Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

f 02 22e- országos fllég 1898. jannár 27-én, csütörtökön. árja éveken át pusztított: az uzsorát ugyan túlnyomóan izraeliták, de keresztények is nagyban íízték. A pusztítás roppant nagy volt, kivált a kis gazdák körében. Az uzsorával fogbilkozók néhány év alatt gazdag emberekké váltak, természetesen a munkásé i.berek tízezreinek rovására. Az államfentartó e'emek tönkremenése oly nagymérvű' volt, hogy e ház sem zárkózhatott el attól, hogy az 1868-iki, úgynevezett szabadelvű törvényt, mely a tőkét felszabadította, megváltoztassa. Alig kilencz év múlva az 1877 : VIII. törvényezikkben kimondták, hogy semmiféle czímen nyolez százaléknál magasabb kamatot szedni nem szabad, mert az uzsora. De e törvénynyel is úgy voltunk, mint sok mással; magában véve jó, de nincs kellően végrehajtva. Az uzsora ezután is csak úgy pusztított, mint azelőtt. Ezért hat év múlva megalkották az Í883. évi XXV. törvényczikket, mely aztán az uzsorásokkal szemben már erős megtorló rendszabályokat tartalmaz. De valami nagy hatása e törvénynek sem volt. Hiszen tudvalevő dolog, hogy az előtt, sőt még most is, bár kisebb mértékben, még a nyilvános számadásokra kötelezett intézetek is gyakorolták és gyakorolhatják az uzsorát. Az érdeklődőnek csak elő kell vennie a Pénzügyi Gompasst, különösen a korábbi évekről, és láthatja, hogy nyilvános számadásra kötelezett intézetek százai, nem is egyes kivételek, gyakorolják az uzsorát; nem is burkoltan, hanem egész nyíltan. A törvényben megengedett nyolez százalékon felül ugyanis különféle czímen, különösen írásdíj czímen még több százalékot szednek, sokszor annyit, a mennyi a kamatláb. Annyi hatása azonban mégis volt az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló törvénynek, hogy némileg korlátozta a nyílt uzsorát. De annál inkább elterjedt ennek következtében a rejtett uzsora, különösen a termények útján űzött uzsoráskodás. Miben áll ez, t. ház? Ez az uzsora abban áll, hogy az uzsorával foglalkozó a'kölcsönpénzt csak oly feltétellel adja a megszorult embereknek, hogy nem pénzben fogják a kölcsönt visszafizetni, hanem bizonyos terményben. Hogy mily roppantul elterjedt ez az uzsora, mutatja az a körülmény is, hogy nemcsak a fővárosban, hanem a vidék kisebb városaiban is ezen uzsorát elősegítő és megkönnyítő ügynevezett árúszerződési lapok 50—60 krajczárért százával kaphatók. Körmönfont ügyvédi fogásokkal van az az egyesség megcsinálva. A veleje az, hogy X—Y beismeri azt, hogy felvett bizonyos összeget, például 100 forintot, kötelezi magát ezf'n 100 forintért például húsz métermázsa búzát öt forintjával számítva bizonyos határidőre, mondjuk augusztus í5-re szállítani annak, a ki a pénzt kölcsönadta, illetőleg, a mint a szerződésben van, a ki a gabonát megvette. Benne van azután a kötésben, hogy ha az illető nem teljesíti a szállítást, kötelezi magát, hogy a vételár 8°/o át először megfizeti, másodszor a szerződés kötése és teljesítése közti árkülönbözetet megfizeti és mindezeknek a biztosítására megengedi, bárhol található ingatlanaira bizonyos összegnek bekebelezését. Én magam beszéltem akárhány szegény emberrel, a kik ilyen módon meg lettek károsítva, a kik azt mondták, hogy mi tulajdonképen attól a kereskedőtől, — ki rendesen a falubeli szatócs, — kölcsön kértünk húsz-harmincz forintot, mert adót kellett fizetni vagy más dologra kellett a pénz, de ő csak úgy adott, hogy mi annak fejében búzát, árpát vagy más terményt szállítunk. Ez tehát rejtett uzsora, vagy a mint a börziánerek nevezni szokták, gabonaelővétel czíme alá leplezett uzsoráskodás. Ily módon, t. képviselőház, már évekkel ezelőtt is történtek uzsoráskodások, mivel az árkülönbözet azelőtt is felrúgott 1 — 2 — 3 forintra. De mivel az árkülönbözet nem volt valami nagy és mivel a termés nem volt olyan rossz, mint a legutóbbi esztendőben, a szegény megszorult és az ily rejtett uzsorával megkárosított kisbirtokosok, akármily nehezükre esett is, iparkodtak kötelezettségeiknek eleget tenni. Ezért a múltban nem fordult elő annyi panasz. Azonban a legutóbbi, 1897-iki, gazdaságilag igen rossz esztendő, felrugtatta a gabona árát, s ezzel az árkülönbözetet 6—7 forintra. És mivel ehhez még hozzájárult az, hogy a szegény kisgazdának gyakran nem is termett annyi gabonája, mint a mennyinek a szállítására vállalkozott és így nem volt képes kötelezettségének eleget tenni, széles körben felszinre került az ilyen gabonavételi szerződések alá rejtett uzsora. Tudok olyan esetet, hogy a mint mondám, a szegény ember szállította volna a gabonát, daczára a roppant nagy árkülönbözetnek, de nem szállíthatta azért, mert nem is termett neki annyi. Ekkor az uzsorás nagy kegyesen elfogadott annyit, a mennyit ott talált, a többit felszámította 12—13 forintjával s erről az Összegről új szerződést állítottak ki, a melyfeea az illető kötelezte magát arra, hogy majd jövőre ismét öt forintjával fogja a búza méterniázsáját szállítani. így azután megtörtént, hogy a szegény ember minden készletét elszállította az uzsoráshoz, a melynek értéke több volt, mint a kölcsönkapott pénz, de azért a jövő esztendőre is több fizetni valója maradt neki, mint a menynyit kölcsönvett. Azt mondják, hogy ebben a dologban nincsen uzsora, némely tőkésekkel