Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

60 200. országos iilés 1897. deczember 18-án, szombaton. téröl volt szó és szóba került a románok kérdése, a tárgyaláson nem voltara ugyan jelen, de értesültem róla, hogy a kormánynak az volt az álláspontja akkor, hogy hiszen nemzetiségi kérdés, román kérdés nincsen, mert békességesebb, csendesebb nép nem létezik a románnál. az egy áldott, jóravaló nép. Ezt mondotta a kormányelnök, mikor Serbán Miklós t. képviselő úr felszólalt ez ügyben. Most a napokban pedig, mikor mi szólalunk fel az önálló vámterület és önálló bank érdekében, a kormány megfordítja a tételt és azt mondja: a románok, a szerbek meg a többiek fel fognak lázadni, mert úgyis kifelé gravitálnak, ezt a mi új intézményünket megtámadják, széthúznak tőlünk, erőnket megbénítják. Hát kérem, melyik az igaz? A kormánynak, ha akarja, a nemzetiségi kérdés vemhes, ha akarja, nem vemhes, a hogy az ő hatalmi érdekének szolgál. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Más állapotban van!) Hát kérem, különös állapot is ez, midőn az országnak három mintegy millió főből álló nemzetiségét így játszszák ki a függetlenségi törekvésekkel szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső balodalon.) Méltó-e a kormányhoz, hogy hatalmi törekvéseinek érdekében egy valóban békés nemzetiséget kijátszik? Mert én megerősítem azon múltkori állítását a kormánynak, hogy igenis a román nép nagy részében épúgy, mint részleteiben is egy békés, földjét szerető nemzetiség, a mely minket — tapasztalatból mondom — nem gyűlöl, csak tapintatosan kell vele bánni, a mi sokszor a kormánynál és a kormány kiküldött képviselőinél hiányzik. Ha a kormány tapintatos volna és nem hatalmi állásának és aspiráczióinak megtartása, hanem az egyes honpolgárok boldogulása és a békés állapotok lebegnének szeme előtt, akkor nálunk román részről nemzetiségi kérdés nem lenne soha. Lenjártam Erdélyben, jártam a tulajdonképeni Magyarország déli részén, érintkeztem a román nép vezetőivel, nem azokkal a hírhedt agitátorokkal, a kiknek száma csekély, s a kik ebből élnek, mint a kormány a hatalomból, (Tetszés a szélsőbalon.) hanem az őszinte, békés és munkás nép vezetőivel, a román görögkeleti és katholikus lelkészekkel és tanítókkal. Es azt tapasztaltam, hogy a román nép, mert e hazának lakója, azt kívánja, hogy az ő javára is, mint minden polgár javára az önálló intézkedés intézmények alakjában törvény erejére lépjen. Annak igazolására, hogy minő békés, hazafias, sőt függetlenségszerető a román nép, a diskréezió megsértése nélkül van' szerencsém egypár sort felolvasni a t. háznak. (Halljuk! Hattjuh!) Nemrég kaptam levelet román részről, a melyben irodalmi dolgaimnál fogva megkeresett [ egy román lelkész, még pedig liáuffy Dezső kormányelnök hazájából, Szolnok-Doboka vármegyéből. Én ugyan tudtam azelőtt is. de lelkem örömével vettem újra tudomást arról, a mit ezen sorok sugároznak ki, hogy a román részeken nemcsak közönséges 67-es alapon álló magyar polgárok vannak, de vannak 48 as érzelműek is, a kik velünk tartanak. íme a diskréezió megsértése nélkül felolvasok ezen levélből mindazoknak okulására, kik az igaz hazafiságot tisztelik és becsülik, néhány sort, de természetesen sem a helyet, sem a nevet nem árúihatom el, mert a milyen politikai rendszerben élünk, hazafias érzelmei miatt senkit üldözés tárgyául kitenni nem akarok. Csak annyit jegyzek meg, hogy Szolnok-Dobokából jött. (Olvassa) : »NagyságoS Uram ! — így kezdi a levél. — Ha a térképet magúid? előtt kiterítve nézzük, hamar meggyőződhetik bárki is arról, hogy az általam lakott és adminisztrált község a világtól annyira el van zárva, hogy ide a nagy világ eseményei csak elvétve és elferdítve jutnak. Nem akarok politizálni, de a politikai eseményeket figyelemmel kisérni leghőbb vágyam. Be kell vallanom, hogy itten, e csupán románok által lakott vidéken lakom, — tehát csupán románok, — népem nyugalmas, semmi államellenes dologban részt nem vesz. Ezeknél nyugtalanabb vagyok én; de bennem sem magyarellenes, hanem épen a magyar testvériség vére folyik. Mint kolozsvári születésű és nevelésű egyén, még gyermekségemben az én román szüleim a szivembe oltották a független Magyarország szeretetét; ezt ápolom és örök ideálom lesz. A mini fent is említem, nem akarok politikát űzni, de a független Magyarország kivívásáért harezoló elemek ténykedését szeretném tudni és olvasni közvetlen, el nem^ ferdített forrásból.* (Tetszés a szélsőbalon.) Es itt kér a lelkész, hogy ajánljak neki valami jóravaló 48-as és függetlenségi lapot. íme, egy a sok közül, a ki a mellett bizonyít, hogy nemzetiségi kérdés tulajdonképen csak csak akkor van, ha a kormány hatalmi érdekében fölveti azt. E törvényjavaslat tárgyalásánál legbensőbb meggyőződésemet fejeztem ki, midőn azt mondottam, hogy a kormánypárt és minden 67-es párt részéről elvártam volna, hogy igyekezzenek minket meggyőzni s terjeszszék elő mindazokat az érveket és igazságokat, a melyekből meggyőződhettünk volna, hogy az ő czéljuk és törekvésük a helyes, a mienk pedig helytelen és a nemzet aspiráezióit nem elégíti ki. Várakozásomban csalódtam. A 67-es képviselők részéről semmi oly érv nem hangzott el, a mely minket megtántoríthatott volna meggyőződésünkben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennél-