Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-229
229. országos ülés 1898, í. január 31-én, hétfőn. 173 ségügy iránt érdeklődik, van joga, sőt hazafias kötelessége ez ügyben a szükséges felvilágosításokat kérni, mert egy országos kórházról van szó, a melynek építése az ország pénzén és adóján történik. Nem akarok most adatokkal előállani, mert a t. miniszter úr az ottani állapotokat maga is ismeri és általam vázolt voltukat kétségbe nem vonja. Ott tehát segíteni kell és pedig meglehetős gyorsan. Ha tehát a t. miniszter úr azon helyzetben van, hogy megnyugtatólag nyilatkozhatik, kérem, méltóztassék ezen választ megadni. A tételt különben a magam részéről elfogadom. Elnök: Ehhez a tételhez többé szólani senkisem kivánván: a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház! A Thaly Kálmán t. képviselő' úr által hozzám intézett kérdésre nézve készséggel kijelentem nemcsak azt, a mit a belügyi költ ségvetés tárgyalása alkalmával a pártkonferenczián kijelentettem, de mivel azóta is történt egy lépés, azt is, hogy a mennyiben a pozsonyi állami kórháznál szükségessé vált építkezésnek tervei most már végleg készen vannak, a legközelebbi napokon nemcsak szóval, hanem ténynyel fogok teljes megnyugtatást nyújthatni a t. képviselő úrnak és a mennyiben a pénzügyminiszter úrral abban állapodtam meg, hogy az építkezéshez szükséges összeg tekintetében egy póthitelre vonatkozó törvényjavaslatot fogok beterjeszteni : ezen javaslatot még február első napjaiban szándékozom beterjeszteni s így még április elején a kiépítendő részek létesítése meg fog kezdetni. Ez az, a mit a fenforgó kérdésre nézve megjegyezni szükségesnek tartottam. (Helyeslés.) Elnök: A tétel meg nem támadtatván, kijelentem, hogy a ház azt elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa): Himlőoltási költségek 78.900 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Járványok és más rendkívüli okoknál fogva felmerülő költségek 15.000 forint. Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: Csak röviden kivánok e tételhez hozzászólani. A í. túloldalról tett felszólalás alkalmával Pap Samu t. képviselőtársam kifejtette az ivóvíznek a közegészségügyre való fontosságát. Én csak arra hivom fel a t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy a vidékeknek egészségügye épen a rossz ivóvíz miatt szenved annyit és rossz ivóvíz képezi igen sok járványnak szülő okát. A bajnak oka pedig részint az anyagi eszközök hiánya, részint az, hogy az állami gondoskodás e térre a vidéken ki nem terjed. Figyelmeztetem a t. belügyminiszter urat különösen azon tífuszjárványra, a mely jelenleg Hevesmegyében, Gyöngyös városában grasszál, igen sok áldozatot követel s napról-napra veszélyesebb mérveket ölt. Meg van állapítva, hogy daczára a város hosszas küzdelmének, nem sikerült jó ivóvízre szert tennie. Epén azért nagyon helyes és a köz szempontjából is megfigyelendő, a mihez az ottani polgármester fordult, a ki egy emlékiratban hívja fel a t. kormány figyelmét arra, hogy az ivóviz különösen az egészségtelen talajvíznek beszűrődése és felhasználása folytán mennyi járványnak képezi a szülőokát. Ezért kéri, hogy tegye meg legalább a kormány azt, hogy az ilyen vidékekre, különösen Gyöngyösre, a hol a tífuszjárvány annyi áldozatot követel, egy szakértőt, esetleg a földmívelési miniszter egy geológust küldjön ki, a ki módot találjon, hogy ott vagy kutak fúrásával, vagy a Mátra vizének felhasználásával ezen egészségtelen állapotokon segítve legyen. Azonban sajnálattal kell most egy olyan körülményre a t. miniszter úr figyelmét felhívnom, a mely azt igazolja, hogy bizony a megyei hatóságok kellő érzéke sokszor hiányzik a közegészségügyek követelménye iránt. Történt most Gyöngyösön, hogy deczember 22-én, mivel erősebben lépett fel a járvány, az összes iskolákat bezárták, és hogy részint városi képviselőkbői, részint az ottani orvosokból egy bizottság alakúit, a melynek elnökévé megválasztották az ottani kórház ismert jeles főorvosát, Koller Jánost. Ezek mindent elkövettek, hogy lokalizálják, kiirtsák a járványt. És mi történt ? Daczára annak, hogy a járvány-bizottság helyes intézkedései folytán a járvány már-már korlátok közé kezdett szoríttatni, tegnap vagy tegnapelőtt, szóval néhány nappal előbb az alispán, a nélktí" 1 , hogy a járványbizottságot megkérdezte volna, a nélkül, hogy előzetesen őket értesítette volna, daczára, hogy épen az ottani helyi lapok és városi kimutatás szerint e héten a járvány nagyobb mérveket öltött és a betegedések és halálozások száma szaporodott, egyszerűen megszűntnek jelentette ki a járványt, az iskolák bezáratását megszüntette, s kötelezőleg kimondta, hogy az iskolákat meg kell nyitni, s néhány nappal ezelőtt, január 26-ától kezdődőleg a gyermekeket iskolába kell küldeni. Tájékoztattam magamat ebben a dologban, s úgy értesültem, hogy ennek a nagy felháborodást okozott ténykedésnek, a mely a polgárok buzgalmát a közügyek körííl lelohasztani képes, s alkalmas arra, hogy a járványbizottság munkásságát beszüntesse, mert az elnök leköszönt, nem kizárólag az alispán volt a faktora, hanem, hogy Hevesmegye főispánjának a hozzájárulása, sőt utasítása folytán történt volna ez. A t. belügyminiszter úr is el fogja ismerni hogy ilyen nagy veszedelmű járványnyal szem^
