Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

'.czember 18-án, szombaton. 58 200. országos ülés 1897-fi Elnök: Miután épen tegnap történt, hogy az elnök rendreutasított valakit e kifejezés miatt (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék most azt igazolni akarni, hogy az említett kifejezést helyesen lehet használni (Zaj. Ellenmondások a szélső baloldalon.) VárOsy Gyula: Én kérem senkinek sem személyére, sem testületre, sem pedig a háznak, sem a kormánynak, sem senkinek nem mondtam azt, hogy hazaáruló, hanem igenis elvileg szólok ehhez a dologhoz, — még csak az állapotra sem mondottam ezt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem térhetek el azon iránytól, a melyet ezen törvényjavaslat tárgyalásánál czéloroúl kitűztem, hogy a túloldalnak helytelen irányát és felfogását ne bíráljam és viszont, hogy figyelemmel ne legyek azon erkölcsi irányzatra, a mely olykor-olykor megjelen a parlamentben s hogy ezen irányzat és tünetek felett a magam meggyőződését és felfogását ne nyilvánítsam, mert nekem ehhez teljes jogom van a törvények alapján, a melyeket a szólásszabadság és törvényhozói állásom nekem parancsként előirnak. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És én soha meggyőződésemet elhallgatni nem fogom; nyíltan kimondom, dicséiőleg vagy kárhozhatólag. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Annak okáért, mikor felvetettem azt az eszmét, hogy van-e a világon hazaárulás és mi az, akkor rövidesen definiczióját kívánom adni a hazaárulásnak, (Halljuk! Halljuk!) és pedig azért, hogy némi világosságot áraszszak azon lehetőségre nézve, hogy ezen szó alkalmazása tágabb értelemben elNagyhatja-e egy képviselő száját e házban ? Nézzük, t. ház, közfelfogás szerint, vagy pedig jogi felfogás szerint is, mit értünk hazaárulás alatt, (Halljuk! Halljuk!) árulás alatt. (Halljuk !) Az árulás fogalma indukczió útján igen könnyen meghatározható. (Egy hang a szélső baloldalon: Eladás! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az árulás fogalma magában foglalja azt, hogy valaki a rábízott javakat, hasznokat, jogokat, hűtlenül megszegve kötelességét, másoknak átjátszsza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva lehetséges baráti árulás is, midőn barátunkat áruljuk el oly módon, hogy reánk bizott belső ügyeit, a melyeket megőrizni kötelességünk lett volna, átjátszszuk, átjuttatjuk azoknak, a kik barátunknak ártalmára lehetnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Van testvéri árulás, van családi árulás, (Mozgás jóbbfélől.) van hazaárulás. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az árulásnak fogalma épen az, hogy a reánk bizott jogokat és kötelességeket, a melyek bizalmi jellegűek, (Halljuk! Halljnk!) a melyeket megóvni, megvédeni kötelességünk : ezen kötelességről elfeledkezve, önérdekből, haszonért átjátszszuk azok részére, a kik azoknak, a kiket elárultunk, kárát, végromlását okozhatják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S ily értelemben létezik hazaárulás, általánosságban és részlegességben. (Derültség jobbfdöl) kérem, értsük meg ezt a fogalmat, (Derültség a jobb- és baloldalon.) mert többízben történt már rendreutasíttatás ezen szóért; úgy hiszem, talán a jövőben is szükség lesz egy kis világosságra e fogalom tekintetében, nehogy .—- tisztelem az elnökséget és annak magas hivatását — épen félreértés vagy a fogalmaknak nem tisztázása miatt folytonosan alkalmaztassák akár ezen, akár a másik oldalon a hazaárulás eszméjének felvetése folytán a rendreutasítás avagy a szónak megvonása. (Halljuk!) Azért mondom, hogy van részleges és általános hazaárulás. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Általános ! Derültség.) Mondják, hogy a történelemben előfordult már egy eset, (Halljuk!) midőn egy ember hazáját egészében, minden jógiiban, szabadság törekvéseiben eladta; a bizalommal, a melylyel megajándékozták, és azokkal a kötelességekkel, a melyeknél fogva megvédenie, őriznie kellett volna a jogokat, a javakat, a hasznos törekvéseket, visszaélve, átjátszotta azokat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, jegyezzük meg, a világtörténelemben, hála Istennek, ezek ritka esetek, de a részleges hazaárulás igen sűrűn fordul elő. (Halljuk! Halljuk!) Részleges hazaárulás az, midőn az országnak nem teljes jogi élete, nem teljes javadalmi élete, nem összes bénéje, nem összes törekvéséről, (Zaj jóbbfélől. Egy hang a szélső baloldalról: Nem tetszik nekik!) csak egyes jogairól van szó, midőn példának okáért némelyeknek kötelessége az ország egyes jövedelmező ágait, egyes jogi intézményeit megvédeni, s ezen kötelességüket nem teljesítvén, kajánul, titokban, a politikának fondorlatos útjain, épen ezen kötelességük kijátszásával, és nem ritkán sajátkezűleg, nem ritkán pedig szellemi gyengeségből, magyarul butaságból, átjátszák a másik oldalra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fejtegetésem során, midőn a hazaárulás fogalmának distinkcziójánál és részleteinél ide jutottam és megállapítottam, hogy az általános fogalomnak vannak válfajai, a melyek a részleteknél tűnnek ki, konstatálom azt, hogy a kormánynak kötelessége Magyarország törvényeit és jogait mindenkivel szemben megvédelmezni, a kormányzatára bízott országot annak minden javaival sértetlenül kormányozni, igazgatni és felhasználni mindamaz alkalmakat, mindazon kínálkozó eseteket, a melyek az ország javára szolgálnak, és a melyek által kikerülhetni