Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-230
178 230. országos ülés 189, i. február '1-én, kedden. fentartásáról képes gondoskodni, hanem még másokról is, ellenben, ha beteg, akkor mások segítségére van szorulva. Ezeket, mint már beszédem elején volt szerencsém említeni, nem azért mondtam el, hogy mintegy tanácsokat adjak, mert nem lévén szakember, erre magamat feljogosítottnak nem tartom, hanem eszmekeltés végett azért, hogy ezen tapasztalatok előadása által azokat a t. egészségügyi kormányzat figyelmébe ajánlva, a magam részéről is ezen ügynek szolgálatot tegyek. (Helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! A szóban forgó tételnél Visontai Soma t. képviselő úr a tegnapi napon tartott beszédében szóba hozta azon kétségtelen összefüggést, mely az ivóviz kérdése és a járványok között fennáll, és ezen alkalomból, hogy szószerint idézzem, így nyilatkozott (olvassa): »Én csak arra hívom fel a t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy a vidékeknek egészségügye épen a rossz ivóviz miatt szenved annyit, és a rossz ivóviz képezi igen sok járványnak szülőokát. A bajnak oka pedig részint az anyagi eszközök hiánya, ré szint az, hogy az állami gondoskodás e térre a vidékre ki nem terjed*. Ebben a tekintetben sem nem alapos a fölszólaló árnak a kijelentése, sem pedig azt nem mutatja, hogy ő a kérdéssel annyira foglalkozott volna, hogy legalább az utóbbi két vagy három esztendő egészségügyi jelentéseinek idevágó tartalmáról meggyőződjék. Hogy hosszadalmas ne legyek, nem fogok tovább menni, csak az 1894—95—96. évekre vonatkozó egészségügyi jelentések erre vonatkozó részeit fogom nagyon röviden re kapitulálni. Az 1894. évi jelentés azt mondja (olvassa): »A jó ivóvíz egyik főtényezője lévén az egészség ápolásának és fentartásának, örömmel konstatálhatom, hogy a községek országszerte igyekeznek magukat jó ivóvízzel ellátni. Az impulzust erre, mint hivatali elődöm a megelőző év közegészségi viszonyairól szóló jelentésében e körülményt kiemelte, az országban uralkodott kolerajárvány adta meg, melynek főterjesztője a fertőzött ivóvíz volt. E baj megszüntetése végett intézkedett, hogy a jó ivóvíz nélkül szűkölködő községek e hiány elhárításáról vízvezetékek létesítése, vagy artézi, esetleg mély kutak fúrása által gondoskodjanak, sőt számos községnek, melyek anyagi viszonyaik közt — legalább egyelőre — kutakat nem fúrathattak volna, ilyenek czéljaira 10 évi részletekben visszafizetendő, 500 forinttól 2000 forintig terjedő kamattalan államkölcsönt engedélyezett. A közegészségi viszonyok alapos javítását czélzó eme törekvésében hivatalbeli elődömet hathatósan támogatta a volt földmívelésügyi miniszter úr, ki a jó ivóvíz megszerzését nemcsak azzal segítette elő, hogy a kutakat fúratni óhajtó községekbe geológiai szakértőket küldött a talajés vízviszonyok megvizsgálására és a szükséges felvilágosítások megadása végett és intézkedett, hogy a kiviteli módozatok megállapítása, valamint az egész műszaki művelet keresztülvitele a közegészségügyi szolgálattal megbízott illető kultúrmérnök útmutatása mellett és felügyelete alatt eszközöltessék, hanem késznek nyilatkozott arra is, hogy kútfúrási munkálatokra a hozzáforduló községeknek méltányos feltételek alatt hosszú lejáratú kölcsönöket közvetít. É vállvetett működésnek meg is lett az eredménye, melyről a következő, jelentésem részletes részének adatai alapján összeállított rövid kimutatás ad számot: A múlt év folyamán elkészült, vagy munkába, illetőleg tárgyalás alá vett: vízvezetékek száma 13, artézi kutak száma 231, mély kutak száma 281, összesen 525 vízmű. Ezek közül: Hánynak Esik egy Elké- költ- E költségek vízműre szült sége összege átlag isme- forint forint rétes Vízvezeték . . 8 ' 6 28.813-— 4.802-— Artézi kút . . 167 155 280.240-16 1.8Ö8-— Mély kú t . . 117 113 67.755-35 599-60 Össszesen vízmű 292 274 376.808-51 1.37521« Ezt mondja az 1894. évi jelentés. Az 1895-iki jelentés a következőket mondja (olvassa) : »Az ivóvíz egészségügyi ellenőrzésének kiváló bizonyságát adja az, hogy 1895-ben a következő városok és községek vizsgáltatták meg szakértők által ivóvizeiket: Öcsöd, Baracska, Pápa, Resicza, Rakamaz, Kolozsvár, Komárom, Baja, Maros-Vásárhely, Miskolcz, Zerneszt, O-Tohán, Fekeíehalom, Ráczkeve, Magyar-Ovár, Deés, Kecskemét, Zsolna, Nagyszombat, Nyitra, Pozsony, Nagy-Magyar, Duna-Szerdahely, Szempez, Dévény, Stomfa, Vág-Szered ? Csaeza, MezőSzent-Márton, Galánta, Mező-Szent-János, Kiripolcz, Felső-Szeli, Igló, Sáros, Szigetvár, NagyMácséd, Szász-Régen, Tisza-Füred, Petrovoszelló, Tápió-Süly, Irsa, Darvas, Újvidék, Fehértemplom, 0-Becse, Nagy-Becskerek, Elek, Detta, Gyönk, Rékás, Késmárk. A vizsgált vizek (nagyobbára kútvizek) közül 121 találtatott szennyesnek, ivásra alkalmatlannak, 129 pedig tisztának, használhatónak. Nem szenved kétséget, hogy az elemzések adatai becses útmutatókúl szolgáltak a hatóságoknak a népesség részére szolgáltatandó víz megválasztásában.* Végre a legutóbbi, mely a napokban lefolyt
