Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

m 8t«. orsságog illés 1898. ja»nár 27-én, csBtSrMSfcőa. irományaikat a miniszterelnöknek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem támadjon meg, engem bőszüljön meg, de mást ne riasztgasson. Ezek a miniszterelnök lírnak a honvédség irányában az érdemei; megcsonkítja apparátusa által a pénzösszeget, záros határidőt állít fel, a mihez joga nincs, megfosztja az egyleteket igazolási joguktól, a mennyiben nem ad reájuk semmit, megcsonkította a központi bizottságot, elvette az igazolások felülvizsgálati jogát, el akarta koboztatni az egyesületek vagyonát. Ezek az ő jóindulatának eredményei. Éti nem bánom, igazoltassa jövőre is szolgabíráival, polgármestereivel a honvédeket, ez megfelel a t. miniszterelnök úr eddigi erőszakos eljárásának és utasítsa vissza a honvédegyletek által igazolt sok szegény honvédet, de azoknak átka kisérni fogja őt, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.)ha,azok, a kik érdemesek arra, hogy nyugdíjat kapjanak, elutasíttatnak és el fognak nyomorodni és éhen fognak veszni. Mert a miniszterelnök úr még gyermek volt, talán nem is élt, mikor a 48-as dolgok történtek, vagy meglehet, hogy olyan körben nevelkedett fel, a mely ez iránt nem bír fogékonysággal. Jajgat lelkiismerete azért, ha néhány ezer forinttal többet kell kiadnia. Majd megmondom éa, hogy hol szóljon neki a lelkiismerete. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mert a miniszterelnök úr nem tudja, hogy 48-ban nemcsak honvédek, hanem szabad csapatok, önkéntesek is voltak és nagyon sok olyan önkéntes csapat volt, a mely a hazának több szolgálatot tett, mint maguk a honvédek, mert volt olyan önkéntes, a ki nyolcz hónapon túl volt távol ott hónától és elkezdve a pákozdi ütközettől egész a kápolnai csatáig küzdött. Vármegyék állították ki az önkénteseket. így Grömörmegye 1200 emberből álló zászlóaljat állított ki az alispán vezetése alatt, a ki tizenkét élő gyermeknek volt az apja, mégis elment az egész tisztviselői karral; az öreg táblabírák viselték a gondját a vármegyének. Ha ezeknek, a kik elkezdve Pákozdtóí a kápolnai csatáig harczoltak, 8 a kik Svechatnál a csatatéren elvesztettek 65 embert és három tisztet és végig folytatták a hadjáratot egész télen, ha ezeknek az özvegyei, vagy ők maguk folyamodnak nyugdíjért és magukat igazolják mint honvédek, nem fog nekik adni a miniszterelnök úr semmit? Erre feleljen a miniszterelnök úr! Túlságos lelkiismeretességgel kezeli a honvédsegély ügyet; de én arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ezen lelkiismeretesség ébredjen fel benne és ne aludjék akkor, ha majd az osztrákokkal kell kiegyezni, vagy a quótát kell felemelni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek voltak azok, a miket szükségesnek tartottam a miniszterelnök úrnak elmondani. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. képviselőház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy Lakatos Miklós képviselő úr beszédének hangja után egyáltalában tartózkodjam a reflektálástól. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Ö a sértéseknek egész sorát zúdította rám; tisztességtelenség, meggyalázás és más ilyen kifejezéseket használt akkor, a mikor, ha szivére teszi a kezét, be kell hogy ismerje, hogy épen 8 volt az, a ki kért engemet a honvédsegély felemelésére és én voltam az, a ki az ő kérésére — ő csak 100.000 forint többletet kért — ahhoz hozzájárulva ma az akkori 300.000 forint helyett, 600.000 forintnál is többet utaltam ki. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A részletek, a melyekre tetszett hivatkozni, az én szivtelenségem, az én igazságtalanságom, az én érzékhiányom: ez mind elesik, mert el kell, hogy e^sék, ha tárgyilagosan nézzük a dolgot, a mikor a volt 300.000 forint és kért 400.000 forint helyett 600.000 forint és nem tudom mennyit utalványoztam. (Igaz! Úgy van ! jobb}elől.) A tények beszélnek. A vádak, az alaptalan, a tájékozatlan állítások a tényeket meg nem czáfolják. (Úgy van! Zajos helyeslés jobbfelől.) Megadtam tehát a feleletet a tényekkel és megadtam ismételt felszólalásaimmal is. De kell, hogy valamit mondjak. Tartózkodom a honvédek ügyéről beszélni; de ne felejtse el Lakatos Miklós képviselő úr, hogy a kormány, talán hibásan, talán helytelenül, de épen a a honvédegyletek iránti pietásból, nem gyakorolta azt az ellenőrzést, a mi kötelessége lett volna. Lakatos Miklós: Kellett volna! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Kérem engem kihallgatni! (Elnök csenget. Halljuk !) Azon 80 és néhány magát honvédegyletnek állító egylet közül alapszabálylyal nem bir, csak egy negyedrész; következésképen a többieknek nincs működési létjogosultságuk. A kormány, tekintettel a honvédegyletek és a honvéd név iránti pietásra, nem látta szükségét aunak, hogy itt a szigorúan törvényes álláspontot foglalja el. Tovább megyek: ha a kormány szigorúan azon álláspontot teszi magáévá, a mely elő van írva, akkor azokat az egyleteket fel kellene, hogy oszlassa. (Helyeslés jobbfelől.) Nem lehet vádolni a kormányt azért, hogy azokba az iratokba betekinteni akart csak azért, hogy az igazolások korrektségét ellenőrizze. Tudni fogja a t. ház azt is, hogy minden egyletnek az alapszabályai azt mondják, legtöbbnyire utolsó szakaszaikban, hogy a kormánynak, illetőleg a közigazgatási hatóságnak azon egyletek ügymenetét megvizsgálni joga v.m. Hát hol