Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-228
136 228 « oiwiágos ttlés 1898. Jaaisár 29>én, Monibaton. képviselő úr egyéui álláspontja; de a ház, azt hiszem, nem tekinthet bizalmi kérdésnek bármely egyes tételt, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Élénk ellenmondás a bal- és a szélső baloldalon.) és ennek következtében .. . (Folytonos zaj balfelöl. Elnök csenget.) Nem méltóztatak meghallgatni, (Folytonosan tartó, nagy zaj balfelöl. Élénk felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! HaUjukf Elnök csenget.) hogyan kívántam érteni azt, hogy bizalmi természetűnek mit tekintek ? Azt értem ez alatt, hogy bizalmi természetű valamely tétel, —például a rendelkezési alap, — a melynél a kormány egész politikáját a vitába be lehet venni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelöl.) De hogy akármely tételnél akármiről lehessen beszélni, azt hiszem, ezt senkiRem fogadja el. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért mondtam, hogy nem fogadhatom el azt, hogy e tételt olyannak tekintsük, melynél akármiről lehessen beszélni, egyébről is, mint az anyakönyvi kiadásokról. (Élénk ellenmondás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István : A házszabályok értelmében követelek szót, én nekem teljes jogom van a főispánokról szólani az anyakönyvezetőknél, annál is inkább, mert a törvényhatósági törvény értelmében a főispán minden területén lévő hivatalnak a feje, ellenőrzője és . . .(Zajos ellenmondás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Senkisem tiszteli jobban az elnök kiváltságos jogait, mint én. de megkövetelem azt is, hogy az én képviselői szólásszabadságom meg ne sértessék. (Egy hang a jobboldalon: Legkevésbbé sem !) Justh Gyula: Akkor ne féljenek! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon. Nagy zaj.) Szőts Pál: Dehogy fél akárki! Ki fél? Senkisem fél! (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Justh Gyula: Hát akkor Nagyják beszélni! (Éhnk helyeslés a bah és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Szőts Pál: Beszéljen a tárgyhoz! (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások balfelöl: Ahhoz beszél 1) Rakovszky István: T. képviselőház! A minő egy közigazgatás élén lévő egyéniség, olyan az egész közigazgatás is, olyan az állami anyakönyvezetés. Ha azt mondják, hogy az ellenőrző közeg, a főispán olynemíí személy, hogy (Zaj.) oly híreket lehet róla megírni (olvassa): »a hol még van becsületes a honnan lerúgják a mocskos állatokat«, midőn ilyféle levelek jönnek (olvassa): »igy gazdagodott meg csupa csalásból* — a többit el sem olvasom, midőn ezt még annak daczára, hogy a legkérlelhetlepebb ellenfelemmel van dolgom, én megengedhetőnek nem tartom, hogy ily fegyverekkel harezoljanak ellene, ez oly terrénum, a hol minden ellenfélnek tisztelettel meg kell hajolnia. De ha áll e/., ha már megtörtént az a sértés, nem szabad ezt semmi szin alatt tűrni. Én kérdem a t. belügyminiszter urat, nyilvánosan a ház előtt kérdem a kormányt, ha a kormányról azt mondják, hogy csalással szerezte összes vagyonát, tííri a belügyminiszter úr egy perczig is? Tííri majd akárki ott a t. túloldalon? Nem. Megadhatom a feleletet a nélkül, hogy czáfolat jöjjön onnan. És ime, t. képviselőház, a*; állami anyakönyvezetek fölött egy ily egyéniség gyakorolja az ellenőrzési jogot; egy ily egyéniséggel, a kinek tisztességét, becsületét megtámadják, kétségbe vonják, a ki ezt megtorlás nélkül eltűri, vállal szolidaritást ez a kormány ? (Úgy van ! a baloldalon.) T. képviselőház. Én azt akartam, hogy bizhassunk mi egy oly közigazgatásban, midőn azt látjuk, hogy a miniszter úr itt előáll és azt mondja: jaj de sok dolga lenne, ha akárminő támadásokkal szemben, folyton szaladgálna az a közigazgatási hivatalnok meghatalmazásokért. Vannak különböző támadások. Vannak olyan támadások, a melyeken át lehet osonni; de vannak olyanok is, a melyeket eltűrni a közmorál és magánbecsiilet szempontjából nem lehet. Nekem Szalavszky úr magánbecsületéhez semmi közöm. Ha ő azt hiszi, hogy az reá nézve megtisztelő, ha azt mondják róla, hogy ő csalásból gazdagodott meg, ám legyen kedve szerint ; de ahhoz közöm van, hogy egy főispánról ilyesmit ne mondjanak és közöm van ahhoz, hogy egy kormány ilyen megrovott és megtámadott férfiúval szolidaritást ne vállaljon. Én a tételt nem fogadom el. (Helyeslések balfelöl.) Hock János jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Az állami anyakönyvvezetés, tudjuk mindnyájan, nem képezi dogmáját sem a katholikus egyháznak, sem pedig nem ütközik a többi egyházak szervesetébe. Nálunk a szabadelvű egyházpolitika hozta létre; a mennyiben a szabadelvű egyházpolitikától ezt a kérdést a szabadelvű párt elválasztani nem tudta. Én a jelen alkalommal nem akarok kitérni ann ik tüzetes bírálatára, hogy az anyakönyvvezetés szükséget képez-e, és hogy annak minő hibái vannak, minő zaklató ezen intézmény a polgárokra; mert hiszen ha én az anyakönyvvezetésről tüzetesen akarnék beszélni: akkor az egész egyházpolitika revízióját kellene jelen beszédemben felölelni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Minthogy azonban jelenleg erre • kiterjeszkedninem akarok, hanem igenis szólok magához a tárgyhoz, szólok annak pénzügyi oldalához. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy az anyakönvvezetési tétel 800.000 forinttal volt preliminálva és
