már azt aztán, hogy a t. kormány hogyan gondolkodik, fájdalom, nagyon is tudjuk; aztán ezekről a kérdésekről a kiegyezés megújításakor lesz mód bővebben nyilatkozni, akkor lesz módunkban szólani, hanem legalább legyen a t. kormánynak is módjában foglalkozni ilyen dolgokkal és meggyőződni, hogy az ország nag) on tekintélyes része miként gondolkozik. Ezért semmit sem vét vele a t. ház, sőt helyesen cselekszik, ha »az irattárba helyezés« helyett a kormánynak adja ki ezeket a kérvényeket. Részemről ehhez képest pártolom Kossuth Ferencz képviselőtársam beadott indítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselőház! E kérvények közül, a melyekről a t. miniszterelnök úr oly kicsinylőleg nyilatkozott, magam adtain be négyet és ezeket nem holmi haszontalan emberek írták alá, hanem aláírta körülbelül Í600 választópolgár. És mi történt? Azt, látom, a bizottság nem járt el méltányosan a kérelmezőkkel szemben, mert azt javasolta, hogy a kérvények az irattárba, a lomtárba helyeztessenek cl. Ezt nem tartom méltányos eljárásnak s arra kérem a t. ház.tt, határozza el, hogy a kérvényeket a t. kormánynak adja ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Olay Lajos: T. képviselőház! A kérvényezés joga igen nagy joga a magyar polgárságnak. Ezzel a kérvényezési joggal alkotmányos országban mindig komolyan foglalkoznak. Emlékezzék csak a képviselőház a régi időkre, a 67-es időkre! Hiszen akkor napokig, hetekig tárgyalták a kérvényeket és az alkotmányosság egyik „legfontosabb eleme, kiegészítő része volt az, hogy minden sérelmet a képviselőház elé hozott a nemzet s itt aztán alaposan és kimerítően megvitatták. T. képviselőház! Készségesen elismerem én azt úgy, a hogy azt Kossuth Ferencz t. barátom is elismerte, hogy a túloldal elvi álláspontjánál fogva alig fogadja el a kérvényezők álláspontját. Dii nem is arról van itt szó> hanem arról, hogy a kérvényezési jogot tiszteletben kell tar tani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor szoktunk, legalább az én időmben, a mikor szerencsés lehettem a kérvényi bizottságnak tagja lehetni, valamely kérvényt irattárba helyeztetni? Akkor, niikor oly kérelemmel fordult valaki a házhoz, a mely bizonyos hatóságok, vagy bíróság hatáskörébe tartozott, péídáút bírói intézkedés tárgyát képezte, vagy ha valaki — a mi a ma tárgyalt kérvények közt is előfordult — például italmérési jog engedélyezéséért folyamodott. Ez méltányos elv. Á ház nem foglalkozhatik azzal, a kormány sem foglalkozhatík, tehát irattárba kell tenni. De ha ily nagy kérdés van felszínre vetve, a mikor ilyen nagy kérdésben kérvényez a képviselőházhoz egy igen tekintélyes számú polgárság, akkor ez nem helyes eljárás. Tisztelni tudom azoknak politikai meggyőződését, kik e kérvényt nem akarják kedvezően elintézni; de méltánytalan és az erőszakosság korszakának kétségtelen bizonyítékául szolgál az az intézkedés, (Ellenmondás a jobboldalon.) a mikor még annyira sem méltatják a polgárság egyik fontos jogát, hogy legalább a