Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-231

231. országos alés 1898. február S-án, esütörtökSn. 203 Szívesen elismerem, hogy közbiztonsági állapotaink, a személy- és vagyonbiztonsági az utóbbi időben nagyban javultak. Sajna, nem lehet ugyanezt elmondani a jogbiztonságról. (Úgy van! balfdol.) A t. belügyminiszter űr szerint Magyarországon a szoezializmus terjedésének oka, nem úgy mint külföldön a szegénység vagy doktrinarizmus, hanem néhány lelketlen izgató müve az. Ebből az következnék, hogy ha ama néhány izgató rnííve megakadályoztatott volna, akkor nálunk a szoezializmus semmi aggodalomra sem adhatna okot. De annyi bizonyos, hogy nem csupán ama néhány izgató oka a szoezializmus rohamos terjedésének; van abban része a nyomorúságnak is, de főképen egyéb okoknak, a melyekről az illető fárezáknál kívánok szólani. De a í. belügyminiszter úr álláspontjára helyezkedem, ha csakugyan azon néhány lelketlen ember izgatása az egyedüli ok, akkor tisztán a t. miniszter úr a hibás, mert ő az, a kinek kezében összefut az összes jogbiztonsági intézkedéseknek minden szála, hatalmi szavával képes lett volna gátat vetni ez izgatók működésének, egyszerűen le kellett volna tartóztatni őket és akkor a miniszter úr szerint nálunk ma szüczializmusrói nem lehetne szó. Sima Ferencz t. képviselőtársam történeti adatokkal bizonyította, hogy az izgatók letartóztatásával, erőszakkal az eszmék terjedését megakadályozni nem lehet. Igaza vau. De nem Nagyhatom észrevétel nélkül egy kijelentését. 0, szerintem, szükség nélkn) felhozta, hogy a katholikus állítólag kínzókamarák sem. voltak képesek a protestantizmus terjedését megakadályozni. Nem e szavakkal mondta, de a veleje ez. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza van!) Igaza volt, hogy erőszakkal az eszmét elnyomni nem lehet, de ha valahol, itt el lehet mondani, hogy a falakon kivűl és belül egyaránt vétkeztek és protestáns részről szintén lehetne kinzókamrákról beszélni a katholikusokkal szemben. (Ellentmondás balfdol.) De én ezt ezélszerűtlennek tartom, és épen azért ezzel nem is akarok foglalkozni, csak azon megjegyzést teszem még, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha hibáztak a katholikusok, hibáztak a protestánsok is, azoknál is lehetne beszélni a kínzókamráíkról. (Ellenmondások,) Sima FerenCZÍ Olyan nincs, nem is volt! Mócsy Antal: Nagyon bőven! De az illetők mindig a vallásnak, a szeretetnek parancsa, törvénye ellen cselekedtek, és mi, utódok azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a múlt tanulságait hasznunkra fordíthatjuk s az egyik tanúiság mindenesetre az, hogy az ilyen dolgokat ne hozzuk elő, mert ezzel az egyetértést nem fogjuk előmozdítani. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Még csak arra akarok rámutatni, hogy tulajdonképen a világi hatalom eszközölte politikai okokból azon kínzásokat, (Úgy van! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) a melyekre barátom rámutatott, akár katholikus, akár protestáns részről, vagy bármely vallás részéről követtettek azok el. (Ellenmondások.) Tessék csak utána kutatni és mindenütt meg fogják találni a politikai okot s a világi hatalom beavatkozását. (Úgy van! balfelól. Ellenmondások jobbfelcl.) Nem akarok ezzel tovább foglalkozni, mert hiszen ehhez a dologhoz nem is tartozik. Beszédem elején mondtam, hogy a múltakhoz képest tagadhatatlanul igen javult a személyi és vagyoni biztonság, de nemcsak nem javult, hanem igenigen szenvedett a jogbiztonság és különösen a választások terén. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Daczára annak, hogy előttem már többen foglalkoztak a közbiztonság kérdésével, csodálom, hogy e dolog e részével nem foglalkoztak 8 így engem szinte rákényszerítettek felszólalásomra. Nem hallgathatom el, t. ház, hogy a liberalizmus elvi álláspontja és gyakorlata között roppant nagy ellentmondást látok. Elvi álláspontja, hogy minden hatalomnak és jognak forrása a nép, mely összeségében a népfelséget képezi; ezt képezi különösen alkotmányos országban a nép azon része, a kik a választói jogot gyakorolják, mert maguk annyi ezerén össze nem gyülekezhetvén, képviselőket küldenek és e ténykedésükben a népfelség részeseiként működnek. Ezért épen ekkor a legnagyobb szabadsággal, sőt tisztelettel kellene találkozniuk s ennek ellenkezőjét tapasztaltuk a legutóbbáltalános választások alkalmával; a szabadságnak, személy-, vagyon- és jogbiztonságnak védelmezésére hivatott közegek a felségjogukat gyakorló választókat a legbrutálisabb bánásmódban részesítették. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A roppant nagy anyaghalmazból csak Stomfára utalok, a hol a választókkal szemben az éheztetéstől és szomjaztatástól a megbetegedésig és megfagyásig mindenféle brutalitást elkövettek,, azokat egész éjen és napon át körülzárva tartották ében-szomjan. tűz nélkül, hideg, nedves időben nyomorgatták. Természetesen csak az ellenzéki választókkal szemben tettek úgy, sőt ki kell jelentenem, hogy mindenütt még az ellenzéki választókkal sem, ott, a hol arra szükség nem volt, vagy ott, a hol a kormánypártnak győzelemre kilátása egyáltalában nem volt és némely kivételes esetben ott, a hol a választási elnök, ha mindjárt liberális ember 53«