Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

20t. országos ülés 1897. deczember 20-án, hétfőn. 87 A függetlenségi párt ezen felfogás ellen mindig és konzequensen küzdött s ime ez a vita már azt bizonyítja, hogy az önök állítása harmincz éven át hamisság volt, mert az 1867 : VII, törvényczikket önök kényszerűinek megváltoztatni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt tovább megyek. Gróf Andrássy Gyula képviselő úr egész müvet szentelt annak beigazolására, hogy a hatvanhetes kiegyezés szent és sérthetetlen, sőt az első kiadásban egyenesen gróf Apponyi Alberttel polemizálva azt fejtegeti, hogy Apponyi Albert nemzeti követelményeit megvalósítani nem lehet. S ime megjelenik tavaly a második kiadás, a mely szintén a hatvanhetes alapnak érinthetetlenségét bizonyítja, de már a polemizálást gróf Apponyi Alberttel kiNagyja és a függelékben a nemzeti aspiráeziók elérését, tudniillik a katonai törvényeket dicsőíti. Azt hiszem, hogy gróf Andrássy Gyulának alkalma lesz arra, hogy egy harmadik kiadást adjon könyvéből, a melyből nem Csak ez Apponyival folytatott polémiáját, hanem a könyv elejét is kiNagyja majd, a hol tudniillik a hatvanhetes alap változatlanságát védi. (Élénk helyeslés és tetssés a szélső baloldalon.) Igenis az ország előtt bebizonyosodott, az a tan, a melyet önök harmincz év óta hirdetnek, hamis, hogy a hatvanhetes törvény sérthetetlen, s ez is adja nekünk a jogot, hogy midőn az alkalom elérkezett, egész erélylyel ennek a törvénynek megváltoztatását vagy teljes megsemmisítését követeljük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azon indokokkal foglalkoznám, melyek engem felszólalásra indítanak, engedjék meg, hogy Gyurkovics György előttem szólott igen tisztelt képviselőtársamnak néhány kijelentésére reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Ő azt mondja, hogy már februárban hirdette, hogy Ausztriával nem lesz egyezség. No hát ha ő ezt itt a házban hirdette, ment volna pártvezéréhez, Bánffy Dezsőhöz, világosította volna őt fel arról, hogy készüljön a következendőkre, mert sem a provizóriumát, sem más javaslatát nem fogadják el. Ha ő oly jól ismeri az osztrák viszonyokat, ép oly jól kell azokat ismernie t. vezérének s nem szabad a parlamentet az utolsó pillanatban ily kényszerhelyzetbe hozni, mint van most hozva. (Úgy van! Úgy van! a, szélsőbalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy egy kis párt veszélyeztette Ausztriában az alkotmányosságot és a parlamentarizmust. Azt majd be fogom igazolni t. képviselőtársamnak beszédem folyamán, midőn fel fogom tárni az osztrák pártviszonyokat, hogy ha a nyelvrendeletet vissza is vonják, még akkor sincs a kiegyezésnek többsége az osztrák parlamentben. S midőn ezeket mondja, ránk fordítja a dolgot, hogy tudniillik itt is egy kis párt veszélyezteti a parlamentarizmust. De mi nem a parlamentarizmust veszélyeztetjük, a mi álláspontunk egészen tiszta, mert a 67: XII. törvényczikk 68. §-át látjuk meghamisítva és félremagyarázva önök által (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a én arra az álláspontra helyezkedem, hogy inkább kövessen el báró Bánffy Dezső és az ő kormánya törvénysértéseket, de a magyar képviselőház ne kövessen el soha törvénysértést az által, hogy ezen javaslatot elfogadja. (Élénk helyeslés és tetszés a, szélső baloldalon.) Mert a magyar képviselőház és a magyar parlament állandó és változathatlan, Bánffy Dezső és kormánya azonban mulandó. A mulandók kövessék el a törvénytelenséget, ne pedig a magyar képviselőház, a melyik múltjában soha* semmiféle törvénytelenséget nem követett el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja — s ebben már olyan mindennapi fecsegést mond el, megbocsásson, de nem találok más kifejezést, — azt mondja Gyurkovics György t. képviselőtársam : hát mi lesz a 10 frtos bankjegygyei? mi lesz a kereskedőkkel? Devalvácziót hirdet. Hát devalválódik az a bank? Hát, ha az angol bankban 1000 forintos papirosa van, nem jó-e az a papiros addig, a mig az a bank jó, akármi is történjék ? Nekem egészen jó az osztrák-magyar bank azért a 10 forintos bankjegyért, a mit bemutatok neki. Az alapja megvan hozzá, beváltja azt, be kell neki váltania. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De beszélt arról is, hogy mi lesz Boszniában. Erre nézve egyszerűen csak azt válaszolom, hogy tulaj donképen hova tartozik Bosznia? Az olyan delegaczionális tartomány, se ide, se oda nem tartozik. Azt a kérdést rendezni kell és annak a kérdésnek rendezése, azt hiszem, hamarosan ide fog kerülni. De engedjék meg, hogy néhány szóval reflektáljak Enyedy Lukács képviselő úr beszédére. Igaz és őszinte örömmel üdvözöltem őt, a ki magát az önálló vámterület hívének vallotta, azért, hogy benyújtott egy határozati javaslatot, a mely kétségtelenül előkészületi munkálatokat tartalmaz az önálló vámterületre nézve. Egy dolog azonban érthetetlen az ő beszédében, midőn azt mondja: Magyarország fejlődésének jelen pillanatában, mikor a helyzet úgy áll, hogy a kik az önálló vámterülettől félnek, azoknak e félelme meg fog valósulni, a kik az önálló vámterületet remélik, azoknak a reménye be fog teljesülni, ő ily pillanatban nem érti azt az éles hangulatot, melylyel ezen törvényjavaslat ellen indulni készül a függetlenségi párt. Ebben impliczite kimondja, hogy az önálló