Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

106 227. országos ülés 1888. január 28-án, pénteken. vonal (írom. 324) engedélyezésének megtörténtéről. Kérem a t. házat, méltóztassék e két jelentésnek kinyomatását és szétosztását elrendelni és azokat előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A ház a kinyomatást és szétosztást elrendeli és mindkét jelentést a közlekedésügyi bizottsághoz utasítja. Következik a belügyi tárczia 1898. évi költségvetésének részletes tárgyalása (írom. 306.) Perczel Béni jegyző (olvassa): Központi igazgatás és földteherinentesítési pénzalap magyar királyi igazgatósága. Rendes kiadások, XVI. fejezet, 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 416.663 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 47.500 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Országos levéltár. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 2. czím. Rendes bevételek: III. fejezet, 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 38.541 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 4000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 6307 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Vármegyék közigaztási, árva- és gyámhatósági kiadásai. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 3. czím. Kiadás 5,651.668 forint. Krístóffy József! Krístóffy József: T. képviselőház! A bel ügyi tárcza költségvetésének tárgyalása rendjén hálás és érdemes feladatot képezne a magyar közigazgatással oly irányban foglalkozni, mely annak nemcsak külső képét, hanem egész belső valóságát az ország közvéleményének szeme elé tárná, a melynek láttára, meggyőződésem szerint félreállnának az útból azok is, a kik tiszteletre méltó tévedésükben még mindig a régi Nagyományokhoz ragaszkodnak, de látva ennek a szervezetnek gyógyíthatatlan belsejét, ma már bizonyára szabad folyást engednének annak a gyökeres rendszerváltoztatásnak, a melyet a közigazgatás reformjának gyűjtőneve alatt mindnyájan ismerünk. És én most mégis ellenállok emiek a kísértésnek, neai azért, mintha a feladat nehézségeitől visszariadnék, mert hiszen tizenhét éves közigazgatási pályámon elég alkal mam nyílt megtanulni, hogy a magyar állam összes kormányzati szervei között egyedül annak közigazgatási szervezete nem felelt meg azon várakozásoknak, a melyeket a modern állami berendezések megkövetelnek, (Igás ! balfelől. Halljuk!) hanem eltekintek most ettől, és ellenállok e kísértésnek főkép azért, mert ezen nagy reformkérdések ez idő szerint még napirenden nincsenek, és mert azt hiszem, hogy ha majd az alkotás ideje elérkezik, lesz helyén összemérni az eszmék fegyvereit azokéval, a kik a múltak dicsőségeért a jövő dicsőségét koczkára akarják tenni. S midőn e tárcza költségvetésénél, nevezetesen a vármegyék dotácziójánál, mégis szót emelni bátorkodom, teszem ezt azért, hogy kiragadjak a közigazgatás reformja gyanánt kontemplált kérdések sorozatából egyetlen egy kérdést, a mely a ezélba vett alkotásokat amúgy sem alterálja, de a melyet, ha közigazgatásunk végleges berendezéséig függőben tartunk, méltóztassanak elhinni, ez nemcsak politikai és közigazgatási, de amúgy is beteges társadalmi helyzetünk súlyosbodását vonná maga után. (Úgy van! jobbfelől.) 63 törvényhatóság tisztviselőinek anyagi helyzetéről van szó, a kiket az élet fokozódó szükségletei családjukkal együtt egy régi patriarchális javadalmazásban találtak, a kik korul az élet minden formája megváltozott, minden biztosítéka emelkedett, csak ők maradtak a régi viszonyok között, nehéz és súlyos gondjaik közepette is becsületes igyekezettel vezetve a magyar közigazgatás rozzant szekerét. 63 törvényhatóság tisztviselőiről van szó, kiknek helyzetéről maga az igen tisztelt belügyminiszter úr is elismeri indokolásában, hogy javadalmazásuk elégtelen, a kor kívánalmainak és a helyi viszonyoknak nem megfelelő, és ennélfogva a közigazgatási tisztviselők illetményeinek felemeléséről minél előbb gondoskodni kell. (Ügy van! jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Én a 63 törvényhatóság tisztviselőinek nevében köszönöm meg az igen tisztelt belügyminister úraak, hogy ezt az igazságot a törvényhozás okmánytárába iktatta, de ugyanezen törvényhatóság tisztikarának nevében arra is kérem a belügyminister urat, hogy ezt az igazságot, a melynek érvényre juttatása bizonyosan nem rajta múlt, a legközelebbi jövőben közmegnyugvásra kielégíteni méltóztassék, (Helyeslés jobbfelől.) mert az igazság is csak akkor igazság, ha azt kilégítettük. Azok a szegény vármegyei tisztviselők ott künn, a megyékben akármily szépen is megköszönik az igazságnak a deklaráczióját, de ezzel még sem nekik, sem családjuk tagjainak több falat kenyér nem jutott. Éü pedig arról meggyőződtem, t. ház, hogy Magyarország pulitikai és közigazgatási tisztviselőinek kevés a kenyere. Nem a túlzás hajlama mondatja ezt velem, hanem azon tapasztalatok, az a rideg valóság, a melyet közpályámon felismernem kellett. És ha panaszkodunk azon, hogy rossz a közigazgatás, ha