Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

82 201* országos ülés 1887. deczember 20-án, hétfőn. létben és ez mégis 12 millió forint többletet képvisel. Kiszállítunk 600.000 darab sertést, 160.000 darab vágóökröt, 20—30 millió forint érték­ben ; de hogy ezt is olyan nagy előnynek ne tekintsük, fel kell hívnom a t. ház figyelmét arra, hogy a pénzügyminiszter úr, de taláa még a földmívelésügyi miniszter úr még jobban tudja, hogy a mi kivitelünk de nagyon sok szekatúrával jár mindig. Nagyon sokszor volt alkalma a t. földmívelésügyi miniszter úrnak tudomást szerezni arról, hogy mikor Bécsben értékesíteni akarjuk marháinkat, mennyi szeka­túrának vagyunk kitéve, mennyi alaptalan kifo­gást tesznek és egyáltalában mindent elkövetnek, hogy a magyar marhát Bécs piaczán olcsóbbá tegyék. De menjünk tovább és fejtsük ki, hogy mi a mi előnyünk, mert az mindenesetre előny, ha kiviteli piaezot találunk. Évenként kiviszünk lovat 7 millió forint értékben, rozst 2 millió méter­mázsát 83 millió forint értékben, árpát 2 millió métermázsát 15 millió forint értékben, knkori­czát 2 millió méter mázsát 9 millió forint érték­ben, zabot 1 millió métermázsát 6 millió forint értékben, fát 8 millió árát. Mindenütt a leg­utóbbi statisztikai adatot vettem alapúi, ámbár a régiek azon álláspontra nézve,^ melyet kép­viselek, kedvezőbbek volnának. Én azonban az igazságot akarom képviselni, mert az én orszá­gom érdeke nekem azt parancsolja. (Élénk he­lyeslés a szélső haloldalon.) Kiviszünk és ez a legfőbb kivitelünk, 10 millió métermázsa búzát és lisztet 110 millió forint értékben. Mindazon gazdasági termények, a melyeket az osztrák piaezon elhelyezünk, melyeket oda kivittünk, de a melyeket — mint nagyon jól tudjuk — nem mereven ott fogyasztanak el és találnak piaezra, hanem tovább szállíttatnak, elismerem nagy ér­téket képviselnek. (Igán! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Mi 232 millió forint értéket viszünk ki évenként Ausztriába. Ez azonban az éremnek csak egyik oldala. A pénzügyminiszter úr ugyanezt mondta, csak tetszetősebben, tudniillik a termények perczentuáczióját vette, 93, 92°/o-et, de a dolog lényegében ez változást nem tesz. Azt hiszem, lesz szíves a t. miniszter úr az én adataim helyességét elismerni, mert ha nem helyesek, akkor a hivatalból kiadott közlemé­nyeket hitelvesztetteknek kell mondani. (Tetszés a szélsőbalon.) Mi tehát beviszünk Ausztriába 232 millió értéket s mit hozunk be ? Behozunk 450 millió értéket. (Igás! Ügy van! a szélső balol­dalon.) Látom a miniszter úr felbuzdulását, tö­kéletesen igazsága volna, ha én ezt a Számot állítanám szembe a mi kivitelünkkel, de én nem teszem; minthogy csak a mezőgazdasági kivi­telről szóltam — mert van nekünk más kivite­lünk is — a két érdekellentétet akarva össze­mérni, én is csak az ipari behozatalt veszem, mely évenként 350 millió forint értéket tesz. Van itt nekem egy kimutatásom, nagyon érde­kes, akárki utána nézhet, abban össze van ha­sonlítva Magyarország minden árújának vám­védelme, százalékérték arányában, de ezt mellő­zöm, csak azt mondom, hogy ezen 350 millió forint értékű iparczikk behozatala 25 — 30 átla­gos értékvámmal lévén védve, Magyarország 100 millió forintot fizet évenként az osztrák ipar javára. Ha ezt a 100 millió forintot a bel­földi fogyasztás előmozdícására tudnók fordítani, méltóztassanak elhinni, először magunkat gazda­gítanánk, másodszor terményeinknek piaezot nem kellene keresni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önálló vámterületet kivívhatnánk, noha Hegedüs Sándor kifogást tett itt is, a pénzügyi bizott­ságban is Kossuth Ferencz barátom számítása ellen, mégis tény, hogy 700 millió behozatal­ból, a mely a közös vámterületre jön, mi ránk 550 millió esik, tehát ha a mostani vámtétele­ket veszszük alapúi a kezelési költség leszámí­tásával, 80 millió forint folyna be évenként a magyar kincstárba, a mikor most, a quóta ará­nyában, az 50 millió bevételből csak 16 millió esik ránk. Ezek oly tételek, melyek ellen lehet beszélni, de melyeket letagadni és megezáfolni nem lehet. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nekünk önálló vámterületünk volna, akkor iparunk fellendülne. Nincs Magyarországon szak­ember, ki az ipar szempontjából az önálló vám­területet üdvösebbnek és helyesebbnek ne tar­taná. Van itt egy t. barátunk, a túloldalon foglal helyet, kinek felszólalását annak idején egy szaktanácskozmányban figyelemmel kisér­tem, s emlékszem, mily szépen kimutatta, hogy az önálló vámterület az ipar fellendülésére óriási hatással volna, mert nem kellene száz meg száz milliót fizetnünk Ausztria javára. Azt hiszem, ez kérdés tárgya sem lehet. Magyar­országon minden szakember egyetért abban, hogy Magyarországon az ipar megteremtése és fellendülése csak az önálló vámterület alapján lehetséges. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden termény itt találna fogyasztóra. Az ipari termelés előmozdítása a vagyonosodás oly for­rását nyitná meg, mely Magyarországot rövid idő alatt hatalommá izmosítaná. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De az önálló vámterület ki­vívása esetében azon kereskedelmi szerződések, melyeknek káros hatásait az elébb nemcsak je­leztem, hanem bizonyítottam is, saját érdekünk­ben kötnők meg s akkor mezőgazdasági ter­ményeinknek igenis tudnánk piaezot teremteni, mert bár a kereskedelmi szerződések mindig kölcsönös kompenzáczión alapúinak Magyaror-

Next

/
Thumbnails
Contents