Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

)8. február 1-én, kedden. j^g 280. országos ülés 18S Molnár Antal jegyző: Kammerer Ernő, a közoktatási bizottság előadója! Kammerer Ernő előadó: Van szerencsém bemutatni a közoktatásügyi bizottság jelentését (írom. 337) a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a közoktatás állapotáról szóló 26. jelentését illetőleg, valamint az országos képtár, vele kapcsolatosan a történelmi képcsarnok és a szépművészeti múzeum állapotára vonatkozó jelentése (írom. 337) tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentések kinyomatását és szétosztását elrendelni és a vallás- és közoktatásügyi tárczával egyidejűleg tárgyalásra kitűzni. Elnök: A beadott jelentések kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és már most kimondja, hogy a közoktatásügyi tárczával együttesen tűzi ki tárgyalásra. Ebben a hónapban ez lévén az első ülés, a függőben lévő interpellácziók és indítványok jegyzéke felolvasandó. Molnár Antal jegyző (olvassa). Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a belügyi tárczának (írom. 306) költségvetése. A járványok tételénél vagyunk. Lakatos Miklósi Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! Nem frázisként mondom, hanem valóban nem akartam e tárgyhoz szólani, miután láttam, hogy a képviselőház t. tagjai közül többen, szakemberek, vannak ezen kérdéshez, a közegészségügy kérdéséhez feliratkozva, és így méltán megvárhattam azt, hogy ezen kérdés fontosságához mérten fog megbeszéltetni. Hiszen nem is lehet panasz e tekintetben, mert a tegnapi nap egészen ezen ügynek volt szentelve, a nélkül, hogy teljesen kimenttetett volna; pedig több valóban beható, szakszerű, kiváló fejtegetés hangzott el. Sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr elfogulttá tétetvén Pap Samu t. képviselőtársam ajkairól ismételten elhangzott magasztaló szavai által, kevés fogékonyságot tanúsít az ellenzék s különösen elvbarátaim Buzáth Ferencz és Major Ferencz képviselőtársaim beható, bíráló fejtegetései iránt. (Igás! ügy van 1 a baloldal hátsó padjain.) Mint nem szakembertől, távol ál] tőlem a gondolat, hogy mintegy jogot formáljak art a, hogy e tekintetben tanácsokat adjak ; de mégis mint olyan ember, a ki a füleit és gzemeit nyitva szokta tartani és a tapasztalatok felett elmélkedni szokott, erkölcsileg kötelezve érzem magamat, mintegy kiegészítéséül a tegnap elhangzott szakszerű fejtegetéseknek egyet és mást tapasztalataim köréből elmondani, hogy azokat a t. belügyi kormány figyelmébe ajánljam, melyeket, ha megszívlel, hiszem, hogy közegészségügyünket, különösen a járványokkal szemben sikerűlend előbbre vinni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mindnyájan tudjuk, hogy hazánkban a különféle, különösen a gyermekek között föllépő járványok, főképen a magyarság lakta vidékeken, az Alföldön roppant mértékben pusztítanak . A kanyaró, a vörheny íigyszólván már teljesen meghonosodtak, majdnem mindennapos vendégek; sűrűn pusztít a roncsoló toroklob; nemkülönben a himlő is. Eme járványok pusztítása okozza azt, hogy nálunk a gyermekhalandóság oly igen nagy, és a magyar faj szaporasága daczára is, nem mutat a gyarapodásban, számbeli előrehaladásban oly arányokat, mint más nemzeteknél tapasztalhatni, (ügy vara! ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Fontos tehát, t. képviselőház, ezen kérdéssel való foglalkozás, és fontos még a nem laikus tapasztalatainak is megfigyelése. Miként állunk, t. ház, e tekintetben, tekintve különösen a vidéket, a hol a tudatlan és szegény nép lakik, fellép valamely ragályos baj járványszerűleg, a legelső teendő az iskolának bezárása. Azután az illető ház falára kiragasztják a vörös plakátot, hogy ott ragályos beteg van; esetleg Őrt állítanak az ajtó elébe a sújtott család terhére. Vájjon elégséges-e és célhoz vezetnek-e ezek az intézkedések? Mindenekelőtt, t. ház, röviden azzal akarok foglalkozni, vájjon helyes-e az iskolák bezárása és czélhoz vezető-e? E kérdés felett sokszor volt alkalmam hivatásomból kifolyólag gondolkodni, és azon meggyőződésre jutottam, hogy az iskolák bezárása czéltévesztett és felesleges. Megmondom miért. A hiányos ellenőrzés és a népnek a járványos nyavalyákkal szemben való tudatlansága, azon hite, hogy ragályos betegség tulajdonképen nincs is, ez okozza, hogy a gyermekek az iskolák bezárása esetén sokkal nagyobb mértékben látogatják betegségben fekvő pajtásaikat, mintha az iskola nyitva lenne. Tegyük fel az esetet, az ellenőrzés a tekintetben, hogy a ragályos betegségben fekvő gyermekeket senkisem látogatja, teljes; hisz akkor az egészségesek számára bátran lehet előadást tartani, nem fogják azok a ragályt az iskolába hurezolni. Ámde nem így áll a dolog, hanem úgy, hogy igenis, az iskola bezárása esetén, mint már mondtam, a gyermekek, mivel különben sem tudnak mit csinálni, beteg pajtásaikat annál inkább látogatják és a hiányos ellenőrzés miatt látogathatják is, Ha tanítás tartatik, akkor ennek a járvány megszüntetése érdekében sokkal nagyobb előnye van, mert a tanítókról fel lehet tételezni, esetleg utasítani lehet őket, hogy járvány esetén minden nap, sőt minden fél tannapon a gyermekeket figyelmeztessék egyrészt az illető betegség ragályosságára, másrészt pedig arra, hogy beteg iskolatársaikat nem szabad látogatniok, és ki-