Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

2á9. országos ülés 1898, í. január 31-éu, hétfőn. Í69 az állapottal, a mely volt 1877. január elejém (Ügy van! Úgy van! jobbfeUl.) és hasonlítsa ösz­sze a fokozatos haladást, és ha akkor mondja el kritikáját, azt hiszem, nem lesz egyetlen em­ber, a ki ne azt mondja, hogy igen nevezetes haladás történt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) És itt különösen meg kell emlékeznem elődöm­ről, a ki előttem "ezt a tárczát vezette, (Úgy van! Úgy van!) a kinek vezetése alatt a köz­egészségügy igen jelentékeny haladást mutatott. (Általános helyeslés.) Major Ferencz képviselő úr azt mondja, hogy ez visszaesés. Lehet ez az ő felfogása, de én azt tartom, hogy habár ér­deklődik is a dolgok iránt és bizonyos lelkesii­léssel beszél is, de könnyen elragadtatja magát s ennek következtében nem jól ítél. Mindjárt beszédjének bevezetésében azt mondja, hogy ez az ország, a melynek annyi mindenre van pénze, a közegészségügyre nem költ többet, mint 170.000 forintot. Hát a kép­viselő úr egy zérust elfelejtett, (Derültség jobb­felöl.) mert nem 170.000 forint van felvéve a költségvetésbe, hanem 1,767.000 frt. (Úgy van! Derültség jobbfelől.) A képviselő úr az egyest könnyen elnézte és így 170.000 forintot lát és nem 1,767.000 forintot, és úgy képzeletének túlcsapongása folytán, vagy mert okoskodásába jobban beillett, elvett az egész költségből egy milliót és maradt 170.000 forint. Ebből lehet azután megítélni az 8 többi okoskodását is. Azt mondja, hogy milyen rossz a statisz­tika; itt van a fertőző betegségekben elhaltak száma. Hiszen én utalhatok reá, hogy ezt is épen ebből a jelentésből tudhatta meg, épen a jelentésben van az kiemelve, hogy igen lénye­ges eltérés van az adatok közt, a mennyiben azok az anyakönyvi hivatalok útján szereztettek be, és a mennyiben a törvényhatóságoknak a törvényben előírt jelentéseiből vétettek; és én épen ezért elrendeltem és megindítottam a vizs­gálatot annak kiderítése iránt. Csakhogy ez na­gyon nehéz, mert addig, míg a halálokok a fer­tőző betegségekben elhaltakról az anyakönyvi hivataloknál a törvényhatóságok szerint vannak összeírva, addig ott, a hol a betegségek egyes nemei szerint történik az összeállítás és nem törvényhatóságok" szerint, hanem úgy, hogy orvos-szakértő volt-e a halottkém, vagy pedig nem orvos ennek az Összes esetekben való ki­derítése hozszabb időt igényel. De ez is bizo­nyítja azt, hogy a törvényhatóságoktól szerzett adatok nem mindig teljssen megbízhatók. Én magam felhívtam erre a figyelmet. Á képviselő úr azonban a többi adatokat, a melyek okosko­dásába beleillenek, minden kifogás nélkül el­fogadja és felhasználja. Azt mondja továbbá, hogy micsoda szánal­mas és siralmas helyzete van a körorvosoknak; KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. van egészségügyi körzet, hol a látogatás díja 30, 40, 50 krajczárban van megállapítva, sőt hivatkozik arra is, hogy a múlt évben az igazságügyminiszter úr kiadott egy körrendele­tet, a melyben megállapítja, hogy ott, a hol a le­tartóztatottak nem rendes fogházi orvosok, ha­nem magánorvosok által kezeltetnek, ezek a magánorvosok minő díjazásban részesülhetnek. Hát én elismerem, hogy ez nem sok, nem magas, de akkor felkérem a t. képviselő urat, én azt hiszem, hogy nem kell, hogy utána néz­zen, mert ő maga is orvos, már érdeklődésénél fogva is kell, hogy tudomása legyen róla, hogy itt a fővárosban, Budapesten, a hol az élet any­nyival drágább, tehát az orvos igénye is any­nyival fokozódik, vannak olyan egyletek, olyan betegápolási szövetkezetek, a hol az orvosok maguk ajánlkoznak 9—12 krajczárérfe tenni egy látogatást és végezni egy kezelést. Major Ferencz: Elég szomorú! Perczel Dezső belügyminiszter: Nem mondom, hogy nem szomorú, de utalok rá és ez azt mutatja, hogy azért az orvos, ilyen cse­kély díj mellett is meg bír élni és meg­élhet, mert az egyik orvos a másiknak konkur­reneziája által vitetik erre. Tehát ezt ne rójja fel hibául e hatóságoknak. (Helyeslés a job b­oldalon.) A mi Buzáth Ferencz t. képviselő úrnak azt a kifogását illeti, hogy a körorvosok nem úgy telepednek le az egyes vidékeken, a mint azt a közegészség igényei kívánnák, ezt elisme­rem ; de nem tudom, helyeselné-e ő azt, ha én magamnak felhatalmazást kérnék oly korlátozó intézkedésekre, hogy kimondjam azt, hogy mely városban, mely megyében, mely járásban hány orvosnak szabad lenni, és hogy az orvosok szá­mát illetőleg a numerus cíausus ^intézményét hozzam be és bizonyos körorvosokat akár sors­húzás, akár szabad kiválasztás által arra kény­szeríthessek, hogy te ebbe vagy abba a kerü­letbe tartozol menni 6.800 forint fizetéssel. Buzáth [Ferencz: Félreértett a minisz­ter úr ! PerczeljDezsó" belügyminiszter: Nem értettem félre, mert tényleg az a kifogása volt, hogy az egyik helyen nagyon sok, a másik helyen egyáltalában nincsen orvos. Azon kivííl épen oly sajnálatos tévedésnek tartom Buzáth Ferencz képviselő úrnál azt, hogy a hol ő egy kétségtelenül rendkívüli ijesztő és nagyfontosságú veszélynek, tudniillik a tüdővész­nek terjedéséről szól, ott parallelát állít fel és egybehasonlítja azt, hogy mi történt a földmí­velésttgyi miniszter úr tárczájának keretében és mi történt az enyémben? Én nem tudom, hanem csak nem tételezhetem fel ő róla azt, hogy ő fel kívánná tenni azt, hogy én a tüdővészes 22

Next

/
Thumbnails
Contents