Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

180 228. orscigOB ülés 1898. JK»uár 29-én, siombstoG, hanem egy egész ország ügye, az összes hivatalnokok becsülete. (Egy hang a baloldalról: Az ország becsülete és a hivatalnokok becsülete!) Ha engem, t, ház, mint közhivatalnokot azzal vádolna valaki, legyen az a legutolsó csirkefogó, nyilvánosan, a sajtó útján, hogy a templom pénztárát elsikkasztottam, nagy vagyonomat hamis úton szereztem, akkor nemcsak jogom, hanem kötelességem is, — és ha nem teszem, főpásztorom méltán elmozdíthatna helyemből — megtorolni azt a vádat és pedig nyilvánosai), vagy sajtópert indítani. Nyilvános megtorlást kell használnom, mert a nyilvános támadást nyilvánosan kell megtorolni; és azt hiszem, ezt mindenki tudja és vallja, a ki a gentleman eljárásról és a tisztesség eljárásáról fogalommal bir. Ha egy tisztviselőt olyan vádakkal illetnek, mint a milyennel illették a pozsonyi főispán urat, akkor tudtommal és meggyőződésem szerint kötelessége a belügyminiszternek, mint a hivatalnokok legfőbb őrének, kérdőre vonni az illetőt, hogy mi igaz, vagy mi nem igaz abban. (Ügy van! balfelól.) Az tehát, t. belügyminiszter úr, a kérdés, vájjon kérdőre vonta-e azon ezikk megjelenése után Szalavszky főispán urat? Perczel Dezső belügyminiszteri Megmondtam már tegnap. Molnár János: Tessék meghallgatni. Az a kérdés, t. belügyminiszter úr, hogyha ártatlannak hitte Szalavszky urat, a mint hogy én sem hiszem, hogy igaz lenne az, a mit ellene írtak . , . Gajári Ödön: Akkor mit gyanúsít? (Ügy van! Mit gyanúsít ! jobb felől.) Molnár János: Gyanúsítok? Hogy gyanúsítanék, mikor épen ellenkezőleg azt hangoztatom, hogy nem hiszem annak a czikknek vádjait. Az tehát a kérdés, t, belügyminiszter úr, hogy ha ártatlannak hitte Szalavszky urat s ezért kérdőre vonta, utasította-e őt arra, hogy azt a nyilvános támadást nyilvános módon torolja meg, vagy a sajtóbirógágnál pörölje be az illető czikkirót. Az a kérdés, t. belügyminiszter űr, hogy miután Szalavszky Gyula főispán úr elmulasztotta, helyesli-e ezen eljárását? Az a kérdés, t. belügyminiszter úr, hogy miután Szalavszky úr ezt elmulasztotta, tehát őt egy súlyos mulasztás terheli, vájjon alkalmasnak talál-e ily egyént a főispáni székre, a ki elmulasztván ily szigorú felelősséget, ezzel arra szolgáltat alkalmat, hogy a nagyközönségbe az a gyanú férkőzzék, hogy talán mégis igaz az, a mit ellene írtak? Az a kérdés, t. belügyminiszter úr, hogy ha az a czikk nem igaz, megttírheti-e, hogy egy magas állású köztisztviselő ily gálád módon, ország-világ előtt meghurczoltassék ? Az a kérdés, t. belügyminiszter úr, vájjon terrorizálni kivánja-e a parlamentet akkor, mikor a magánügynek, a személyes ügynek ingoványos és odiózus útvesztőjébe akarja terelni az ilyen ügyeket és megnehezíteni a képviselők eljárását, a kik a közügynek, és épen a köztisztviselők reputácziójának érdekében emelik fel szavukat? Ezekre feleljen a t. belügyminiszter úr és ne azt firtassa, hogy vájjon bííaös-e, vagy nem bíínöl-e azon czikkel szemben Szalavszky főispán, mert ez nem is tartozik a dologra és ennek elbírálására a t. belügyminiszter úr nem is illetékes. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A mi pedig a tételt illeti, mivel az a főispánokról szól, azoknak karában pedig oly egyének is vannak, a kik oly bíívészek, hogy nyolcz-kilenczszáz, sőt kétezer szavazattöbbségből tudnak két-háromszáz kisebbséget csinálni : én a tételt el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Juriss Mihály! Juriss Mihály: T. ház! Hogy a megyei rendszer rossz az általános hangulat. Rossz pedig azért, mert a főispánok részéről ellenőrzés nem gyakoroltatik. Hogy ez így van, azt tapasztalásból tudom és néhány példával fogom illusztrálni. Ismerek egy szolgabírót, a ki egy társával korcsmában mulatott, és mikor jól kiinulatták magukat, összevesztek, és mivel a szoba kicsiny volt, kimentek a piaczra és ott verekedtek és pofozták egymást. A lármára az éjjeli őr odajött és csitítani akarta Őket, de akkor a szolgabíró az éjjeli őrt felpofozta. (Detültség balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Reggel azután, mikor kijózanodott,... (Folytonos saj.) Elnök (csenget); Csendet kérek a ház mindkét oldalán. Juriss Mihály: . .. úgy a hogy elsimította a dolgot, hogy hogyan, azt nem tudom, de azt tudom, hogy ez a szolgabíró egynehány hónappal erre főszolgabírónak neveztetett ki, azért, mert a kormánynak jó kortesszolgálatokat tett. Hát, t. ház, ilyen eljárás mellett és ilyen elöljáróval szemben lehet-e a néptől követelni azt, hogy eljárását tisztelje és irántuk bizalommal viseltessék ? Ismerek egy állatorvost, a kinek egyik közeli községben dolga volt, onnan berendelt egy parasztot kocsival, a ki őt oda kivigye. A szegény paraszt megjött, de mivel az állatorvos elutazott, üresen tért haza. Berendelte a másik napra is, akkor sem találta ott az állatorvost, berendelte harmadszor is, akkor a paraszt már nem jött el. És mit tett az állatorvos? Feljelentette őt a szolgabírónál és az okos szolgabíró a szegény parasztot öt forinttal megbírságolta. Hát még azok a túlkapások, melyeket a