Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-228
828. országos ttlés 18»8. január 29-én, siombaton. 133 megjelent szeptember hó utolsó napjain. Erre Szalavszky Gyula főispán Trenesénből 1897. október 17-ikén keltezett jelentésében a következőket írja. Per extenzuin, szó szerint tartom szükségesnek felolvasni. (Olvassa): »Kegyelmes uram! A »Hazánk« czímű napilap szeptember 28 iki számában egy ellenem irányait piszkos támadás jelent meg, nyilván abból a czélból, hogy a nagyméltóságú kormány és a közönség bizalmát velem szemben megingassa és a megbuktatásomra központosított néppárti akcziót sikerre vezesse. Egyfelől mert fősúlyt fektetek nagyméltóságod becsületének sértetlen fentartására, másfelől mert valószínűnek tartom, hogy a néppárt jobb eszmék és nemesebb törekvések híján az általa szuggerált hírlapi közleményt valami parlamenti támadás alapjául fogja választani: kötelességem nagyméltósägodnak a vádak mibenlétéről, feltétlen igazsághoz híven, jelentést tenni. A Rakovszky ellen indított sajtóperből merített kifakadásokra nem terjeszkedem ki, mert erre külön jelentéseket volt szerencsém felterjeszteni. E helyütt kérdés tárgyát csak az képezheti, mi igaz abból, a mi ellenem Benkő levele alapján felhozatik. Összegezve az ott zagyvalékosan foglalt állításokat, a vádként felhozott tények veleje az volna, hogy én állítólag kielégített követelés értékesítése végett: a) az adósok ellen csődöt kértem ; h) Liszy Lászlót valami okmányra aláírtam; c) valami birtokot tömeggondnok, perügyelő és gyámhatóság közreműködésével összebonyolítottam ; d) adósok egy birtokát megvettem. Mindez egytől-egyig vakmerő hazugság, Legyen szabad felhoznom, hogy elődöt kérni, birtokot vásárolni, bírósági közbenjárást igénybe venni, mind oly dolgok, melyeket a törvény megenged, sőt ha valaki Nagyatékban talált bekebelezett követelést, — melynek fennállását jóhi zemtíleg feltételezi, —értékesít is, úgy akkor is csak kártalanítani tartozik az illetőt. De én nem élek ezen állásponttal; hanem megjegyezve azt, hogy ha a felhozott tények valók, úgy azok természetüknél fogva bírósági és hatósági okmányokkal minden nehézség nélkül igazolhatók, kijelentem, hogy ha azon állításoknak akár egyike is nagyméltóságodnál begyőzetik, vagy az kimutattatik, hogy általam, vagy az én jogomon másvalaki által már egyszer kielégített követelésre akár egy fillér is fizettetett volna: úgy én a legvégső fokig levonom magamra nézve a konzequencziát.« De nemcsak ez a nyilatkozat van előttem, hanem itt van az Alsóbelincz nyitramegyei községnek az illető közleményben érintett birtokot illető, bélyeggel ellátott, október 14-én hitelesített telekkönyvi kivonata. Ennek B) lapján minden birtokváltozás megvan. Tessék már most meggyőződni, van-e itt egy betű is, melyből a I támadás jogosaágának még csak árnyékára is lehetne következtetni! A nemlegest bizonyítás igen nehéz. De tessék a támadó uraknak, vagy azoknak, a kik a czikket irták, előállani bizonyítékaikkal. Ha valaki csődöt kért, a csődkeresetnek meg kell lennie az illető bíróságnál, ha valaki birtokot vesz árverésen, meg kell lennie a liczitaczionália jegyzőkönyvnek. Ez tehát nem oly vád, a mit bizonyítani ne lehetne. És íme, elmúlt öt hónap és semmi bizonyíték elő nem került. Én igenis meg vagyok győződve arról, hogy ebben semmi sincs, hogy a vád teljesen alaptalan, és ennek folytán — nagyon természetesen— semmi mást nem tehettem, mint azt a nyilatkozatot, hogy igenis nemesak megtííröm Szalavszky Gyulát, hanem teljesen méltónak és alkalmasnak találom arra, hogy továbbra is a főispáni karnak tagja maradjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Másik kérdés az, és ma, úgy látszik, erre terelik át a fősúlyt, hogy hát a múlt évi szeptember 28-án megjelent czikk folytán Szalavszky Gyula főispán és valóságos belső titkos tanácsos mért nem indított sajtópert? (Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Igen! Ez ae!) Itt legelőször is határozott tévedés forog fenn. Tiltakozom azon thézis ellen, mintha minden, bárhol megjelenő sajtóbeli támadás folytán csakis sajtóper megindítása után maradhatna az ember gentleman. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hiszen kérem, egy szegény közigazgatási tisztviselő, egy polgármester, egy alispán, egy főszolgabíró évi fizetésének háromszorosát erre kólthetné, ha van egy-két olyan fanatikus jóbarátja, mint Szalavszkynak van; (Derültség. Zaj.) mindennap aláírhat két-három meghatalmazást az ő védelmezőjének Tagy képviselőjének, hogy indítson sajtópert . . . Rakovszky István: Ezt Kramolin teszi, az állam fizeti. Perczel Dezső belügyminiszter: Nem teszi . . . Ezek nyilván hazug dolgok, melyek tendencziäja nem más, mint hogy hajszát indítsanak valaki ellen s ezek ellen egy tisztviselőnek sincs szüksége sajtópert indítani s azt soha sem számítják fel mulasztásnak, különösen midőn a főispán az ő hatóságánál ilyetén módon igazolja magát. De különben is mikor történtek ezek az állítólagos dolgok? Szalavszky Gyula ügyvédsége idejében, ezelőtt 25—30 esztendővel. Azóta épen ebben a vármegyében Szalavszky Gyulát háromszor választották meg egyhangúlag a vármegye alispánjának, épen olyan viszonyok között, midőn bonyolult helyzetek, rendetlenségek merültek fel a vármegyénél, a melyeket ő sikeresen I oldott meg. Ezért az akkori kormány belügyi
