Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-222

222. országos ülés 1898. január 21-én, pénteken. 21 mennyiben az akadémiában 800 forint lesz a tartási díj, kiegészíteni az alapítványt, akkor nincs semmi akadály, hogy az akadémiában azonnal betöltessék a hely. Ha azonban nem hajlandó, és igen sokan vannak, a kik nem hajlandók megint kiegészíteni alapítványukat, akkor a ezél mégis eléretik az által, hogy a fiúk először a főreáliskolákat végzik el, a hol csak 400 forint az évi tartási díj, ez által megtakarítunk 200 forintot és ezzel pótoljuk az akadé iniáb m a magasabb tartási díjat. A ezél tehát tökéletesen el van érve, de a dolog még véglegesen rendezve nincs; a tárgyalások az alapítókkal még folynak, ennélfogva legjobb akaratom mellett sem bocsáthatnám mározius előtt ki a pályázati hirdetményt. A t. képviselő úr azon óhajának adok kifejezést, hogy a közönséget tájékoztassam arról, hogy azon katonai intézetekbe felveendő fiúknak körülbelül milyen lesz a jövőjük, hogy a szülők ezt is kombináczióba vehessék. Ez már megtörtént ; a pénzügyi bizottságban volt erről szó, és a véderő-bizottságban is és ott kijelentettem, hogy már karácsonykor, mielőtt tudniillik az iskolákból a fiúk haza mentek a szülői házhoz szabadságra, a közoktatásügyi miniszter útján az iskolaigazgatóknak nyomtatványban küldtem afelé tájékoztató ismertetést és szándékomban van ezt ismételni a húsvéti ünnepek alkalmával, úgy hogy a gyermekek, valamint a szülők is tökéletesen tájékoztatva legyenek az iránt, hogy mily jövő vár a fiúra, ha esetleg a katonai szolgálatot életpályájául választja, hogy körülbelül mennyi idő alatt lehet főhadnagy, kapitány stb. A képviselő úr hangsúlyozta, hogy az állam nagyobb áldozatokat is hozhat, ha a fiúk csekélyebb számban jelentkeznének felvételre. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én a magam részéről, valamint egyrészt kötelességemnek tartom az állam anyagi viszonyait szem előtt tartani, másrészt nem riadok vissza a szükséges intézkedésektől, és ha előterjesztem kérésemet a képviselőház elé, hogy bizonyos mérvben nagyobb áldozatokra van szükség e ezél elérése végett, azon meggyőződésben teszem, hogy a törvényhozás csakugyan készségesen hozzá is járul, hanem indokolatlan kérésekkel nem szeretnék jönni. Én tehát most azon az állásponton vagyok, hogy várjuk be egy-két évig az eredményt. Most alkottuk meg a törvényt, a míg a törvény hatását nem látjuk, addig a törvényen változtatni bajos. Hanem igenis, ha a czélt el nem érjük, a mint én azt most kontempláltam, akkor kétségkívül vagy magam, vagy utódom a képviselőház elé fogjuk terjeszteni a szükséges javaslatot, hogy a ezél csakugyan eléressék. Gróf Benyovszky Sándor t. képviselő úrnak az az óhaja, hogy a gyakorlatok ideje úgy osztassék be, hogy épen aratási és mezei munkaidőben a tartalékosok be ne idéztessenek. Az 1890 :V. törvényezikk 14. íjában történik rendelkezés arra nézve, hogy az aratási és munkaidőre tekintettel legyünk. Természetes dolog, hogy azt teszszük is, de minden embernek a munkaidejét egy kaptafára húzni lehetetlenség. Nekünk bizonyos időnk van, a melyben a gyakorlatokat tartanunk kell, tudniillik az az idő, a midőn az aratás már megtörtént, a mikor a csapatok szabadon mozoghatnak a földeken. (Egy hang a szélső haloldalon: Szeptember, októberben!) Igen, a gyakorlati idő tart törvény szerint öt hétig. A tartalékosokat öt hétre idézik be. Még azt is szem előtt tartjuk, hogy a Felföldön a gyakorlatok későbben legyenek, mint az Alföldön, hanem úgy beosztani a gyakorlatok idejét, hogy az minden embernek inyére legyen, teljesen lehetetlen, hanem úgy kell beosztani, hogy a legnagyobb résznek feleljen meg, az aratási munkának s a mezei munka legnagyobb részének vége legyen. Ez történt eddig is, és ezt teszszük ezentúl is. Azt méltóztatott felemlíteni, hogy azért, mert a t. képviselő úr nézete szerint ez eddig elég helyesen nem történt, a munkaadó nem is szerződik a katonakötelesekkel, illetőleg a tartalékosokkal. Ez nagy hiba volna. Mert minden tartalékos katonaköteles. Azt a tartalékos nagyon jól tudja, és ha nem tudja, kérdezősködhetik és akkor megtudja, hogy mikor lesz beidézve gyakorlatokra, mikor kerül reá a sor; ezt mindenki megtudhatja, csak egy kicsit utána kell járnia. Ha tehát a munkás tudja, hogy mikor lesz beidézve, akkor természetesen arra az időre nem szerződik, vagy megmondja a gazdájának, hogy ; í-Uram, ekkor és ekkor köteles vagyok bevonulni!« Gr. Benyovszky Sándor: Akkor kimarad a munkából! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az megint a munkaadónak a kötelessége, hogy legalább addig, mig a munkás be van idézve, addig bocsássa el, vagy azután, hogyha megint hazajön, akkor adjon neki munkát. Különben az aratás a gyakorlatok előtt van. Tehát hogyha a gyakorlatok előtt van az aratás, nincs reá ok, hogy a katonaköteles, illetőleg a tartalékos kizárassék a munkából. Gr. Benyovszky Sándor: Csakhogy akkor nem kap munkát s nem tud megélni! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, nem lehet konverzative folytatni e vitát (Helyeslés és derültség,) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztattak még felhozni, úgy Thaly Kálmán, mint gróf Benyovszky Sándor a legénységgel való bánásmódot, hogy tudniillik durván,