Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-231
206 231. országos ülés 1898. február 3-án, csütörtökön. említettem fel, — hogy mindig nehezebb az ellenőrzés és védekezés valamely titokban mfíködő egyesülettel szemben, mintha az jóváNagyott alapszabályokkal, úgy mondhatnám, a napvilágon, nyíltan történik. (Általános helyeslés.) S hogy nem Nagytam jóvá egyes alapszabályokat, az nem azért történik f mintha én egy bizonyos értelmű qualifikácziót kívánnék, hanem azért, mert a hol evidenter látom, hogy egészen más czélból alakúi meg egy egyesület, hogy az a czél, a melyet maga elé tár, csak ürügy, úgy természetes, hogy ebben az esetben azon felelősségből kifolyólag, a melyet nekem a törvény feladatommá tesz, kénytelen vagyok megtagadni az alapszabályok jóváNagyását. Hiszen egész tömege van azon alapszabályoknak, melyek, mint múltkor mondtam, úgy kezdődnek : »Tudatára ébredvén annak, hogy az államfentartó elem mi vagyunk, stb.« Úgy kezdődnek szajkó módra, a miből látszik, hogy nem onnét helyből indul ki a szükségessége az egyesületnek, (Helyeslés jobbfélől.) nem azt akarják, hogy munkás-egyesületek legyenek és önképzést fejtsenek ki, hanem ezéljok egészen más. (Mozgás. Úgy van !) A mi pedig azt illeti, hogy a belügyminisztérium az ő informáczióját a főispánoktól, azok az alispánoktól szerzik, a kik viszont a főszolgabíróktól, azok viszont az elöljáróságtól kapják, ez nagyon természetes. Ezt megállapítja a törvény és a hivatalos informácziót így kell kapni. Kapja azután informáczióját társadalmi téren, részint magánösszeköttetés alapján, kapja a sajtó útján is. És talán nem egészen áll meg ez a hasonlat, mintha két képe lenne a dolognak, mert nagyon sokszor és a legtöbb esetben vág ez a két kép, csakhogy nem mindig egyforma szemmel látja az ember. Van, a ki elfogult és színvak és nem ágy látja a dolgot, a mint áll, hanem a hogy az ő nézetének megfelel. Hogy az a kép, a melyet a hivatalos adatok tüntetnek elő, olyan nagyon szép lenne, azt hiszem, ebben is téved, mert épen azok a beszédek, a melyek elhangzottak, meg a költségvetés és a jelentések is feltüntetik, hogy nem minden tekintetben szép az a kép s hogy abban nem egy sötét pont van. Én nem zárkózom el ez elől, teljesen tudatában vagyok feladatomnak s épen azért nem is kicsinyletn a mai helyzetet. A kormány előkészíti a kérdést és minden tekintetben foglalkozik azzal, más vonatkozásaiban azzal foglalkozni nem annyira a belügyi kormányzatra tartozik. De igenis biztosítani a jogrendet, megtenni mindent, hogy bármilyen eventualitásokkal szemben úgy az egyéni, mint a vagyoni biztonság rendületlenül fennálljon, ez az én első és legelmulaszthatatlanabb kötelességem. (Helyeslés jóbbfelől.) Erre fogok törekedni és ezt, míg ezen a helyen állok, tőlem telhetőleg az ország javára biztosítani is kívánom. (Élénk helyeslés jobbfélől) Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: Felteszem a kérdést. Elfogadja a ház a közbiztonsági alap 150.000 forintos tételét, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kivannak szavazást? (Nem!) A Ház elfogadta. Molnár Antal jegyző (olvassa): Országos csendőrség és a predeali nemzetközi vasúti állomáshoz kirendelt személyzet szükséglete 5,087229 forint. Elnök : Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Fő- és gzékvárosi állami rendőrség szükséglete 1,758.243 forint. Lakatos Miklós jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző S T. ház! Az igen tisztelt belügyminiszter úr felszólalása után nem akartam igéoybe venni a házszabályokban gyökeredző jogomat, hogy szavaim helyreigazítása, vagy bármi ezímen kérjek szót, mert tudtam, hogy ez a tétel előfordul még és így módomban van a tárgyalás rendes menetének keretén belül felszólalni és reflektálni csak néhány rövid szóval arra, a mit a t. belügyminiszter úr ^közvetlenül most itt elmondott. Mikor én a konkrét eseteket a tegnapelőtti ülés folyamán itt a házban elmondtam, kötelességet vállaltam, mielőtt szavaimat bezártam volna, arra, hogy ha a belügyminiszter úr az általam felhozott tényeket megezáfolja, én minden állításomat a legnagyobb készséggel rektifikáíouTés esetleg tévedéseimeta ház nyílt színe előtt jóvá teszem. Igazán végtelenül sajnálom, 85 * hogy ezt a magamra nézve kellemetlen feladatot nem teljesíthetem, mert jobban örülnék, ha nekem kellene kellemetlen helyzetbe jutni azért, hogy ezzel bebizonyítsam, hogy nem volt igazam, és hogy a magyar királyi államrendőrség kitűnő szervezettel, kiváló személyzettel és kifogástalan eljárási móddal bír. Én azonban nem vagyok abban a kellemes, illetve kellemetlen helyzetben, hogy azt megtehessem. Nem tehetem meg egyszerűen azért, mert az esetek egy nagy részénél a czáfolattal adósom maradt az igen tisztelt belügyminiszter úr és azokra egyáltalában nem reflektált. Hanem kiragadott ezek közül hármat, és csodálatos módon ép azokat, a melyek részleteikben olyan kényes természetűek, hogy én inkább eltűröm, hogy esetleg nekem látszólag igazságtalanságom legyen, minthogy ezeket a részleteket a ház színe elé hozzam. Voltak ott azonban esetek, a melyek nem ilyen kényes természetűek. Ezekre nem reflektált az igen tisztelt belügyminiszter úr, hanem
