Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

229. országos ölés 1898. január 81-én, hétfőn. 151 előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr által benyújtott két rendbeli törvényjavaslat, és pedig a törvényjavaslat a kisbirtokosok országos föld­hitelintézetéről szóló 1879: XXXIX. törvény­czikk módosításáról és törvényjavaslat az 1881 : LIX. törvényczikk 30. §-ának módosításáról in­dokolásaikkal együtt ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni, és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett mindkét tör­vényjavaslat a ház igazságügyi bizottságához utasíttatik. Elnök*. Következik a napirend, a belügy­minisztérium költségvetésének (írom. 306) folyta­tólagos tárgyalása. Molnár Antal jegyző (olvassa): A ma­gyar királyi operaház 315.000 forintos kölcsö­nének törlesztésére 19.750 forint. Lakatos Miklós jegyző : Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Az igen tisztelt miniszter úr tegnapelőtt az első tételnél tett megjegyzésemre szíves volt némi felvilágosítást adni. Elismerem, és el is kell ismernem, mert hiszen a napló erről világos tanúságot tesz, hogy tévedésben voltam, mikor azt hittem, hogy a miniszter úr ígéretet tett bizonyos jelentések­nek előterjesztésére nézve. Ez azonban, azt hi­szem, a dolog lényegén mitsem változtat. Meg van állapítva, hogy a múlt évi költségvetési vita alkalmával maga az intendáns úr volt szí­ves ilyen ígéretet tenni, azzal a feltevéssel, hogy a miniszter úr Ígéretét támogatni fogja; nekem pedig semmi okom sem volt abban ké­telkedni, hogy a miniszter úr hozzájárul ahhoz, hogy a két állami intézetre vonatkozólag, a melyhez oly nagy összeggel járul a törvény­hozás és a melynek fentartása jórészben a nem­zetet terheli, hogy két ily nagy műintézetre vonatkozólag évenként a törvényhozás tagjai, a kik kötelességszerűleg kell, hogy hozzászólja­nak ezen müintézet fejlődéséhez, és kell, hogy felettük bírálatot gyakoroljanak, ezen jelenté­sekből kellő tájékozást szerezhessenek. Igen sajnálom, hogy a miniszter úr még ezúttal is megtagadja ezen jelentéseket azoktól, a kik nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a jelentések benyújtatnak-e, vagy nem. Hiszen méltóztatnak látni, hogy úgy az operaház, mint a nemzeti színház vezetősége évenként küld a la­pokhoz ilyen jelentéseket, a melyek csak a lapok­ban vannak publikálva, s a melyek bőven tartal­mazzák azt, hogy be van-e tartva a mú'sorozat, hogy milyen műfajok adattak elő, hogy milyen színdarab mennyit jövedelmez, mennyi a bevé­tel, mennyi a színház terhe. Ezen jelentések alkalmasak arra, hogy a bírálatot kötelesség­szerűleg és szakszerű'leg gyakorló ember ezen kulturális intézményeknek nemcsak anyagi vi­szonyáról nyerjen tájékozást, hanem hogy az előadott darabok folytán, továbbá azon jövedel­mek aránya szerint, melyet az egyes műfajok hoznak, úgy a nemzeti színháznál, mint az operaháznál, kulturális tekintetben is helyes következtetést vonhasson; mert az ilyen szaba­tos statisztikából azt is láthatja az ember, hogy a nagyközönségnek műérzéke mennyiben for­dult egyik-másik műfajhoz, úgy a zenészét, mint a színművészet terén. Nem oly kisszerű a feladat, hogy az ily jelentések elmaradásába oly könnyen belenyugodjunk, hogy azokat ne sür­gessük, mikor azt látjuk, hogy kisebb intézetek­ről is az országban, melyek az országnak a segélyét igénybe veszik, jelennek meg ilyen jelentések, és csak sajnálatos dolognak kell deklarálnom, hogyha ezen kötelességszerűleg benyújtandó jelentéseket a miniszter úr meg most is megtagadja a törvényhozástól. Egyébként azt hiszem és remélem, hogy a t. miniszter úr, ha ezen intézetek vezetésével talán érintkezésbe lép, ilyen jelentések benyúj­tásának tiem lesz semmi akadálya, s minthogy semmi ok sem forog fenn arra, hogy azok be ne nyújtassanek. Másrészt pedig a miniszter úr­nak tegnapelőtti megjegyzését nem fogadhatom el, a mikor tudniillik azt mondta, hogy ezzel csak a nyomtatványoknak a száma lesz egy­gyel több, a melyekkel a ház tagjai nem fog­lalkoznak ; mert felteszem, hogy a háznak min­den egyes tagja elolvassa a benyújtott jelenté­seket, akár közvetlenül, akár, mint látjuk, a kórházak, tébolydák stb. egészségügyi intézmé­nyekről a miniszter útján nyújtatnak azok be, mert hiszen épen a t. miniszter úrnak mondha­tom igen érdekes, rendkívüli alapos és szép közegészségügyi jelentéseiből tűnik ki az, hogy ott a többi összes intézetek járulnak ezen jelen­tések gazdaggá tételéhez. Ebből is láthatja a t. miniszter úr, hogy minden intézet, a mely az állam segélyét igénybe veszi, kötelességének tartja, hogy jelentését benyújtsa, illetőleg a törvényhozás elé terjeszsze. Én tehát, mondom, nem fogadhatom el azt, ha fel méltóztatik tenni, hogy a parlament tagjai az egyik vagy másik jelentést nem ol­vassák el • tisztán ez nem igazolja, hogy jelentés egyáltalában ne hozassék a ház elé, mert okvetlenül szükséges, hogy ezen jelentés meglegyen, hogy ha a háznak egyik vagy a másik tagja felszólalni kivan, annak birtokába juthasson, és belőle felvilágosítást merítve, a kérdéshez alaposan szólhasson. Minthogy pedig világos, hogy az operaház és a nemzeti színház országos intézetek, azok fentartásához az ország hozzájárul, méltóztassék kötelességévé tenni a két intézetnek, hogy évenként pontos és statisz-

Next

/
Thumbnails
Contents