Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

90 SOI. srtnágot Síét 1867. deezember 20-án, hétfőn. sohasem akad senki, a ki azokat tételről-tételre megczáfolja; de legkevésbbé teszi ezt a pénz­ügyminiszter úr. A pénzügyminiszter ha Kossuth­tal polemizál, mindig más tételből indul ki és így a konzequenczia is más. Ilynemű vitában egy tételből kell kiindulni mindkét félnek. Kétségtelen, hogy e nemzetnek joga van gazdaságilag önállónak lenni. Erre nézve intéz­kedik az 1867 : XII. törvényezikk 58. és 59. §-aibau. Ezt megtaláljuk mindjárt e feliratban. Továbbá, mint köztudomású, az 5., a 24. és a 25., sőt az 54. §-nál is, a melyik az államadós­ságok átvállalásáról szól, mert itt is az alkot­mányosság határozottan benne van, sőt a 25. §-ban ki van mondva, teljes legyen az alkot­mányosság egész szervezetében. Itt ki íikarok térni egy dologra, — bár nem szívesen teszem,-­kitérek arra, hogy ezt a 25. §-t sokkal liberá­lisabban magyarázta még báró Bánffy Dezső i*, mint Horánszky Nándor, a nemzeti pártnak igen tisztelt elnöke; mert míg báró Bánffy Dezső határozottan kimondotta, hogy ezen 25. §., mely a teljes alkotmányosságot követeli, kizárja a 14. Kaiserparagraphot, mert az Bécsben nem alkot­mányos, addig augusztus havában, midőn ezen kérdések napirendre kerültek és vita tárgyát képezték, Horánszky Nándor a nemzeti párthoz közel álló sajtóban kijelentette, hogy a 14. Kaiserparagraph alkotmányos számba megy. (Fel­kiáltások a baloldalon: Itt sem volt!) Bocsánatot kérek, a »Hazánk« czímíí lapban megjelent inter­view, a mely közölte, hogy Horánszky Nándor ezt az álláspontot foglalta el, másnap pedig egy sürgöny jelent meg, a mely szerint gróf Apponyi Albert is csatlakozik Horánszky Nándor nézeté­hez. (Felkiáltások: Más Horánszky volt así) Ké­rem, bocsássanak meg, ha tévedtem; én azonban így tudom. Mindezeket tetézi a 68. §., a mely az ön­álló és törvényes intézkedést involválja. Már most ezt önök úgy magyarázzák, bogy az ön­álló törvényes intézkedés úgy is lehet, hogy közös legyen a vámterület s akkor azt mondják, hogy a végleges rendezés, a mely 1898. május elsején lesz beterjesztendő, ezt a 68. §-ban gyökerezett törvény alapján fogja megcsinálni. Azonban önök az önálló rendezés alatt azt is értik, hogy közös vámterületet is alkothatnak, én tehát biztos vagyok benne, hogy mire az idő május elsején megérkezik: ennek a függetlenségi pártnak, mely ebben a házban és ebben a kér­désben a szövetkezett 67-es pártok által folyton támadtatik, májustól deczemberig lesz elég ki­tartása, hogy nem fogják ezt a tárgyalást könnye­dén keresztül hajszolni. Hogy ez az önálló rendezés közöstigyes rendezés is lehet, ezt megmondta már a pénz­ügyi bizottságban Lukács László pénzügymi­niszter úr és Tisza Kálmán, magyarázták azon­kívül Pulszky Ágost és Hegedüs Sándor t. kép­viselő urak. De talán érdekes lesz megtudni, hogy ezt a dolgot miképen magyarázta Deák Ferencz, a ki ezt a törvényt csinálta, és a ki e tekintetben határozottan magyarázza, mit értett ő alkotmányosság és Önálló rendelkezés alatt. A 67-es bizottságnak január 29-én tartott ülé­sében Jókai Mór meginterpellálta Eötvös bárót, hogy mi történik alkotmányunkkal, ha a bécsi Eeichsrath például a februári pátenshez ragasz­kodik; megjegyezve, hogy impraktikábilisnek tartja, hogy a kormányt nélkülöző két országos testületnek legyen egymásra kölcsönös befolyása. Deák Ferencz erre nagyobb beszédben követ­kezőleg válaszolt: — tisztán csak ezt a részt olvasom fel, nehogy időfecsérlés szemrehányása érhessen. — »Azt kérdi t. tagtársam, mi törté­nik akkor, ha ezt az osztrákok el nem fogad­ják? Azt mondhatom reá, hogy miután mi ezen feltételeket kitűztük, ha az osztrákok ezeket el nem fogadják, körülbelül az történnék, a mi az előttem szóló és társai politikája szerint minden­esetre megtörténnék, hogyha tudniillik az ország okvetlenül a mellett marad, hogy a változtatá­sokat, a közös ügyekre tett javaslatokat az em­lített feltételekhez köti, ezen feltételek pedig nem teljesülnek, marad az ország eddig alkot­mányos állása mellett.« Továbbá: »Ha odaát lehetetlenné teszik a változtatásokat, semmivel sem történik sem több, sem kevesebb, mint a mit a t. képviselő úr statisztikája maga után vonna.« Jókai pedig akkor az önálló vámterület híve volt. Mielőtt röviden kitérnék e törvényjavaslat közgazdasági részére, méltóztassék megengedni, hogy — szoros kapcsolatban lévén, a mit mondani akarok, a kereskedelmi és vámszerződéssel — némi kérdéseket intézzek a pénzügyminiszter úr­hoz a quótára vonatkozólag. Hogy az ez év április elején kiküldött quótabizottság mit dolgozott, nem tudjuk; mert az országgyűlés elé annak jelentése nem terjesz • tetetr. Már pedig az 1867 : XII. törvényezikk 18—21. §-ai határozottan szabályozzák a quóta megállapításának módját. A. 20. §. szerint, ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véle­ménye mindkét országgyűlésnek elébe terjesz­tendő ; ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést az elő­terjesztett adatok alapján ő Felsége fogja el­dönteni. Nos hát, sem az országgyűlés elé nincs terjesztve a quóta-bizottság jelentése, sem pedig az országgyűlések egymással nem próbálkoztak kiegyezni úgy, hogy a quóta-megállapítással me­gint, bármikép történjék is, törvénysértést követ el ez a kormány. De tovább megyek: A XII.

Next

/
Thumbnails
Contents