Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-200
72 200. országos ülés 1897. íeczember 18-án, szombaton. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Hát mivel? Városy Gyula: . . . mert megjegyeztem, hogy a körrendelet minő genezis alapján jöhetett létre és magára a körrendeletre azt mondottam, hogy annak rendelkezései szívtelenek és hálátlanok, ... B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én adtam ki! Városy Gyula: . . . mert sokan vannak a nyugdíjasok körén kivííl, a kik igényt tarthatnak ezen segélyre és némi ellátásra, és nem kapják. Az igazságot pedig nem lehet időhöz kötni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Az tény, hogy az élő honvédek száma, a kik nyugdíjra igényt tarthatnak, nem 10.000, hanem 15.000 is lehet. Én nem vádoltam a miniszterelnök urat legkevésbé sem, sőt kértem és most is arra kérem, hogy vegye figyelembe azt, a mi interpellácziónkban van, hogy tudniillik puhatolja ki, és azután azokat a szabálytalanságokat úgy lehetne elkerülni, hogy ha az elöljáróság veszi községenként a kezébe a dolgot. Abban igazat adok, hogy visszaélések voltak és kénytelen volt talán tévedésből a teljesen nyugdíjigénynyel birokkal szemben is szigorúan alkalmazni az ő kételkedését, hogy ez, vagy az talán nem nyugdíjképes. Ezt én megértem, de az ártatlanok ne szenvedjenek néhány bűnös és gazember miatt, s azért interpelláczióm második részében utaltam arra, a hogy a községi elöljáróságok, illetve a köztörvényhatóságok maguk vegyék kezükbe az ügyet és tegyenek meg mindent, mert tudatlan ember semmitsem tehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Egy pillanatra kérem a ház figyelmét a magam részére. (Halljuk! Halljuk!) A mi először is az interpellácziót illeti, az kiadatik a miniszterelnöknek, a ki annak idején fog válaszolni. Nekem azonban Városy Gyula képviselő úrra vonatkozólag van egy megjegyzésem a t. házat illetőleg. En a t. képviselő urat beszéde alkalmával, midőn a hazaárulásról kezdett beszélni, figyelmeztettem, ne méltóztassék ezen thémáról beszélni, mert ez a tegnapi napon történt rendreutasítás utáu olybá vehető, mintha itt valaki azzal vitatkozni akarna. Erre a t. képviselő úr azt mondotta szórói-szóra (olvassa): » Kérem, senkinek sem a személyére, sem testületre, sem a háznak, sem a kormánynak, senkinek nem mondtam azt, hogy hazaáruló, hanem igenis, elvileg szólok ehhez a dologhoz«. Ezen elvileg megkezdett beszéd végét én a zajban nem hallottam és ezért vagyok kénytelen most rá visszatérni; mert noha már figyelmeztetve lettem rá és Hegedüs Sándor képviselő úr beszéde alatt kértem a gyorsíró urakat, szíveskedjenek a beszédet idehozni, csak akkor hozták ide, mikor a képviselő úr már az interpellácziót méltóztatott megtartani. Beszédének idevonatkozó része így végződik (olvassa): »A kormány az, a kormány az, a mely azon szimptómákat mutatja fel, a melyeket e fogalom tisztázására feltártam, (Mozgás.) Nem egyéb mint anyagi javaink átjátszása egy idegen hatalomra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)* Ebben a lármában, ebben a zajban mondotta azután a képviselő úr: »Ez az az úgynevezett részleges hazaárulás.« Azt hiszem, teljesen igazolva vagyok a képviselő úr beszéde által, hogy egészen helyesen cselekedtem, midőn eleinte figyelmeztettem a képviselő urat, mert jól éreztem, hogy ez lesz a vége. Ezt akartam mondani és egyszersmind bocsánatot kérek a háztól, hogy a képviselő urat nem akkor utasítottam rendre, hanem most utólag. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)
